A makulátlan fényezések, többrészes csili-vili kerekek és méregdrága levegős futóművek világában, mindig jó érzés belefutni olyan építésekbe, amik totálisan le.......k a divatot. Bevallom én mindig is jobban gerjedtem a kicsit "parasztabb" gépek iránt. Szeretem a szépet, de valahogy nem tudok azonosulni vele.Sokszor nézem, ahogy a tökéletesen csillogó autókat törölgetik a találkozókon, a felniket és a gumikat ápolják, csak hogy minél tökéletesebb legyen a megjelenés. Számomra másról szól ez a dolog. Nem akarok idegbajt kapni ha ráfingik egy légy a kocsira és nem azzal akarom tölteni az időt miután megérkeztem egy talira, hogy elkezdem az autót szénné polírozni. Igénytelen lennék? Döntse el mindenki maga. Én azt vallom, hogy az autó van értem és nem fordítva. Lemosom mielőtt elindulok, letörölgetem és részemről ennyi. (A több száz kilométeres túrák más lapra tartoznak!) Szóval szépek a "tökéletes" autók, de egy olyan verda, mint amit a Speedhunters oldalán találtam, sokkal közelebb áll hozzám. 
Az alap egy Renault Dauphine, 1964-ből. Nem csoda ha nem hallottatok róla, én sem nagyon tudtam róla semmit. Ez egy farmotoros, hátsókerék hajtású, kompakt kisautó, amit alacsony fogyasztása és ára tett vonzóvá. Adrien, az Adri's Custom tulajdonosa, 2014-ben jutott hozzá ehhez a ritka autóhoz. Megvoltak a tervek a kocsival, úgyhogy szándékosan maradt patinás külső. Az elmúlt 50 év minden karca, horpadása meg lett hagyva az autón. Szerencsére a gép teljesen jó állapotban volt és míg más egyből darabokra szedte volna, addig Adrien egészen más vonalon indult el. A lökhárítók leugrottak, hátra pedig, középen kivezetett EMPI kipufogót találunk. A teljesen egyedi futómű átalakítást követően, a Renault kellően alacsonyra lett engedve. A kerékjáratokba pedig, Porsche Fuchs felnik kerültek, elöl 4,5x15, míg hátul 9x15-ös méretben. Elöl, a csomagtérben, teljesen egyedileg, fémből készült üzemanyagtartályt találunk. Az ilyen apróságok nem látszanak, de egy építés pont ettől válik különlegessé.
Szóval van egy ütött-kopott Renault, amit leültettek, kapott egy Fuchs szettet meg egy EMPI kipuffot. Szép munka! Még valami? Alapból 845 köbcentis, 32 lovas motor hajtotta ezt a gépet, 3 sebességes automata váltóval. Ettől valószínűleg nem sok embernek áll fel a hátán a szőr és nem érez túl nagy vágyat a birtoklásáért, bármennyire ritka is. Adrien sem gondolta, hogy a gyári szív fogja hajtani a vasat. Kereshetett volna Gordini versenymotort, de nem! Egy Yamaha FJ1200 motorkerékpár erőforrása ugrott be a kazántérbe. 1,2-es 16 szelepes 4 hengeres motor 124 lóerővel. Minden úgy lett bekötve, hogy totál gyári hatása legyen a dolognak. Éppen ezért a beltér is megmaradt eredeti formájában, egyedül az 5 sebességes szekvenciális váltó karja tűnhet fel, de azt nézhetnénk kézifékkarnak is akár. 
Összességében ez nem egy óriási költségvetésű buli, mégis különlegesnek mondható és aki tényleg rajong az autókért, annak mindenképp csemegének számít.
KATTINTSATOK IDE, ha még több képet szeretnétek látni az autóról! 





 

 

Forrás: Speedhunters