Nagyon vártam már, hogy több info lásson napvilágot Mike Burroughs legutóbbi építéséről! Az autó az idei SEMA Show-n debütált és kiégette az internetet. Mike pedig volt olyan kedves és csak kevés információt csepegtetett legfrissebb elborulásáról. Miután a SEMA lepörgött, a komolyabb autók bemutatói lementek és már azt hittük, idén semmi sem fog kiderülni a Ford-ról, felbukkant egy cikk, amiben többet is megtudhatunk magáról az alkotóról is.

A Stanceworks oldal minden benzinvérűnek ismerős és vannak olyanok is akik garantáltan úgy tekintenek az oldalra, mint egyfajta Bibliára. Tény, hogy az alapító, Mike egy olyan website-ot hozott létre, ami kötelező az olyan emberek számára, mint mi vagyunk. Tökmindegy, hogy egy garázsban hegedálunk valamit, netán egy profi műhelybe végzünk professzionális átépítést, az autók iránti rajongás, szeretet és a különleges végeredmények összekötnek minket. Mike legutóbb Rusty-t támasztotta fel.

Ez az az autó, amit aztán tényleg nem kell bemutatni. Ez a kocsi bebizonyította, hogy több élete van mint egy macskának és szó szerint a hamvaiból is képes feltámadni, ráadásul olyan módon, hogy még brutálisabb, még félelmetesebb lett mint valaha! Amikor Rusty debütált, minden arról az autóról szólt. Mike viszont akkor megfogadta, nem csinál többé olyan kocsit, ami használhatatlan.

Mire gondolt? Nos, Rusty-t személyes okokból építette újra. Bizonyítani akart saját magának. Azonban tudta, hogy ez a változat soha nem lesz utcai használatra alkalmas. Versenyautós kinézet, végletekig kihegyezett motor. De ugyanakkor ez a végleges formája és nincs további teendő vele. Ez volt 2015-ben. Idén viszont Mike visszatért ahhoz, ami gyerekkora óta elkíséri és mindig is ott lesz a kedvencei között. A hot rod-okhoz. Tudni kell, hogy édesapja is ilyen autókat épített és elismert építő is volt. Így az egyediségre törekedés, a fém megmunkálásának élvezete mind innen ered.

Persze más dolgok is érdekelték. Rajongott a Hondákért, aztán beleszeretett a BMW-be és az utóbbi időben az off road világgal is közelebbi kapcsolatba került, de az öreg rod-ok mindig is ott voltak a háttérben és csak a megfelelő pillantra kellett várni, hogy megvalósuljon valami igazán beteg dolog. Mike-nak volt korábban egy próbálkozása, ami szintén sikeres volt. Az előző A Modell tökéletesen követte a hot rod-ok íratlan szabályait, legalábbis ami a külsőt illeti. A motor viszont már egy másik márka, a BMW egyik gyártmánya volt, mégpedig egy M60 V8.

Egy pomonai találkozón csapott le a képeken látható gép alapjaira, ami egy jó állapotú, működő, 1937-es A Modell volt. Azt gondolnánk, hogy pazarlás egy ilyen autót „tönkretenni” és valószínűleg igaza lenne azoknak, akik nem voltak Mike helyében. Azonban a legutóbbi rod projektnél, minden alkatrészt külön kellett beszereznie és ez igencsak meghosszabbította a folyamatokat. Nem volt célszerű nulláról kezdeni a projektet és az eladónak megígérte, hogy nem fogja szétvágni a kocsit, de már este darabokban hevert a garázsban.

Most következik az a rész, amiben tisztán látszani fog, hogy Mike miért zseniális! Lerajzolta, hogy fog kinézni a kocsi. Megtervezte az alvázat és minden egyebet, majd nekilátott, hogy megvalósítsa azokat. A komplett csővázat Ő maga tervezte és készítette, különös tekintettel az egyedi futóműre is. A futómű esetében letette a ceruzát és gép elé ült, hogy aztán digitálisan tervezze meg az egészet. Mondanom sem kell, hogy aki életében nem csinált hasonlót se, mennyi akadállyal találhatja szemben magát és, bár Mike-nak volt némi tapasztalata, még neki sem ment minden elsőre. Rengeteg új dolgot is tanult közben.

Mivel az autó a H&R standján állt, ezért nem meglepő, hogy a cég által gyártott állítható futómű került beszerelésre. A tengelyek végén a 2018-as Mazda IMSA LE Mans Prototype Motegi felnik figyelnek. A központi csavaros versenyfelnik, elöl 12,5, hátul pedig 13x18-as méretekkel rendelkeznek és Michelin Motorsport  PL2 esőgumikat húztak rájuk. Mike autóinál a felnik mindig központi szerepet játszanak és itt sincs ez másképp. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy utcai használat nem engedélyezett ezekkel. Azonban lehet bármilyen kerék az autón, lehet bármilyen egyedi megoldás a futómű terén, ha a motortól nem könnyezik be senki, akkor semmit sem ér a dolog.

Egy 2011es Mustang adta a szívet a projekthez. A Coyote V8 kapott egy VMP Gen 3 feltöltőt, ami 1 bar-ral fújja meg a motort. A teljesítmény 600 lóerő körül alakul, amihez ha hozzávesszük az 1032 kg önsúlyt, akkor elképzelhetjük, mennyire félelmetes lehet egy keményebb menet az autóval. Nincs olyan sebességi fokozat, amiben ne tekerné el a hátsó kerekeket! „Egyszerre rémisztő és felemelő, hogy ezt az autót Én építettem!” mondja Mike. Ha esetleg az erő kevés lenne ahhoz, hogy összeszarjuk magunkat, akkor az egyenlő hosszúságú kipufogórendszer, vagy csak nevezzük csőnek, garantáltan tönkretesz, mivel konkrétan a lábunk előtt engedi a szabadba a 600 lóerő dübörgését.

Ha hallottál már nyitott rendszert, akkor ezt szorozd meg ezerrel! Az erő, 4 sebességes Jerico WC4 váltón keresztül jut el a sperr diffivel szerelt 9”-os Ford hátsó hídig. Azt mindannyian tudjuk, hogy a SEMA is inkább olyan autókkal, projektekkel van tele, amik még felbukkannak pár kiállításon, de sosem fogjuk ment közben vagy utcán látni. Nincs is ezzel baj, hiszen ott minden lehetséges eszközt be kell vetni, hogy elkápráztassák a közönséget és eladják a kiállítók a termékeiket.

Megvalósítják a lehetetlent. Azonban ebben az esetben nem egy „szoborról” beszélünk, mert Mike még finomít az autón, hogy aztán élesben is kipróbálhassa utcán, versenypályán és kanyargós, hegyi utakon is! Le a kalappal az ember előtt! Már csak egy videó hiányzik. Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 


 

Forrás: Carstyling.hu