Teszt Skoda Superb Ambition 2.0 PD TDI DSG – Jár a főnöknek

Mint már korábban is leírtam, fura kocsi a Skoda Superb, amely fotókon nem mutat annyira, élőben viszont igen. A szelídnek tűnő fej abszolút nem az, főképp, ha a forgalomban mozgás közben látni a kocsit. Ha csak pihen parkolva az út mellett, akkor is van benne, valami tiszteltet parancsoló nagyautós vonás. Meg hát szinte tényleg nagyautó, a középkategóriába sorolás inkább olyan statisztikai dolog a Superbnél. A formai vonásoknál hozzák a csinált Skoda formajegyeket, mint a nózis jelvény az orron, vagy a Fábiánál bevezetett fényszóró kanyarítás. A hátsó traktusra is szülhetnének konkrét ismertetőjegyeket, innen nézve bármely márka lehetne. A kocsi nagyon hosszú, de most nem annyira feltűnő a nyújtott tengelytáv, mint az előző variánson, például nem hosszabb az elsőnél a hátsó ajtó. A kocsi trükkje a kétféleképpen nyitható csomagtérajtó, lehet limuzinosan nyitni, vagy üvegestül. Igazán ez a huncutság az, ami a Superbet kirángatja a céges-autó skatulyából és jó kis többfunkciós nagyautószerű középkategóriást művel belőle. Talán emiatt nem érzi magát az ember vezetés közben a saját sofőrjének – mondjuk a tesztautó diplomatakék színe épp ennek mond ellent. A kaszni kidolgozása nagyon jó, a fényezés minősége is oké.

A Skoda Superb utasterére a legjellemzőbb a tágasság és a jó minőségérzet. Itt már nem érhetők tetten feltűnő egyszerüsítések, mint az előző generációnál. Könnyű a be-kiszállás mind a négy ajtón, az ülések jól formáltak, fogják a testet, kényelmesek. A térkínálat is oké, a hátsó traktusban fejedelmi. 
És nem csak a főnök vagy a taxi utasa nyújthatja ki a virgácsait, a gyerek beállhat az ülés elé, és kényelmesen felöltözhet télen a kiszállás előtt. 
A fém és króm díszítések aránya és kivitelezése ízléses, a kárpitozáshoz, burkolatokhoz használt anyagok minősége is nagyon jó, akárcsak a kidolgozás minősége.  A csomagtartó hatalmas, az ülések bővítésével tovább növelhető, kevés konkurens közelíti meg, majd csak a kombi múlja felül. És persze lehet bele pakolgatni a trükkös ajtón át. Teszt autónk jobban felszereltként rolókkal, kétzónás klímával és még több biztonsági és kényelmi extrával került hozzánk, bőven kielégítve az átlagigényeket.

A 140 lóerős, kétliteres PD TDI motor már régi ismerős, nyomatékos, az alsó fordulatszám tartományban is húz. Itt jól hangszigetelve dolgozva nem zavaróan dízel. A motorhoz hatfokozatú duplakupplungos DSG váltót illesztettek.  Én igazán nem vagyok lelkes híve az automatizált váltóknak, a dupplakupplungosnak sem, bár viselkedése kultúráltabb. A gondom, hogy induláskor még azonos körülmények között sem pont ugyanúgy indul a kocsi, így kikanyarodáskor, parkoláskor nem számítható ki pontosan a kocsi reakciója. Emiatt az ember túltervez, vagy nagyobbat lép a gázba, vagy túl kicsit. A csúsztatás sem mindig olyan amilyennek szeretném, az emelkedőkön való elindulás is gyenge pontja az ilyen szerkezeteknek. Persze az elsők bemutatása óta már sokat finomultak a DSG váltók is – persze tudom, elméleti szinten gyorsabban vált az embernél, de a nyűgöm nem is a menet közbeni váltás, hanem a kupplungkezelés. Sőt volt már, hogy élveztem is ilyen szerkezettel a vezetést. A sors és a tesztautó szervezés úgy hozta, hogy egymás után próbáltam DSG váltóval, TDI motorral ezt a Superbet és egy VW Golf VI-ot. A Golfban finomabban működött a szerkezet, szebb csúsztatásokkal. Persze vélhetően sok felhasználónak nem tűnnek fel ezek a nüansznyi finomságot. És összességében az automatizált váltók egyre tágabb halmazában a Skoda-szerkezete a jobbak közül való és érezhetően mindig fejlődik, javítanak rajta. Úgy vélem a használók 95 százaléka elégedett lesz vele, már csak azért is, mert a fokozatelosztását jól passzították a TDI motor nyomatéki görbéjéhez. Ráadásul tényleg nagyon gyorsan vált, ha kell akár kettőt is vissza. A fogyasztás 7,4 literre adódott 100 kilométeren.

Már csak a hosszú tengelytáv okán is szépen rugózik a Skoda Superb. Inkább komfortos, mintsem sportos, azonban mellőzi a kellemetlen karosszéria lengéseket, bólintásokat. Az oldalszélre sem érzékeny, köszönhetően a klasszikus, lapos felépítésének. 
Az úthibákkal is szépen boldogul, a fekvőrendőrökről gyorsabban lehajtva dobbant egyet. Autópályán, nagy sebességnél is kiváló az egyenesfutása, a kanyarstabilitásra sem lehet panasz, ha nem egy sportgéppel akarjuk összeveni. A kormányzás elég érzékeny, a fordulókör a nagy méret ellenére sem nagy. Jó a reakcióképessége az autónak, pontosan és határozottan reagál a kormánymozdulatokra, azt teszi, amit akarunk.

A Skoda Superb árlistája 6,2 milliótól indul és 12 millió magasságában ér véget. Ez már sejteti, hogy bőséges a variációs lehetőség. A mi, 140 lovas PD TDI tesztautónk a DSG-vel, a közepes felszereltséggel a józanabb árúak közé tartozott, 8,2 millióval – az új, 170 lovas CR TDI motorral félmillióval drágább ez a konfiguráció. A felszereltség jó, miként az extrákért sem kérnek elszállt árakat. A nagy Skodák presztizse még nem olyan stabil, mint az alsóbb kategóriákban, emiatt keresettsége használtan még kérdéses, függ a típus jövőbeni elfogadottságától. Azonban ennek ellenére nem kell rémületes értékvesztéstől tartani, sőt kategóriájában az értékőrzőbbek közé sorolhatjuk a Superbet. Az eladással sem lesz nagy gond, a fenntartási költség a kategória okán magasabb.