Japán tele van érdekes építésekkel, sokszor olyanokkal, amiket nem teljesen értünk, de mindenképpen érdemes megemlékezni néhányról, amik nem kaptak akkora figyelmet.

Ilyen például a Hokue Racing Factory EP82 Starlet, vagy rövidebb nevén: HRF V300!

Az autót eredetileg Zero-Yon futamokra kezdték el fejleszteni. A Zero-Yon jelentése 0-4, ami a 0-400m gyorsulásra utal. Aztán a fejlesztések, és különféle tuningalkatrészek beszerelése után, sokkal izgalmasabbá vált a 300km/h sebesség elérésének a lehetősége.

Az 1,3 literes 4E motorból sikerült kipréselni 350 lóerőt, ami nem egy rossz eredmény, de aztán felhasználták az 5E főtengelyét és 1,5 literes hengerűrtartalommal, GT2835R turbóval sikerült 460 lóerőt kicsikarni a motorból. Elég komoly matekra volt szükség, mert a leömlő és a turbó között alig 5mm szabad hely maradt.

Természetesen a súlycsökkentés is fontos szempont volt. Az utastérben például tényleg csak a legfontosabb dolgok maradhattak, így sikerült elérni a 800kg önsúlyt, amihez, ha hozzávesszük a 460 lóerőt, akkor egy elég komoly fegyvert kaphatunk. Kívül olyan megoldásokra lehetünk figyelmesek, mint az ezüst ragasztószalaggal „díszített” visszapillantók. Ezekre nem azért volt szükség, mert leesett az adott alkatrész, hanem aerodinamikai okok miatt. Amiről pedig mindenki megismeri a kis Toyota-t, az a Pokémon dekor, és így kapta a Pikachu Starlet becenevet az autó.

Eredményekről nem esett eddig szó. Az első Yatabe futamon sikerült 288,4 km/h-s sebességet elérni, amivel rögtön az akkori legjobb, 285,8km/h-s sebességet elérő, Honda Civic-et letaszították a trónról. (Elsőkerékhajtás kategóriáról beszélünk.) A következő próbálkozásnál már 290,5 km/h sebességet értek el a Starlet-tel. 1998-ban 297,3 km/h-nál felrobbant a turbó, és el kellett fogadni a tényt, hogy a hajtáslánc nem fogj bírni a terhelést, így a 300km/h-s sebesség álom maradt. Helyette viszont sikerült 11,36-os időt futni a Zero-Yon versenyen, és 1,02 másodperces köridőt futni a Tsukuba pályán. Elsőkerekes autók között is kiemelkedő volt ez az eredmény, de ha megnézzük a legjobb pályaidőket, akkor azért ez még a nagyok között is elismerésre méltó idő.

Boomer dolog vagy sem, de én szeretem a ’80-as, ’90-es évek autóit, az eredményeket amiket elértek. Érdemes néha visszatekinteni kicsit, mert még mindig azt gondolom, hogy az volt az aranykor.

Ha tetszett ez a cikk, és szeretnétek ilyet a jövőben, írjátok le kommentben és keresek hasonló tartalmakat.