Teszt Toyota Avensis 2.2 D-CAT automata – Sima ügy

Kicsit amerikás hangulatú az autó formavilága a határozottan hatalmas lámpákkal, erősen rajzolt kontúrokkal, erős kerékjárati ívekkel, a konkrét igazgatói hátsó lámpákkal. Azt sugallja a forma, mintha 100 km távolság alatt meg sem állhatnánk a kocsival, mert nem városi átugrom a szomszédba üzemmódra tervezték volna. A formai alaposságot mégsem dicsérem az egekig, mert újféle elemet nem igazán lelni az autón, már kipróbált, bevált formai megoldásokat vetett be a Toyota, azokat keverte jól alkalmazott arányban az Avensis karosszériájában. Mintha egy vásárlót sem szeretne elijeszteni, holott az ijesztgetés mellőzése inkább a Volkswagen asztala. Persze mindez cseppet sem von le a kocsi megjelenésének eleganciájából, vagy használati értékéből, sőt abból sem, hogy az összeszerelés minősége példás, a fényezés is igen jó minőségű.

A Toyota Avensis karosszériájának klasszikus arányai ellenére kényelmes a beszállás az autóba. Az utastérben is a kinti elegancia és kiegyensúlyozottság fogad, de bent is mellőzték a trükkös megoldásokat, egyedi formai huncutságokat. Bizonyára alaposan felmérték a lehetséges vevőkör igényeit, akik nem kívánnak meglepetéseket, de elvárják a Toyotától megszokott ésszerű kialakítást és könnyű kezelhetőséget. Nem csak a formai kialakítás sugall állandóságot és megbízhatóságot, a felhasznált anyagok és a kidolgozás is minőségi. A visszafogottság ellenére igen mutatós a műszerfal grafitszürke, egyedi felületi struktúrájú díszbetétje, amely a középkonzolon is megjelenik. Az ülések igazán komfortos darabok, hosszú ülőlappal és magas támlával. Ez a hátsó sor üléseire is igaz, sőt a hátsó középsőre is, amely előtt lényegében sík a padló. 

Tesztautónk bőrkárpitos darab volt, a kormányt, váltókart is bőrbe húzták. Abból is tudni figyelmesen tervezték meg a kocsit, hogy például az összes könyöklő felület puha. Jó pár tárolót is kilakítottak, a széles könyöklő alatt dupla rekeszt alakítottak ki, a kesztyűtartó zárható és nagy. A helykínálat is rendben van, elöl-hátul egyaránt, magam mögött 24 cm térdhely marad. A csúcsverzióhoz illőn a kocsit teletömték extrákkal, a kétzónás kondi természetes, jól jönnek az ablakok elé húzható rolók, van lenyíló előlapú mp3-as fejegység, jó navigációs rendszer, amely sok másikkal ellentétben ismeri a kreszt és tudja hol-mikor lehet befordulni. De kis ráadás, hogy a kormányoszlop állása is motorosan változtatható, mint egy Lexusban. A csomagtartó jó nagy, de variálhatóságban limuzinhoz illőn alulmúlja az ötajtósokat.

Toyota Avensis tesztautónk 150 lóerős, 2,2 literes dízelmotorjához hatfokozatú automataváltót csatlakoztattak. Miként az egész autót, ezt a hajtóegységet is a hosszútávú nyugis utazások igényei szerint hangolták. Azaz nem egy sportgép. A kettőkettes motor egy klasszikus viselkedésű, lassan felpörgő dízel, így nem fekszik neki a hirtelen gázadás, a reakciója ilyenkor nem élénk, inkább meggondolt. Ugyan a váltó rendelkezik sportprogrammal, illetve a kormányról fülek segítségével is kapcsolható, ami megint csak sportosságot sugall, de a sport-állásban sem válik paripává az utazóhintó. De egyébként a kocsi amúgy is olyan nyugalmat sugároz, hogy a sportmódnak nem érezni a szükségét. Vélhetően rövidebb végáttétellel, vagy alsóbb fokozatokkal élénkebbé lehetne tenni a gázreakciókat, de minek. Hatodikban 90 km/h-val haladva 1500-as fordulaton duruzsol a motor, 130-nál pedig 2250-et fordul a főtengely percenként. Ilyenkor – de városi körülmények között is – hihetetlenül csendes az autó, és nagyon keveset fogyaszt. 6,3 autópályán, 7,4 a városban. Kitűnő. Ráadásul igen tiszta a kocsi, ezt a D-CAT felirat jelzi, amely mögött egy gondozást nem igénylő, igen hatékony dízel-kipufogógáz tisztító rendszer lapul.

A Toyota Avensis futóműve szintén utazóautós. Jól rugózik, kényelmes, szépen túlteszi magát az úthibákon, legyűri a fekvőrendőröket, igaz nem olyan hullámzós, mint a Citroen C5, de nem is csinál fura mozgásokat, és még messze van attól, hogy rázzon. 
A nagy tengelytáv miatt is komfortos a viselkedése, és stabil, például autópályán. Kanyarokban is szépen, kiszámíthatóan viselkedik, besokalva finoman alulkormányzott lesz, ami jól kontrollálható. Elég nagy az autó, így a fordulóköre sem kicsi, de nem is esik túlzásokban. 
A kormányzás elég direkt, pontosan reagál a kocsi a kormánymozdulatokra. Igen józan egy autó. A futómű nagyobb teljesítménnyel is elbírna.

A Toyota Avensis a jó ár-érték arányú kocsik közé tartozik, és ez igaz a legdrágább verzióra is. Vélhetően prémium autót keresve nem választanék alapmotoros Avensis-t a kifényesített márkák helyett, bármennyivel kedvezőbb is az ára, viszont ezt igen. A „nem prémiumságnak” a hátrányát nem, csak az előnyét érzem ennél az autónál. Az extrák ára sem vészes, sőt. Ráadásul jó a gyors újraértékesítés esélye, az értékvesztés is mérsékelt, a fenntartási költség csak azért nem ötös, mert nagy motorra drágább a biztosítás, nagy autóra drágább a nagy gumi.