Rengeteg E30-at láttunk már. Restaurált, gyári állapotra felépített változatot, show-ra épített trélerkirálynőt, szintén kiállításokra és találkozókra épített hobbiautót, driftgépet vagy hegyi versenyre épített példányt. A lehetőségek száma szinte végtelen és mindegyiknek megvan a maga szépsége. A képeken látható autó is versenyautó, itt viszont az volt a legfontosabb szempont, hogy a lehető leggyorsabban tegye meg a 400 métert. 
 
Dylan Elbert már régóta mozog versenyautók közelében és több VW illetve BMW épült a kezei között, de ilyet, mint ez az E30 még nem csinált eddig. Az egész autó 7 hónapig épült, amiből csak a motor 3 hónapot vett igénybe. A maradék időt a kaszni, a futómű és minden egyéb más emésztett fel. Az autó nem éppen egy sleeper, ugyanis ordít róla, hogy versenytechnika dolgozik a lemezek alatt, bár Dylannek sosem volt célja titkolni a dolgokat. Óriási intercooler, oldalt kivezetett kipufogó, vékony első, masszív hátsó drag gumik, csövezés és a motorháztetőn kifigyelő csiga jelzi, hogy ez nem egy átlagos 318is. 
 
Kezdjük rögtön a motornál! A géptető alatt, micsoda meglepetés, 2JZ-GTE motro található, aminek a belseje teljesen gyári maradt, mert Dylan kíváncsi arra, hogy mennyit lehet kihozni a motorból mielőtt szétugrik. Érdekes hozzáállás, viszont teljesen érthető, hiszen sokan nekiugranak azonnal és a végeredmény nem biztos, hogy stabil lesz, illetve lehet jobb időt sem fog tudni futni a kocsi. Jelenleg egyébként 685 lóerőt présel ki magából a motor, ami természetesen a hátsó kerekeket hajtja. Holset HX60 turbó nézelődik ki a géptetőn illetve 130mm-es kipufogó az első sárvédőn, ami mellett egy fémlap próbálja megakadályozni, hogy az elem elolvadjon. 
 
Az első lökhárítót szétvágták és az első kötény is hűtőnyílásokat kapott, hogy az intercooler, ami mögötte van, elegendő levegőhöz jusson. A piros szívósor és a ráaggatott 100 mm-es pillangószelep is kiveri az ember szemét ha bepillant a motortérbe. Hat darab 2200-as Bosch injektor küldi az anyagot az égéstérbe, ami két darab Bosch 044 benzinpumpa tol az üzemanyagcellából. Ezt még NOS, befecskendezés támogatja meg kicsit, az egészet pedig Haltech Platinum Sprt 2000 motorvezérlő tart kordában. Az AEM AQ-1 data logger pedig rögzít minden adatot az egyes futamok után, így ki lehet elemezni minden rajtot. 
Érdekes módon nem manuális váltó, hanem TH350 automata váltó került beszerelésre. 
 
Masszív hátsó híd és 9"-os diffi segítségével sikerül az erőt az aszfaltra vinni, veszteség nélkül. Elöl 7,5x15-ös Lenso Prostreet PZR felnik, 195/45-ös gumikkal, hátul pedig 15-ös Weld Racing Draglite felnik, MickeyThompson ET Drag gumikkal szerelve, amik 28.0/10.5-15W paraméterekkel rendelkeznek. 
 
Az utastér pont annyira spártai, mint amennyire egy versenyautótól elvárja az ember. Piros bukócső, kettő darab Sparco Evo GRP Tech ülés, 5 pontos G-Force Pro Series övek találhatók. Az üléesk mögött találjuk a nitrópalackot. Csak a legfontosabb műszereknek jutott hely és minden szigetelés, kárpit a kukában landolt, hiszen minden gramm számít. 
 
A legjobb ideje eddig 9,6 másodperc volt 400 méteren, 224 km/h célsebességgel, ami elég jól hangzik. Dylan most már szétszedi a motort és rámegy a 8 másodperces időre, ami egyáltalán nem elérhetetlen! 
 
Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 





 

 

Forrás: Speedhunters