Teszt Suzuki Vitara ddis – Terepkedvenc

Alsó-középkategóriás terepjáró. A technikai tartalmat a listaár is jelzi, a Suzuki Vitara indulóára egyhatos benzinmotorral 5 840 000 Ft. Ilyen autót azonban még szalonokban sem látni, minimum megvásárolják az emberek a kétliteres dízelt, amelyért 6 750 000 forintot kell a Suzukinál hagyni. A tesztautónk pont ilyen dízel belépőmodell volt. És a konkurencia? Bárhogy töröm a fejem, már mind átment szalonterepjáróba. Bár az újabb crossoverekben látni diffizárat, meg összkerékhajtás kapcsolót, de a túlnyúlások, a tengelytáv nem ígérnek túl vad terepezést.

Klasszikus stílusban nyomja a Suzuki Vitara. Formája emlékeztet az őseire, és ez nem baj. A háromajtós rendkívül kompakt felépítésű, sarkokra tolt kerekekkel, jó vastag B-oszloppal, ami vagány ugyan, de kilátni tőle nem lehet. Hasonlóképp terepjárós ős-dolog az oldalra nyíló hátsó ajtó, ami azért praktikus, mert nem kell magasra nyújtózkodni érte. A sárvédők combosak, van pár részlet, amitől olyan vagány a kocsi, mint például a motorháztetőre illesztett kicsi fekete rács. Persze a legutóbbi modellfrissítés kapcsán divatban aktualizálták az autót, amit a lámpák formája, és a hátsó lámpák „lexus-lámpa” jellege jelez. Valamint a krómdísz a rácson és a tükörbe illesztett oldalvillogók. Az autó magas, ez nem árt a városban, most nem mások elijesztésére gondolok, hanem a magas fekvőrendőrök, a meredek lehajtók túlélésére.

Az a helyzet, hogy kényelmes az autó. Még hátul is, már legalábbis a bekászálódás után, ami azért nem nagy élmény. Magam mögött 15-17 cm térdhely marad, ez jó érték, és állítható hátul az üléstámla dőlésszöge. A formák fiatalosak, vagány a három körből összetolt műszerfal, a háromküllős kormány. A nagy szürke műanyag felületek egyhangúságát ezüstszínű műanyagfelületekkel oldották. Jól berendezett a vezetői helyzet, a pedálok akár bakancsban is taposhatók. A váltó terepjárósan hosszúkarú és masszívságot sugároz. Az első ülések is kényelmesek, hosszú ülőlappal és oldaltartást adó támlával. Pakolóhely akad elég, nagy a térképzseb, a kozépkonzol kicsit zárt, itt csak a nyitható fedelű pohártartókba pakolhatunk. A kesztyűtartó nagy és zárható, a könyöklőben is nagy a rekesz. Ami feltűnt az autóban az az átlagosnál jobb minőségű összeszerelés és a nem feltűnő, de mégis jó minőségű anyagok használata. És itt nem csak az üléskárpitokra, vagy műszerfal műanyagra gondolok, hanem a rejtett dolgokra, mint amilyenek a tömítések.

A kétliteres dízelek fogyasztás terén már csodákra képesek, a Suzuki Vitara kétliterese viszont nem akart csodát tenni. Az átlagfogyasztása vegyes használatban 9,1 liter/100 km - fele város fele országút. Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni. A Városi üzemben dinamikusan viselkedik, és ez nem csak a motor nyomatékának és teljesítményének köszönhető, hanem a rövidre vett váltó áttételeknek is. Erre ugye azért van szükség, ha terepezik az ember. A magasabb fokozatok már nem olyan rövidek, 130 km/h sebességgel haladva ötödik fokozatban 3200-at forog a főtengely. Ilyenkor azonban elég zajos a kocsi. A hajtásláncba beillesztettek diffizárakat, így terepen igen esélyes a továbbhaladásra az autó, csak a hátul lelógó kipufogódobot féltettem, nehogy megsérüljön. A váltó pontosan kapcsolható.

Meglepően bevált és tetszett az autó a városi közlekedésben. Rövid és fordulékony, és mivel gázadásra gyorsan reagál igen jól kihasználhatók a forgalomban rejlő rejtett lehetőségek. Parkolni is stresszmentesen lehet vele. Egyedül a haránthátralátást zavarta a vastag B-oszlop, de a tükrök jó nagyok. Minden előnye ellenére azért a futóműről el kell mondani, hogy a rugózási komfort terén nem egy ász. A hirtelen kormánymozdulatoknál és kanyarban érdemes figyelembe venni a rövid tengelytávot, amitől helyben fordulósan viselkedik az autó. Ellenben nagy sebességnél, egyenesben nem sétál.

Aki soha nem megy terepre és szalonterepjárót keres (SUV-ot), annak nem ajánlom a Vitarát, túl nyers neki. Viszont aki szereti az egyéniséggel rendelkező autókat, a könnyű kezelhetőséget, és élvezi, hogy kicsi az esélye terepen az elakadásra annak a Vitara a jó választás. Ráadásul vagány is.

Érdekes lehet: Suzuki Grand Vitara 3.2 V6 automata teszt