Teszt Toyota Urban Cruiser D4-D AWD – Eljön az ideje

Fotók: DM

A Toyota a Japánban és Amerikában már bevált dobozformát igyekezett meghonosítani az európai kínálatában is, csak nem annyira agresszív módon, mint teszi azt a Scion vagy az FJ Cruiser a tengerentúlon. Az európai vásárló konzervatívabb, akkor is, ha különcködni akar. Ilyen óvatos különc tehát a Toyota Urban Cruiser – amely egy mérettel alatta marad a Corolla-Auris alapú Scion-nak és kettővel az FJ Cruiser-nek.

A forma vagány a bulldog-képpel, a hangsúlyozott sárvédőkkel és az azokat tovább hangsúlyozó műanyag élvédőkkel. Ez utóbbiak nyersen szürke színe egyrészt terepjárós, másrészt praktikus, mert nem sérül csúnyán a parkolói lökdösődéskor. A tesztautó kapott még kis lökhárító sarokvédőket is. Viszonylag kicsik az üvegfelületek, így az autó nagyobbnak tűnik a valóságosnál, a nyári előnye ennek, hogy nem melegszik fel annyira az utastér. Kicsik a túlnyúlások, ez jellemzője a kategória autóinak, több hely van belül, és jellemzője a terepjáróknak is. A 4x4-es hatásra rá is játszottak a magasra felhúzott hátsó lökhárítóval, amely terepet járva nem akad be. Összességében jófejül néz ki az autó, tényleg nem lehet más kocsival összetéveszteni. A kinézet mellett a Toyota karosszéria előnye a nagyon jó összeszerelési és anyagminőség.

A Toyota Urban Cruiser számára fontos, hogy szolgáltatásaiban többet nyújtson, mint más, hasonló kategóriájú autó. Ez meg is valósul, a tesztelt autó esetén mindenképp. Egyrészt ott a forma, amely több trükköt felvonultat, hogy egyedi legyen az utastér. Bár a műanyagok színe sötétszürke, a betéteké ezüstszürke, tehát nem túl lelkesítő, a formák látványa és az anyagok minősége ellensúlyozza a szín hatást, sőt a sötét színek a nagyobb kategóriájú autók hangulatát is becsempészik. Mutatós a szépen formált középkonzol, amelyen ügyesen keverik a régi-analóg idők hagyományos formáit (szellőző kezelők hármas körkapcsolója), a modernizációval. A forma hasonló, a funkció ugyanaz, de a kapcsolók mikrokapcsolók már.  

Szintén egyedi a műszerfal shildjének kiképzése, és a műszerfal osztása is. Igyekeztek nagyon praktikussá tenni az autó utasterét, és ez sikerült is. Sok a rakodóhely, ügyes a dupla kesztyűtartó (a felső része hűthető), jó sok dolgot elnyel – érdekes, hogy az autó kulcsnélküli indítási és ajtónyitási rendszerrel felszerelt, a kesztyűtartó zárható, de elsőre nem tudtam mivel zárjam, merthogy nincs kulcs. Mint említettem nagyon jó minőségű műanyagokból készültek a burkolatok, de az üléskárpit is finom plüss, amelyből betét az ajtókönyöklőkre és az ajtóburkolatra is jutott. Ezek az anyagok drágábbak, finomabbak, mint akár a Toyota Verso-nál használtak, prémium szintű a dolog. Egyébként az utastér a külméretekhez képest kényelmes. Mögöttem 19 cm a térhely, nagyobb, mint a Renault Lagunában. 

Szintén a kiváló összeszerelési minőségről, és a felhasznált anyagok minőségéről, a hangcsillapítók gazdag használatáról szól, hogy az utastérben még autópályán való használat során is csak minimális szélzaj hallható. (Úgy érzem az utastér zajosságát is pontozni kell ezentúl). Hasonló, sőt nagyobb kategóriájú kocsiknál sokkal csendesebb dízel Urban Cruiser. A hátsó üléstámlák 1/3-2/3-ad arányban dönthetőek és állíthatóak, ezáltal variálható a csomagtartó mérete, amely azért alaphelyzetben nem túl nagy, de a kategória átlagon felüli és a jó formája miatt kihasználható, jól pakolható. Hátul ez a felszereltségi szint adta a fóliás üvegeket, így még jobban működhetett a nagyon hatékony klímaberendezés. Amúgy hátul is elég a fejtér, mivel viszonylag egyenes a tető. Autónk igen jól felszerelt verzió volt, teljes navigációs és hificuccal - mp3 kékfog, usb, jack. A navi okos volt, a balatoni kis utcát is tudta, de néha buta is volt, például a II. kerületben a Herman Ottó utcát Radna utcának hitte – én továbbra is azt gondolom bárhol navigálnánk, egy klasszikus térkép legyen a kesztyűtartóban.

A Toyota Urban Cruiser tesztautónkat az 1,4 literes D4-D  dízel 90 lóerős teljesítménnyel és 205 Nm nyomatékkal mozgatta. Indításkor – ebben az autóban gombos indítás volt – előbb bejelentkezéskor a műszerfal órái a végállásig kilengve „pozicionálják” magukat, egy kis versenyautós mozit tartva a vezetőnek. A motor életre kelve benzines módra jár, nyugodtan forogva, a gázra lépve pedig lelkesen húz. Szereti a fordulatot, amit szintén benzines módra gyorsulással és nem nagy zajjal fogad. Hogy azért nagyon ne szaladjon el a ló a sofőrrel, egy kis váltásjelzőt raktak a műszerfara a takarékos vezetést könnyítendő. A motorhoz csatolt hatfokozatú váltó nagyon patent, finoman és pontosan kapcsolható, rövid utakon járva. Az áttételek illenek a motorkarakterisztikához, 90 km/h sebességgel haladva hatodikban a főtengely 1600-at forog percenként. A fogyasztás főleg autópályás használattal 6,2 literre adódott. Az összkerékhajtás nyomatékelosztása automatikus, ha bajba kerülünk, akkor egy középső diffizárral segíthetünk magunkon.

Az ember egy ilyen kis terepjárós figurától ösztönösen kemény rugózást vár, de a csalódás kellemes. Jól csillapító a rugózás, nem lágy, de nem is ráz. Feszes a rugózási karakterisztika, mégis jól csillapítja az úthibákat az autó, miközben a futómű stabil, sportos, oldalbillegés, bólintás mentes. A kormányzás pontos, jó a visszajelzése a volánnak, a „tekerőerő” is jól eltalált. A kormányzást egy vád érheti, hogy a fordulókör viszonylag nagy. A pedálokon, kezelőszerveken azt érezni, hogy finom kis szerkezet az Urban Cruiser - a  megszokott japános finom működést még kicsit tovább élezték ebben az autóban. A mattkróm felnikre húzott gumik mérete 195/60 R16.

Az árnál a presztizs járművek átka éri utol az arrafelé törekvő Urban Cruiser-t. Valahol félúton van a két kategória között. Emiatt bizony nem olcsó. Az alap Toyota Urban Cruiser ára az 1,3 literes benzinmotorral, fronthajtással 4,5 millió forint, a mi fullos tesztautónk ára dízellel, 4x4-es hajtással, extrákkal 6,5 millió fölé ér. Bizony itt már lehet dilemmázni mit vegyen az ember. Mondjuk az biztos, hogy ha az Urban Cruisert választjuk egy nagyon jó kis autót, egyedi csomagolásban vezethetünk. A fenntartásával kapcsolatban szerény költségeket jósolunk, és az újraeladhatóság sem hozhat kellemetlen meglepetést.