Ez a 620-as Datsun is kivégez!
 
A Hakotora után nagyot dobni nem könnyű feladat, de ha valaki nem erőlködve teszi, hanem szimplán az ösztönei hajtják, akkor jól is elsülhet a dolog. Landon viszont érzi a dolgot. Nagyon is. Korábban egy Hondát építgetett testvérével, de érezte, hogy valami másra van szüksége, amivel jobban kiteljesedhet. Ekkor jött ez a Datsun. Mondanom se kell, hogy egy ilyet sokkal nehezebb építgetni mint egy népszerűbb típust. Olyat, hogy gyári jelvények, ne is keressünk, mert lehetetlen beszerezni. A Datsun felirat is kész csoda, hogy rajta van. Emberünk annyira rajong az öreg sulis megoldásokért, hogy a futómű telibe...... a mai trendeket és nem coil over meg lufi figyel a bódé alatt, hanem megfordított laprugók és átvariált torziós cuccok. A felnik sem divatcuccok. Sima klasszik 6 lyukas "vintage" darabok amikre olcsó gumikat feszítettek. A külső sem kapott többrétegű fényezést meg candy színeket. A 40 évvel ezelőtti szín az alap. Erre már rákerült 5 telifény az évek alatt, és ettől lett patinás végül. A szélesítések fémből készültek és Lendon saját kezűleg készítette. Saját elmondása szerint több tábla lemezt dobált ki mire elérte azt a formát, ami tetszett neki. Az íveket olyanra fújta mint a dekorációt az ajtón. 


A beltérben picit több a módosítás. Corbeau GT versenyülések váltották a gyári székeket, egy Nardi kormánnyal lehet irányítani az autót és egy biliárdgolyóból készült házilag a váltógomb. Ezek mellett rengeteg JDM apróság dobja fel a belsőt. A piros csincsilla műszerfalterítő pedig, nos nem akarom megfejteni, de tökéletesen illik a képbe. 

A motor szinte gyári maradt. A 4 hengeres erőforrás kapott egy Weber karburátort, egyedi kipuffrendszert és egy rövid váltót. 

Az összkép teljesen rendben van, pedig nincs rálocsolva több millió. Mondjuk azért ne gondoljuk, hogy nagyon apróból kijön egy ilyen projekt. Mindenesetre tökéletesen látszik, hogy megfelelő stílusérzékkel össze lehet hozni egy igazán mutatós gépet anélkül, hogy bankot rabolnánk.