Milliószor elmondtam már, hogy aki valami igazán old school dolgot akar magának építeni és nem fél a kihívásoktól, türelmes, ja és van elegendő anyagi háttere, na és persze a bajor márkát részesíti előnyben, az vegyen magának egy E30-at! Most már ott tartunk, hogy ami korábban nem volt kedvenc, már az is elég meredek áron fut a Hahu-n és nincs köztük nagyon olyan, amivel ne kellene foglalkozni. Tulajdonképpen az ár mutatja, hogy mennyire gatya az adott autó, de azért ne legyenek illúzióink! Még egy borsosabb árú példánnyal is kell foglalkozni, hiszen bőven 30 évesek ezek az autók is. 
 
Attila még pont jókor kezdett bele az E30 projektjébe. Nem egy 325i, nem is kétajtós, de tulajdonképpen nem is számít, mert a piros autóra nagyon jó érzés ránézni. Látszik, hogy a gazdája törődött vele, hogy rengeteg munkaórát ölt abba, hogy elnyerje jelenlegi állapotát, és abban is biztosak lehetünk, hogy nem ez lesz a végleges formája a kocsinak. 
 
A tulajról tudni kell, hogy már gyerekkorban megfertőződött édesapja által. Mivel a műhelyben is elég sok BMW megfordult, ezért hamar kialakult a vonzalom a bajor gépek iránt, így nem véletlen, hogy végül Attilának E30-a lett végül. Az autó egyébként egy nagyon kevés kilométert futott, rendkívül megkímélt alap. Igaz nem egy túlmotorizált gép, és "csak" 4 hengeres, de Attinak nem is az a célja, hogy a Hungaroringen fusson rekordidőket vele. Azonban a karosszéria makulátlannak mondható, nincs agyonlakatolva, nincs fényezve mindenhol, szóval egy tényleg megkímélt autóról beszélhetünk. A karosszérián nem is akart tól sok mindenen változtatni. Egy IS első koptató és IS kisszárny található a piros négyajtóson. ( Külön kellemes meglepetés, legalábbis számomra, hogy nincs fakate vese, fekete lámpa vagy éppen Shadowline díszléc az ablak körül. Én gerjedek a fekete kiegészítőkre, de Atti autójának tök jól áll a piros színhez az a pár króm cucc.) 
 
A futómű tekintetében több utat is megjárt az autóval Attila. Volt állítható alatta, de az eleje nem akart tökéletesen beállni, köszönhetően annak, hogy a 4 hengeresek eleje alapból magasabb kicsit, a motor súlya miatt. Sajnos a legtöbb esetben hiába rövidítenek a gátlókon vagy alkalmaznak egyéb megoldásokat, nehéz lesz tökéletesen "lerakni" az autót. Atti aztán a "static" életérzést megunta és elérkezettnek látta az időt, hogy levegős rendszert telepítsen a kocsi alá. Az első TA Technix gátlókat 6 centivel rövidítették, keményítették, hátul pedig csak keményíteni kellett. Ezekre építették rá a teljes rendszert. A kerékjáratokban BBS replika felnik forognak, amiknek  mérete 8 és 9x16. Klasszikus méret, klasszikus dizájn. Tökéletes! 
 
Az utastérben is történtek változások. Nagy százalékban minden gyári, de ehhez azért tenni kellett pár dolgot. A teljes nagyszőnyeget és a műszerfalat is kicserélték, ami ennek a típusnak nagy betegsége, hiszen az évek alatt, főleg a napon tárolt modelleknek, kireped itt-ott a műszerfala. Ezen kívül egy 4 ágú Nardi fakormány, egy fa váltógomb és új, bőr váltózsák került beszerelésre. Az enyhe sötétítés ellenére is jól látszanak a piros biztonsági övek, amit a Bara Kárpit munkatársai varrtak be az autóba. Attila jobban szeretett volna Motorsportos öveket, de azoknak az ára már elég horror és mivel nem akart fiatalon infarktust kapni, inkább megmaradt a piros változatnál. A motor hangját egy nyitott Proex kipufogórendszer engedi a szabadba. 
 
A további tervek között a belső teljes átkárpitozása és háromrészes kerekek beszerzése szerepel, ami után Atti késznek fogja tekinteni az E30-at. IDE KATTINTVA egy videót is megnézhettek a kocsiról, amit a Gerilla Garage készített! 
 
Képekért köszönet: Evu & Gaben Photo - Csizik Roland Photo - Balaskó Roland