Ferrari F40. Az idősebb korosztálynak poszterként volt kirakva a szoba vagy a garázs falán. A fiatalabb generáció pedig háttérképnek rakta ki számítógépre vagy telefonra. Persze nem mindenki, de biztos elég sokan, hiszen az F40 egy ikon, egy legenda, ami egy igazi mérföldkő a sportautók történelmében. 
 
Mitől olyan különleges? Ez Enzo Ferrari utolsó ajándéka, amivel a Ferrari 40 éves évfordulóját is ünnepelték. 2,9 liters V8 motor hajtja, két darab IHI turbóval megspékelve és így 471 lóerőt és 577 Nm nyomatékot présel ki magából. 4,1 alatt van százon és 324 km/h a végsebessége. Ráadásul már alapból úgy néz ki, mint egy versenyautó. 
Ennél már csak egy komolyabb változat létezik, az pedig az F40 LM, ami házon belüli fejlesztés volt és az ügyfél egyéni kívánságai szerint alakították át az autót, ami alkalmas volt hosszabb távú versenyekre is. Itt már elég sok elemet karbonra cseréltek le, új Koni gátlókat és rugókat és merevebb stabilizátorokat kapott, 355-ös Brembo fékek lassították és a motorhoz is hozzányúltak, aminek eredményeképpen 720 lóerős volt. Még mindig gyárinak nézett ki, de már hozzányúltak egy-két helyen a jobb hűtés miatt, kapott egy vékony karbon toldatot előre, állítható hátsó szárnyat és itt már nem bukólámpák voltak, hanem plexi mögé rejtett fényszórók. A súlya 1050 kg, 3,1 másodperc alatt volt százon és 368 km/h volt a végsebessége! Egy igazi szörnyeteg. 
A képeken látható modell, egy "átlagos" F40, ami viszont megkapott pár alkatrészt az LM-ről és ettől még agresszívabb lett.
 
Aki egy F40-et módosítgat, annak minden bizonnyal sok pénze. Sőt! Még annál is több! Juan a '60-as években költözött az Egyesült Államokba. Akkor még csak simán a jobb élet reményében. Nagyon sokat dolgozott és tanult, hogy elérje céljait. Akkoriban nem volt "petrolhead", csak egy egyszerű srác, aki boldogulni szeretett volna. Megvette első autóját, ami egy 1973-as Datsun 260Z volt és még mielőtt észbe kapott volna, már szerelte fel a Webereket, kipfugót, szélesítéseket. Itt elkapta a gépszíj és nem volt megállás. A következő áldozat egy 1968-as Corvette volt, ami még jobban beszippantotta, majd meglátta az F40-et és onnantól kezdve teljesen szerelembe esett. Az volt az a pillanat, amikor eldöntötte, egyszer neki is lesz egy ilyen autója és ezért napi 11 órát dolgozott, heti 7x, 15 éven keresztül. Aztán addig okoskodott az autókkal, hogy mára nem csak az F40, de 50 darabból álló gyűjteménye is lett emberünknek. 
 
Azért egy F40-hez hozzányúlni elég merész feladat. Nagyon jó is lehet, de borzasztó is. Szerencsére Juan nem volt idióta és nagyon jó érzékkel piszkálta az ikonikus autót. A kocsi megkapta az LM toldatot és hátsó szárnyat. Az LM turbói váltották a gyári darabokat. Újraprogramozás és HKS boost controller és Tubi Inconel versenykipufogórendszer zárja a sort. Az egyedi HRE 547 felnik mögött pedig a nagyobb Brembo fékeket találjuk. 
 
Nincs újragondolva, nem a világmegváltás volt a cél. Igényesen nyúltak a kocsihoz és még jobbá tették azt. Igazi mestermunka! Még több képet IDE KATTINTVA találtok!  





 

 

Forrás: Fast Car