A Kei Car-okról már írtam korábban. Ez a kategória 1949 óta létezik és Japánból ered. Az egészet a közlekedési problémák és különböző adók miatt találták. Maga az ötlet nagyon jónak tűnt, de azért a '90-es években már nem csak a praktikusság miatt volt érdekes a dolog, mivel megjelent az Autozam AZ1, Honda Beat és a Suzuki Cappuccino, amik mind különböző, de annél izgalmasabb vezetési élményt biztosítottak. Persze a meghatározott 64 lóerő nem tűnik túl soknak, de ne felejtsük el, hogy alig 700 kg-os önsúlyú autókról beszélünk! 
 
Lewis már elég régóta birtokol Cappuccino-t és nem túlzok ha azt mondom, sikerült egész más szintre emelni az autót, mint amire eredtileg kitalálták. 
Kezdjük ott, hogy ez is egy olyan japán autó, ami már levegőn is képes rozsdássá válni, úgyhogy nem meglepő, hogy az első lépés a teljes lakatolás volt, arról nem is beszélve, hogy elég rikító rózsaszín volt az autó, amit azért nem könnyű komolyan venni. Így kipakolta a teljes belteret, kidobált minden "felesleges" alkatrészt, gyártott új padlólemezt, a pótkereket eltüntette és befoltozott minden lyukat majd a művelet végén behegesztette a 6 pontos bukócsövet, a belteret kifújta Nardo szürkére, egyedi alu műszerfalat szerelt az eredeti helyére és csak a legszükségesebb kapcsolók és digitális műszeregység került beépítésre, FRP ülések, Luke biztonsági övek és Nardi kormány, egyedi Delrin váltógomb szerepel még a listán,  a végén pedig a külsőt feketére fújta. 
Apropó külső!
Sokan azt hinnék teljesen gyári az autó, de az igazi JDM fanoknak egyből feltűnik a a japán Take Off első lökhárító, Toyoshima Craft szélesítések, vagy éppen a 7x14 méretű RAYS Volk TE37 felnik, amikre 185/60 méretű Yokohama Advan Neova AD07 semi-slick gumikat húztak. 
Tovább haladva, Mazda RX-7 FD küszöböket találunk, amiket természetesen átfaragtak, hogy passzoljon a Suzuki formáihoz, hátul pedig a gyári lökhárítót vágták szét, hogy aztán egy méretes diffúzor kerüljön majd fel, ami alól a Ducati kipufogódob fog kikandikálni. 
 
A futómű teljesen állítható BC Racing termék, keményebb szilentekkel, a már említett felnik mögött Wilwood Dynalite nyergek és Nissan S13 tárcsák lassítják az autót. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért volt szükség erősebb fékekre? 
Nos, az F6A motor belseje gyári maradt, de felcsavaroztak pár egyedi kiegészítőt a szívósor környékén, egy módosított GT12 turbót, Toyota 1NZ-FE trafókat, Starlet injektorokat, de ott van még az Austin Mini hűtő, Nissan NV200 intercooler és így mindjárt 120 lóerőssé vált a kisautó és a könnyítéseknek köszönhetően 667 kg az önsúly. 
 
Ez nem hangzik túl soknak abban a világban, ahol egyre több a 800+ óerős erőgép, de nem szabad elfelejteni, hogy ez a súly-lóerő arány pont olyan, mint egy tök gyári BNR34 Skyline GT-R esetében csak éppen sokkal kisebb formában. Az erő a gyári 5 sebességes váltün keresztül érkezik meg a hátsó kerekekhez, könnyített lendkerékkel és módosított kuplunggal kiegészítve. 
 
Az egészet még az tudja megcukrozni, hogy körülbeül olyan hangja van az autónak, mint annak idején a B csoportos Audi Quattro-nak és fújtat-prüszköl-durrog-csattog az apró gépezet. 
 
Nem mindenki éli ezt a fajta kisautót, de csak addig, amíg nem vezettek ilyet, vagy vitték vele profi sofőrrel, ugyanis nagyon ficánka kis szerkezet, ráadásul hátul hajt, úgyhogy igazi élményautó lehet szerpentinen vagy versneypályán. 
 
Még több képért KATT IDE!  





 

 

Forrás: Speedhunters