Ha azt kérdezem, hogy melyik a legnagyobb európai autós összejövetel, akkor mindenki rávágja: Wörthersee! Ami annak idején GTI Treffen-nek indult, az mára óriási eseménnyé nőtte ki magát és a tavaszi bulin egy gombostűt sem lehet leejteni a tó környékén. Ráadásul a korábbi "week before" után már létezik "two weeks before" is és aki esetleg ősszel szeretne egyet krúzolni a környéken, akkor már egy ideje létezik a Reloaded névre hallgató esemény is.

A krúzolást viszont jobb ha mindenki szó szerint érti, mert a rendőri jelenlét miatt, szinte esélytelen veretni egy erősebbet és a "Gummi-gummi!" "Soundcheck" "RATATATA" táblák láttán is érdemes alaposan körülnézni, mert pillanatok alatt megbüntetnek minket a rend éber őrei! Ettől még persze a környék hangos az autóktól, mert ekkora tömegben nehéz visszafognia magát az embernek.

Korábban a tavasszal jártam kint, amin pont a korábban említett, őrületes tömeg miatt, nem tudtam igazán jól érezni magam. Miért? Mert amint egyre több ember tűzi ki célul magának ezt a helyet, úgy érkezik velük az a réteg is, akik nem is az autók miatt járnak ki, hanem sokkal inkább a buli része miatt és azért, hogy rendesen leigyák magukat a sárga földig. A rengeteg piától pedig felbátorodnak és így láthatunk olyan videókat, amikor a rendőrautót rugdossa három "kemény" fiatal a sorok között. Ezek után pedig ne csodálkozzunk, ha a helyi erők nem nézik túl jó szemmel az autós arcokat a környéken.

Az őszi buli viszont még nem "kurvult" el ennyire, legalábbis az én meglátásom szerint. Egész kulturáltan viselkedett mindenki és nem igazán lehetett látni olyan őrjöngést, mint tavasszal. Nekem idén ez inkább a kirándulásról és a nevesebb helyek meglátogatásáról szólt. Egyszerűen nem volt kedvem egy helyben ülve nézegetni az alapjáraton guruló autókat, hogy aztán az okozza a legnagyobb boldogságot, hogy néha egy-egy arc bevállal egy kis "rotyogtatást".

Pénteken érkeztünk meg a csapattal a szállásra, ami a Turbó kanyarnál helyezkedett el. Miután elfoglaltuk a helyünket, mindenki lemosta a kocsiját a közeli kúton, majd irány a kanyar, leparkolás és lehet is csodálni a különlegességeket. Mondanom sem kell, hogy a parkoló dugig volt mindenféle építéssel. Ami egyből feltűnt, hogy nagy valószínűséggel itt volt látható az eladott R8-ak döntő többsége, mert szinte minden percben feltűnt egy újabb példány.

Azonban egy dolog még mindig nem változott. A klasszik verdák még mindig nagy sikernek örvendenek. Hiába a rengeteg RS3, GTI, R8 Egyes Golffal vagy kettessel, régi Mergával netán BMW-vel mindenkinek sikere van! Nem akarom megfejteni, mi lehet a titok, de a nagyobb tömegek inkább a régebbi autóknál voltak fellelhetők. A másik észrevétel pedig az, amit már másnál is olvastam tegnap, ez már rég nem VW tali. Amikor már Opellel is begurulhat valaki anélkül, hogy egyáltalán egy rossz szót kapjon, akkor ott már tényleg nem beszélhetünk márkanácizmusról.

A véleményem viszont az, hogy a felbukkanó japán és egyéb német gépek inkább emelik a buli színvonalát és színesebbé teszik a 3 napos összejövetelt. Ettől függetlenül persze a konszern gépek voltak többségben. Különböző generációjú Golfok, Audik. A fiatalabb gépek alatt divatfelnik és airride, a régebbi kiadások alatt pedig inkább korhű kerekek figyeltek. Pár óra múlva nagyon csúnya felhők érkeztek és egy kisebb eső után sokan leléptek, köztük én is és a szálláson készültem a következő napra. A szombat ugyanis eseménydúsnak ígérkezett.

Első utunk a Mischkulnig kútra vezetett, ahol külön pénzért, vagy valamilyen kártya felmutatásával, lehetett beállni a VIP helyre. Meg is látszott, hogy fizetős a placc! RS4-ek, RS6-ok, klasszik Porsche-k és néhány ritkaság parkolt a területen, ami napközben folyamatosan cserélődött. A közeli parkolók hamar megteltek és a körforgalom környéke is hamar megtelt emberekkel. A fekvőrendőröket felszedték tavasz óta, de mivel minden sarkon rendőr állt, ezért nem igazán lőtte el senki rendesen az autójának. Mivel a nézelődést hamar meguntuk, ezért a következő állomás egy mosó volt, (Mischkulnig felejtős volt teljesen. Mozdulni sem lehetett..) majd irány az Alpenstrasse!

A cél a csúcs meghódítása és lehetőség szerint egy kis élvezkedés a kanyarokban, de hamar kiderült, hogy oda bizony erő kell, úgyhogy tempósan, de nem versenyautós stílusban sikerült felérni, ahol viszont olyan kilátás fogadja az embert, hogy nehéz betelni vele. Itt is rengeteg autóssal találkozni, de sokkal több az átlagos autó. Lefele a féket teszi próbára az út és innen vissza a szállásra, ahol ebéd után újra be a kocsiba.

A Turbó kanyarban akkor már lehetetlen volt megállni és sok helyről lehetett hallani, hogy a környék teljesen megtelt. Sabotnig-nál néma csend és hullaszag fogadott minket, mert a kihelyezett rendőrök ott is fegyelmet tartottak. A következő megálló a Pyramidenkogel alsó körforgalma, ahol viszont nem voltak "kékek" és így lehetett végre látni egy kis akciót is! Gumifüstnek nem, de rotyogó kipufogóknak és komolyabb kigyorsításoknak annál inkább szem és fültanúi voltunk.

Aztán lehűlt az idő és átgurultunk a veldeni kaszinó környékére, ahol az utcán olyan autók parkoltak, amiket korábban nem is láttunk. Itt is nagy volt a mozgolódás és egyre több luxusgép gurult el mellettünk. Innen újra a szállásra vezetett az út, viszont hamar kiderült, hogy tényleg megtelt a környék, mert 600 métert 40 perc alatt sem lehetett megtenni. A Turbó kanyarnál már senkit sem engedtek beállni a parkolóba. Éjfél körül sikerült újra elfoglalni a szállást, vasárnap pedig reggel indultunk is visszafele.

Összességében fantasztikus hétvége áll mögöttem. Remek emberek társaságában sikerült eltölteni ezt a pár napot, gyönyörű tájakon, 100% autóbuzéria mellett. Amíg érkeznek a profi képek, addig IDE KATTINTVA elértek egy galériát. 

 

Forrás: Carstyling.hu