A Toyo Treadpass területe idén is rengeteg meglepetést tartogatott. Stan Chen és csapata mindig kényesen ügyel arra, hogy a SEMA-n belül egy kisebb show legyen összerakva olyan építésekkel, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Ezt már korábban is leírtam, de az itt kiállított autókat sehol sem lehetett látni korábban. Nem voltak posztolva közösségi oldalakon semmilyen formában, úgyhogy amit itt lehet látni, az kb. világpremiernek számít autós körökben. Azt is írtam már, hogy ide nem egyszerű bekerülni. Szükség van kapcsolatokra vagy akár ajánlásra, hogy valaki kiállíthassa az autóját és ezzel együtt vannak régi arcok is, akik minden évben újat gurítanak ki.
Ilyen Shawn Bassett is, aki az Attacking the Clock Racing főnöke és tavaly is ámulatba ejtett mindenkit a time attack-ra épített kei kisteherautójával. Idén egy kicsit elegánsabb autót épített.

Ez lenne a képeken látható 1976-os Toyota Celica.

Ennél az autónál meg akarták hagyni a főbb Toyota jegyeket, és nem akarták az autó megbolygatni a dolgokat. Mire is gondolok? Legfőképpen arra, hogy az autó az elejétől a végéig megmaradt Toyota-nak, így nincsenek rajta típusidegen dolgok, viszont amik felkerültek, mind tökéletesen illenek az autó stílusához.

Nézzük például a karosszériát. Felkerült rá egy komplett widebody szett karbonból, de a formák teljesen lekövetik az autót alap vonalvezetését, így egyáltalán nem tolakodó, ráadásul komplett fényezést is kapott, és csak egy kis részen, az első toldat környékén hagyták szabadon a karbon jellegzetes mintáját. A szín pedig a 2024-es GR86 British Racing Green árnyalata, ami a japán belpiacos Hakone Edition GR86 gyári színe. Zseniális választás véleményem szerint. A hátsó lökhárító és elöl, a lámpa körüli elem is karbonból készült, és a lökhárítót szépen besüllyesztették a kaszniba így még letisztultabb a hatás. Ha pedig már letisztultság, eltüntették a kilincseket, az esőelvezetőt, és az ablaktörlőket. A sárvédőre szerelt visszapillantók is karbonból készültek. A kerékjáratokban központi csavarosra átalakított, háromrészes, 10,5” széles BBS E55 felnik forognak, Toyo R888 gumikkal szerelve. A cél az volt, hogy ne legyen túlzó az autó, de mégis kilógjon a sorból. Azt hiszem sikerült elérni, bár ehhez nagyban hozzájárul a kivágott motorháztető, ahol 12 darab „trombita” néz az ég felé.

Az autót ugyanis V12 motor hajtja!

Nem mindenki tudja, de a Toyota gyártott olyan autót, amiben V12 motor dolgozott. Ez volt a Toyota Century, ami hozzánk nem igazán jutott el (sajnos). Persze nem maradt érintetlen a motor. Megkapta a komplett ITB szettet, házon belül készültek az egyedi, hengerenkénti leömlők, de meg kell említeni módosított belső alkatrészeket és ezeknek köszönhetően sikerült, nagyjából, 700 lóerőt kicsikarni a motorból, ami elképesztő eredmény. A motorhoz az új Supra váltója csatlakozik, ami alapból automata, de itt három pedál található az utastérben, úgyhogy bármikor használhatjuk manuális módban az autót, és rugdoshatjuk a kuplungot, ha éppen a kedvünk úgy tartja.

Az ajtót kinyitva egy igazán különleges utastér tárul elénk. A cél az volt, hogy egyszerre legyen nyers, de közben elegáns is, amolyan Clubsport érzése az embernek amikor beül. Azt gondolom sikerült megvalósítani a dolgot. A karbon versenyüléseket és tulajdonképpen mindent, Lamborghini Urus bőr borít, a többi helyen karbont találunk, a padlólemez viszont teljesen csupasz.

Shawn egy olyan autót akart építeni, ami amolyan JDM hot rod stílusban épült, és szerintem sikerült neki megvalósítani. Tele van versenyautós megoldásokkal, de valószínűleg sosem fognak vele pályán menni, meg aztán amúgy is ügyfélautó, és a megrendelő óriási fanatikus, úgyhogy ez is különleges darab lesz a gyűjteményében.

Ha szeretnétek még több képet látni a Toyo Treadpass-ről, akkor csak kattintsatok IDE és megnézhetitek, milyen különlegességek voltak még kiállítva!