A SEMA Show az a hely, ahol a csontig lerágott „Csak egy felni és ültetés” kombó még ahhoz is kevés, hogy a parkolóba beálljunk. Itt tényleg minden az egyedi megoldásokról, alkatrészekről és főleg az egyedi megjelenésről szól. Ez egyrészről jó dolog, másfelől viszont rendesen feladja a leckét minden építőnek évről-évre.

Természetesen mindenki jól veszi az akadályt, a közönség pedig tökéletesen elégedetten távozhat, hiszen olyan látványban lehet részük, ami azért nem túl sűrűn fog szembe jönni a közeljövőben. A képeken látható Mazda is azon autók közé tartozik, ami beleég az ember agyába egy életre. A Mazda R100 egy 2+2 üléses, kis méretű kupé, amit 1968 és 1973 között gyártottak. Ha éppenséggel nem vagyunk túl nagy Mazda-fanok, akkor az is előfordulhat, hogy nem hallottunk a típusról korábban. Ez talán az egyik ok, amiért kilóg a sorból a kocsi. A vidám megjelenésű kisautó viszont már csak nyomokban tartalmaz kedvességet, köszönhetően a teljes átépítésnek, ami az autó minden részletére kiterjedt.

Kezdjük mindjárt a motornál! a 3 rotoros 20B erőforrást rendesen átépítették és egy elég komoly méretű turbót is felszereltek, aminek következtében immáron 700+ lóerő áll rendelkezésre! A nem túl nagy motorteret szépen kitöltik az alkatrészek, de még arra is jutott energia és idő, hogy a megjelenése is ütős legyen. Külön felhívnám a figyelmet a kipufogó végére!

Az erő T56-os váltón keresztül jut el a hátsó kerekekhez, és szekvenciálisan lehet pakolgatni a sebességeket. Így meg is érkeztünk a beltérhez, ami mindennek nevezhető, csak éppen tágasnak nem. Olyannyira szűkös a helykínálat, hogy normális váltóalagutat ne is keressünk! Így magát a váltót találjuk mindjárt a lábunk mellett, amit sárgára fényeztek, hogy jobban feltűnjön. Versenyülések, karbon elemek, csövezés és hátul a hátsó futómű elemei láthatóak, természetesen minden fényezve és a legmagasabb minőségben beépítve.

A hatalmas szélesítésektől válik igazán durvává az R100 külseje! Ráadásul a kerekek méretei sem egyszerűek, szóval kellett is nekik „némi” szélesítés. A színre fújt elemek, az autón található egyéb arany dekorhoz és díszítéshez illő, arany csavarokkal kerültek rögzítésre.

Amitől pedig még jobban felhívja magára a figyelmet az autó, az a dupla kerekű futómű hátul! Igen, pont mint a pick up-okon, itt is oldalanként két-két felni forog. Ha összeadjuk a szélességet, akkor 16x16-ra jön ki az összérték, ami kellemesen hangzik annak tudatában, hogy a gyári példány mindössze 1480 mm széles.

A tulaj saját maga készítette a felniket és a hátsók teljes összeköttetésben vannak oldalanként, azaz elég csak az egyik gumit fújni, ugyanis mindkettőbe érkezik a levegő. A sort a hátsó szárny zárja, ami a gyorsulási autókra emlékezteti az embert.

Felmerül a kérdés, hogy mi késztet valakit arra, hogy építsen egy ilyen eszement betonpattanást? A válasz csak annyi: „Ez nem kifejezetten gyorsulásra épült. Egy nagyon durva utcai autó akar lenni, ami garantáltan elcsavarja a fejeket menet közben!” Azt gondolom, ha az volt a cél, hogy mindenki erről beszéljen, akkor sikerült elérni - arról pedig nem is beszélve, hogy az autó a SEMA saját szépségversenye, a Battle of the Builders TOP 12-esébe is bekerült!



További fotók a galériában, a képekért nagy köszönet Lamboboynak!
 

Forrás: Carstyling.hu