Drift. Kontinensenként változó, hogy milyen a legjobb versenyautóalap. Japánban elég könnyű dolguk van a versenyzőknek, mivel elég sokféle alap közül lehet választani és a motorkínálat sem nevezhető szegényesnek. Európában főleg a BMW-k uralják a versenypályákat, bár egyre több Mercedes és persze japán gép látható a pályákon, de akinek nem áll rendelkezésre végtelen mennyiségű kredit, annak bizony marad valamelyik bajor széria. Amerikában megint más a helyzet. Ott rengeteg hátsókerekes kupé rohangál és az LS V8 már többször bizonyított, úgyhogy attól sem kell félni, hogy esetleg harmatos teljesítménnyel kell rajthoz állni.

A Chevrolet Corvette tökéletes alapnak számít, hiszen könnyű, a V8-ban elég komoly tartalékok vannak és elég jó a formája is. A képeket elnézve ez már nem az a fajta versenyautó, amit gyorskötözők tartanak össze és nem elég, hogy minden elem más színű, de össze-vissza is áll az autón. A felni sem valami lerúgott replika görgő, de nem szeretnék ennyire előre szaladni.

Axel Hillebrand számára a C6 Corvette volt a tökéletes alap, de meglepő módon nem egy Z06-ra esett a választása, pedig abban lenne akarat rendesen, viszont versenyautónak rohadt drága lett volna, illetve ott van az egyik legfontosabb részlet, hogy a Z06 alumínium vázas, míg a C6 acél, így sokkal egyszerűbben lehet hegeszteni is, ami a csövezés miatt fontos. A külső megújult teljesen, a kevlár HGK Z06 köszönhetően. Miért váltották le az üvegszál erősítésű műanyag elemeket? A súlycsökkentés csak egy dolog. A kevlár sokkal erősebb és strapabíróbb anyag, így verseny közben nagyobb a valószínűsége, hogy kibírja ha érintkezik egy másik autóval, netán „megcsókolja a falat”. Nem biztos, hogy ezen elgondolkodott bárki is, de attól is vonzóbb a C6 kaszni, hogy létezik belőle targa változat, márpedig kevés menőbb dolog van a világon, mint úgy csapatni, hogy nincs tető a fejünk felett. Mondjuk bukósisakban majdnem mindegy, de így legalább nem árasztja el a gumifüst az utasteret.

Most pedig nézzük mi lapul a motortérben. Lelki szemeid látsz egy LS motort, kettő darab, igen méretes csigával megtámogatva? Négyszámjegyű teljesítményt? Nos, akkor most lehet csalódni fogsz…. Az autó beceneve Rotavette. Ebből már talán mindenki rájött, hogy mi hajtja az amcsi gépet. Bizony! Japán szív mozgatja, nem is akármilyen. Háromrotoros 20B motor dolgozik a kazántérben egy Garrett G42-1450 turbóval megtámogatva, szárazkarterrel, Walton Motorsport által készített szívósorral, leömlővel. Rotoronként (jól mondom?) kettő darab 1500-as injektor igyekszik megfelelő mennyiségű üzemanyagot befecskendezni, amit négy darab Walbro 450 pumpa szállít. Így, alacsony nyomáson 800, míg rendesen feltekerve, 1000 lóerő szabadulhat el. Az erő Quaife 69G, 6 sebességes szekvenciális váltón keresztül jut el a Winters Performance diffibe.

A kerékjáratokban is legendás felnik csillognak. A teljesen felújított Blitz 03 görgők nem csak a JDM fanok számára okoznak nedves éjszakákat. A BC Racing állítható futómű fontosságát nem kell részletezni, mint ahogy az FDF Mega Mantis alkatrészekét sem, amik a megfelelő kormányszögért felelnek. Az utasteret behálózza a bukócső, amit a Colehill Customs varázsolt be. Az OMP ülésekbe YES övek szorítják a sofőrt is utasát és a rengeteg karbon látványát csak a digitális műszerek és kezelőfelületek törik meg.

Érdemes megnézni a képeket az autóról, mert durva minden egyes részlet! KATT IDE a képekért!