Vannak olyan autók, amik már megjelenésükkor beírták magukat a történelembe és azonnal ikonná váltak. Ezek az autók az idő múlásával egyre elérhetetlenebbé váltak és egyszerű, földi halandó számára esélytelen, hogy a közelébe jusson egy ilyennek. 
Azonban ha kicsit több pénzünk van az átlagnál és nagyon vágyunk egy ilyen ikonra, akkor még mindig ott van a lehetőség, hogy birtokoljunk egy replikát belőle. Most ne hasonlítsuk össze a dolgot mondjuk a felnikkel, ahol azért a replikák minősége tükrözi az árukat, mert egy klasszikus sportautó másolata még mindig nem tartozik az olcsó dolgok közé és a minőségre sem nagyon lehet panasz. Szóval, amikor valaki akar mondjuk egy Ford GT40 replikát, akkor fordulhat a Cape Advanced Vehicles, röviden CAV-hez, ahol lényegesen elérhetőbb áron készítenek a megrendelőknek GT40-et. 
 
Ugye a GT40-ből mindössze 105 darab készült és az árveréseken nehéz találni 10 millió dollár alatt, sőt! 2014-ben az autóversenyző, Rob Kaufmann, 22 millióért jutott hozzá az 1966-os Le Mans győztes modellhez. 
 
A CAV műhelye Dél-Afrikában található és a képeken látható autó a #197-es sorszámú gép, ami Wimbeldon White színű és kék csíkokat kapott. Akárcsak az eredeti modell esetében, ennek az autónak a kasznija is üvegszálból készült, annyi különbséggel, hogy a modern technológiának köszönhetően strapabíróbb az egész. Mivel nem lehet teljesen olyan mint az eredeti, ezért igyekeztek úgy megcsinálni, hogy a lehető legjobban hasonlítson az eredetihez a másolat. Az első és hátsó szélvédő üvegből készült, viszont az oldalablakok egyed, plexiből készült darabok. 
 
A CAV GT40 replika elején található légbeömlőbe alurácsot szereltek, a fényszórók és a ködlámpák pedig szintén műanyag burkolatot kaptak, hogy ne sérüljenek. A jellegzetes visszapillantók mellett, repülőgépeknél használatos alumíniumból készült tanksapkákat találunk, amibe lézerrel gravírozták bele a CAV logót. Hátul alu szellőzőket találunk, közöttük pedig, középen a dupla kipufogó figyel, ami egyenesen a V8-as motorból érkezik, amit a hátsó szélvédő mögött szemügyre is vehetünk. 
 
A 15-ös Halibrand felnik és a rájuk húzott Cooper Cobra Radial GT gumik, (235/60R15 és 295/50R15) tökéletesen korhűek és hozzák a klasszikus versenyautó hangulatát. Mögöttük 4 dugattyús Wilwood fékrendszer találunk fékerőelosztóval. Az alváz rozsdamentes monocoque és állítható, ultrakönnyű Spax gátlók felelnek a stabil úttartásért. A kormányzást pedig elektromos szervó segíti. 
 
A motor esetében is folytatódott a modernizáció. Az 5 literes Frod Coyote Gen 2 erőforrás, 435 lóerős és 542 Nm nyomaték előlállítására képes, mindezt teljesen gyári állapotban, a gyári vezérlővel. Ehhez 6 sebességes, manuális Getrag váltó csatlakozik, egyedi kuplunggal. A szintén egyedi, rozsdamentes kipufogórendszer pedig kerámia bevonatot kapott, kívül és belül is. 
 
Az utastér is hozza a korhű érzést az ülésekkel és a műszerfallal. Itt minden lehetséges elemet fekete bőrrel húztak be. A műszereken észrevehetjük a 8000-es maximális fordulatot, a sebességmérő pedig 354 km/h-ig van skálázva. Őszintén szólva kíváncsi lennék, hogy tényleg képes-e megfutni ennyit, de ha vesszük a 435 lóerőt, az 1160 kg-os önsúlyt és az autó aerodinamikus formáját, akkor a 320 km/h-t simán megfuthatja. 
 
Igen, ez egy replika akkor is, viszont a klasszikus versenyautós forma és a modern technika, együttesen mégis egy kicsit vonzóbbá teszi a CAV által épített autót. Már csak azért is, mert talán nem akkora küzdelem vezetni, mint az eredeti verziót, ami az elkényelmesedett világban azért nem hátrány. Persze ha a pénz nem számít, egyértelmű, hogy melyik verzió kéne jobban, de azért egy ilyet birtokolni sem lehet rossz dolog. 
 
Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 





 

 

Forrás: Speedhunters