Első ránézésre úgy érezhetjük, hogy valamelyik Mad Max film egyik autóját láthatjuk a képen. Aztán beugrik Rusty, a Stanceworks alapítójának agymenése. De csak beugrik, mert a két autó között ég és föld a különbség, a fémből készült szélesítések és a leharcolt külső ellenére is. A történet ott kezdődik, amikor Josh Mazerolle-nak nem készített senki egyedi szélesítéseket a Hiluxra. A Vague Industries, ami egyébként Josh tulajdona, egy olyan cég, ami a fémmel képes mesterien bánni, azaz nem okozott problémát késszel megalkotni a szélesítéseket. A kézzel hajlított, majd felhegesztett elemek hátsó része nyitva maradt és még arra is jutott energia, hogy a cég logóját is belevágták. Ekkora ívek mellé nem gyenge pogikra is szükség lehetett, legalábbis azt gondolják a legtöbben, de ki kell ábrándítsak mindenkit, mert itt nincs kinyomtávozva semmi! Az első toldat is fémből készült az autóra, amitől még inkább apokalipszis utáni hangulat áraszt el mindenkit. Na szóval, a kerék az új futómű miatt került ennyire kívülre. Ford Crown Victoria volt a donor, de persze ahhoz, hogy minden passzoljon, szét kellett vágni az alváz egyes részeit. Hátulra is ez a típus adta az alkatrészeket, annyi különbséggel, hogy egyedi laprugók kerültek beszerelésre, így gondoskodva megfelelő magasságról. A 8.8"-os Ford híd erősebb a gyári Toyota-nál és 15 centivel szélesebb is, úgyhogy ezért nem volt szükség a 18"-os kerekek mőgé pogácsákra. Amúgy ezekre a görgőkre 275/40-es Falken Azenis FK510 gumikat húztak. Belül hegesztett csövezés fogadja a sofőrt és utasát, ami miatt kicsivel kevesebb hely maradt a fejnek, úgyhogy észnél kell lenni beszállásnál. Külön érdekesség a műszerfal hiánya, valamint a fehér papírra rajzolt skála, amit a csőhöz rögzítettek és egy mutató segítségével kapunk némi visszajelzést menet közben.... Beteg! Ja igen! Ha véletlenül képben vagyunk a Hilux belterével kapcsolatban, akkor bizonyára feltűnt, hogy nagyobb a váltóalagút és az ülés előtt egy kerékkulcs is figyel, elég fura pózban. A kerékkulcs a váltó....
Az már első pillantásra látszik, hogy a motor nem valami egyszerű eset. A géptetőn kifigyelő turbó és egyéb alkatrészek biztosítanak arról, hogy a géptető alatt is teljes elmebaj kapott helyet. Josh LM7 motorként vásárolta, ami egy harmadik generációs 5,3 literes vasblokkos erőforrás, amiket főleg GM teherautókba építettek. Ez a blokk kapott egy On3performance 700 mm-es turbót és Nitrous Express 100 lóerős löketet. Az egészet pedig 4 sebességes GM automata váltó vitte hátra. A vicc az, hogy több mint 20.000 mérföld megtétele után is remekül muzsikált a motor. Azonban a Las Vegasban tartott LS Fest alkalmával kiderült, hogy ez egy LR4 szív, ami 4,8 liter és más a szerkezete kicsit. Azonban ezek is elnyűhetetlen motorok, hiszen röhögve elviselte a gyári belső a 100 lóerős nitrót és a 0,5 bar nyomást, mindenféle gond nélkül. Nem is tudom minek nevezzem ezt az egészet. Az biztos, hogy a Frankenstein valóban találó név erre a kivállasodott, V8-as motorral hajtott pick up-ra. 
Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 
 





 

 

Forrás: Speedhunters