Teszt Renault Mégane Grandtour 1.5 dCi EDC A duplakuplungos automata
Fotók: DM
Az ismerősök rendszerint a Renault Mégane Grandtour tesztautó színén voltak kiakadva, nekem inkább a tök új duplakuplungos automataváltó nem tetszett, pedig a jó automatákat szeretem a hozzá illő kocsikban. Egy dízel kombihoz például passzol az automata. De a Méganok közül a tetszési indexemet továbbra is az egynégyes turbó motoros vezeti, bár tény, hogy többet fogyasztott, mint az 1,5 literes dci változat akár automatával, akár kéziváltóval.
De talán túl elölre szaladtam. A Mégane kombi kapható ugye dízel és benzines motorral, valamint kézi- és kétféle automataváltóval. Ez utóbbiakból az egyik egy hagyományos automata (ez a drágább változat), a másik egy nevezzük talán robotizált váltónak, tehát egy hagyományos váltót képzeljünk el, amelyet számítógép vezérelte mechanika váltogat helyettünk, és kuplungozik is a bal láb helyett. Ez utóbbi váltófajta fejlődési csúcsa jelenleg a duplakuplungos megoldás, amelyet előbb a VW-csoport autóin vezettek be, majd jött a BMW, majd a többiek.
A duplakuplung megoldás pedig azt jelenti, hogy a kéttengelyes váltó egy-egy tengelyén is van egy-egy tengelykapcsoló, a páratlan fokozatok az egyik, a párosak a másik tengelyen vannak. Ezzel a megoldással igen gyors lehet a váltás, mert miközben az egyik kuplung old, a másik már elkezdi a zárást, így a váltási idő csökken és a váltó elméletileg nem csinálja a robotizáltak átkát, hogy gázelvétel nélküli váltáskor rángatnak, a kocsiban ülők meg bólogatnak – mint egy még gyakorlatlan kezdő vezető mellett.
Ellenben a bármely generációs robotizáltak közös nyűgét, a csúsztatást, az elindulást ugyanúgy elbénázhatják egy rossz programozással, mint a szimplakuplungossal. Még a legeslegjobb robotizált váltókba is bele lehet kötni ennek okán, legyen bármely überprémium márka jelvénye az autó orrán. 
Tapasztalataim szerint a napi-hegyes-dombos-dugós-kikanyarodós-mélygarázsos-kilövősmajdbeilleszkedős gyakorlatban mindenféle robotizáltnak előbb-utóbb bevérzik a szeme. Bár tény, hogy az utóbbi tíz évben sokat fejlődtek.
Például a VW már elég messze jár a fejlesztésben és egész barátságosan is tudnak működni a DSG-váltóik. Na most úgy érzem a Renault még a korai szériából kapott váltót. Így a Mégane kombi kicsit esetlenkedett például emelkedőkön felfelé finom elinduláskor – például parkolás közben -, ilyenkor a robotizált váltók alig indulgatnak, majd kicsit nagyobb gázt adva már kilőnek, sokszor a kocsi előtt-mögött parkoló jármű irányába. Szóval tud menni a bénázás. A váltásokkor pedig meglepetésre volt bizony üresjárat, ez nem túl jellemző a duplakuplungosokra. Ebből már sejthető, hogy annyira nem ájultam el ettől a váltótól, annak ellenére, hogy kézzel is lehet fokozatot váltani.
Pedig a Renault Mégane Grandtour jó autó, nagy is, kényelmesek az ülései, sok a hely benne hátul. Itt-ott persze találni kidolgozásbeli hiányosságokat, de nem drámai a helyzet. A futóműve is jól hangolt, se nem ráz, se nem billeg. A kis dízelmotor elég a kocsiba, jól húz, nyomatékos, bár gyorsulási bajnokok nem leszünk., viszont hat és félből kijövünk városban. 
Igazán az EDC váltót azoknak ajánlhatom, akik nem szeretnek váltani, a vezetés csak egy szükséges tevékenység az életükben, az autó használati tárgy, sík vidéken élnek, és nem akarnak többet költeni a kifinomultabb hagyományos automataváltóra. Mert 5,7 milliót másra is el lehet költeni, ennyibe kerül a Mégane, ha olyan, mint a tesztautónk.