D1GP 2005, Silverstone

Silverstone-t a britek az angol motorsport őshazájának tekintik, ahová ezúttal egy, az eddig megrendezett versenyektől teljesen eltérő autós szakág tette tiszteletét. Ez pedig nem más, mint a híres japán D1GP sorozat.

A driftet gondolom nem kell bemutatnom az autók iránt érdeklődők számára, ma már nagyjából az is tudja, hogy miről van szó, akit nem is igazán foglalkoztat a téma, köszönhetően a Need for Speed Underground sorozatnak. Természetesen a játéknak szinte nulla köze van mind a realitáshoz, mind a valódi drifthez, de tény, hogy nagyon sokan ezután kezdtek el érdeklődni itthon a sportág iránt. Tavaly januárban a Carstyling.hu-n is megjelent egy cikk a driftelésről, történelméről, alapvető szabályairól ott olvashattok, jelen beszámolóban erre nem igazán térnék ki.

A bevezetőben már említettem, hogy az első európai drift-esemény az angliai Silverstone versenypályán került megrendezésre, október második napján, vasárnap. Nagyfokú érdeklődéssel és izgatottsággal utaztunk a helyszínre, ahová már közel egy órával az „őrület” megkezdése előtt megérkeztünk. Azonban ezt az időtartamot nem kellett unalmas várakozással töltenünk, hiszen az érkező közönség szebbnél szebb autócsodákkal kápráztatott el bennünket. Az „elkápráztatott” kifejezés használata nem túlzó, ugyanis nem győztük kapkodni a fejünket, annyi Skyline, Supra és RX7-es töltötte fel a parkolót. A nap végére már-már úgy éreztük, hogy az országban ezek a típusok olyan státusszal bírnak, mint itthon a Suzukik: mégpedig azzal, hogy ezek a helyi „népautók”. Természetesen ez nem igaz, de meglepően nagy számban jelentek meg az eseményen eme autócsodák.

A vizuális orgia a kerítéseken belül is folytatódott, ugyanis rövid várakozás (ami a helyi viszonyoknak megfelelően kultúráltan, tolakodás és egyéb atrocitások nélkül zajlott le) és a szabadedzések végének megtekintése után a kiállítói standok felé vettük az irányt. Itt sem kellett csalódnunk, hiszen rengeteg látnivalónk volt. Lehetőségünk nyílt a híres japán DVD magazin, a JDM Option beszerzésére egyéb D1GP-s relikviák mellett (pólók, sapkák, kicsinyített modellek különféle méretarányban, és még megannyi más ajándéktárgy), amivel természetesen éltünk is, a pénztárcánk nagy bánatára.

Akik akarták, azok egy Ford raliszimulátorban is próbára tehették bátorságukat, de mi ezt inkább kihagytuk, ugyanis nem sokkal előtte ebédeltünk. Megtudhattuk azt is, hogy Angliában két driftiskola is működik, ahol bárki próbára teheti képességeit megfelelő összeg befizetését követően. A helyi 350Z és Skyline tulajdonosok klubja nagy segítséget nyújtott a szervezőknek a verseny lebonyolításában, így a kiállítói területen is nagy számban tették tiszteletüket ezen autótípusok és gazdáik. Különlegességképpen megemlíteném, hogy a felsereglett autók között egy Nissan 350Z Gran Turismo 4 is megjelent, ami meglehetősen ritka jószág még az Egyesült Királyságban is, mivel csak 176 darabot értékesítettek belőle hivatalosan.

Már mióta szaporítom a szót, de még mindig nem tettem említést a fő attrakcióról, magáról a bemutató futamról. A nap a versenyzők számára helyi idő szerint reggel kilenckor kezdődött, amikor is megkezdődtek a próbafutamok, ám a közönség csak negyed órával tíz előtt kapott engedélyt a belépésre. Az események sora tíztől folytatódott két hivatalos szabadedzéssel, amin a versenyzők két csoportra bontva vettek részt. Ez nagyszerű lehetőség volt az autók megtekintésére mozgás közben, kitűnően észre lehetett venni az egyes autótípusok és versenyzők technikája közötti különbségeket.

Az, hogy mennyire is interaktív sportesemény egy D1GP futam, azt leginkább a versenyzőkkel való közvetlen találkozási lehetőség mutatja be a legjobban. A nap programjában ugyanis szerepelt egy olyan fél órás időszak, amikor autogramot vagy közös fotót szerezhettek be a rajongók kedvenceiktől. Egyáltalán nem volt jellemző az elszigeteltség, nagyon közvetlenek voltak a pilóták, az egyetlen „probléma” csupán az volt, hogy ragaszkodniuk kellett az időbeosztáshoz, így sokan, köztük jómagam is lemaradtunk egy fényképről és/vagy egy aláírásról. E mellett lehetőség nyílt a boxutca bejárására is, de sajnos a nagy távolságok miatt sikerült erről is lecsúsznunk. Sebaj, majd jövőre…

Az ünnepélyes megnyitót követően, miután az egyenként bemutatott autók és pilóták visszavonultak a boxba, megkezdődött az időmérő edzés. Itt minden versenyző külön futotta meg a körét a kijelölt kanyarulatokban. Ezeket a zsűri értékelte, majd összeállította a legjobb tizenhat versenyző listáját, akik részt vehettek a „TSUISO” döntőkben. Az időmérő és a döntő közötti „holtidőben” sem kellett unatkoznia a kilátogatóknak, ugyanis egy bigfoot szórakoztatta a közönséget különféle autótipró mutatványaival. Számomra kissé furcsa, hogy egy japán eseményre egy tipikus amerikai sportágat hoznak „tölteléknek”, de kétségkívül hatásvadász megoldás volt.

Fél háromtól következett a döntő, ahol nyolc páros mérte össze tudását a pályán. Meglepő, ám örömteli tény, hogy két európai versenyző is bejutott a verseny ezen szakaszába, pedig errefelé nincsenek olyan erős gyökerei a sportágnak, mint a Távol-Keleten. Ahogy potyogtak ki a versenyzők, úgy egyre gyorsultak fel az események és növekedett az adrenalinszint, mind a versenyzők, mind a nézők körében. Előbbieknél ez kisebb-nagyobb hibák képében mutatkozott meg, míg a közönség egy szebb mutatvány után (és az európai delikvensek produkcióját látván) hatalmas ovációban tört ki.

Külön dicséret illeti Darren McNamarát, az ír pilótát, aki nagy csatában vérzett el Yasuyuki Kazamával szemben, pedig a japán pilóta jóval tapasztaltabb európai ellenfelénél. A vereség ellenére sikerült beverekednie magát az élmezőnybe, és az előkelő hatodik helyen végzett a kék AE86 versenyzője. Nem egyszer fordult elő, hogy a „hirtelen halál” szabályai alapján kellett győztest hirdetni. A 40 éves veterán, Ken Nomura és Masato Kawabata csatája során három alkalommal is meg kellett mérkőzniük a feleknek, mire döntést tudtak hozni a bírák. Ebben a csatában a „Nomuken” becenévre hallgató Skyline-os versenyző jutott tovább. Érdekes csatának ígérkezett a 2003-as D1GP-bajnok, Youichi Imamura és Nobushige Kumakubo vetélkedése, ami végül is az utóbbi, Subarut kormányzó pilóta győzelmével ért véget. A címvédő, Ryuji Miki mondhatni simán jutott be a következő fordulóba.

Az elődöntők párosítása olyan csatákat ígért, amelyek végeredményét meglehetősen nehéz lett volna előre megjósolni. Az összecsapásokat követően kialakult a döntő párosítása: egy S15-ös, a Top Secret által felkészített Nissan Silvia és a Team Orange színeiben induló Subaru Impreza indulhatott az aranyéremért, Ryuji Mikivel és Nobushige Kumakuboval a volánnál. A két futamot követően a zsűri döntésének értelmében a tavalyi bajnok állhatott fel az első silverstone-i D1GP futam képzeletbeli dobogójának legfelső fokára.

A végeredmény a követekőképp alakult:
1. Ryuji Miki - Top Secret Nissan Silvia S15
2. Nobushige Kumakubo - Team Orange Subaru Impreza
3. Ken Nomura - Blitz Nissan Skyline ER34
4. Yasuyuki Kazama - Kei Office Nissan Silvia S15
5. Masato Kawabata - Trust D1 S15 Nissan Silvia S15
6. Darren McNamara - Toyota Corolla AE86

Úgy gondolom felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak ezen a vasárnapon. A kilátogató ötezer néző a bizonyíték arra, hogy kontinensünkön is érdeklődnek eme elsőre furcsának ható sportág iránt. A futam szervezői ígéretük szerint jövőre is visszatérnek egy verseny erejéig a pályára, ám nem kell jövő őszig várnunk a következő nagyszabású drift-megmérettetésre, ugyanis 2006-tól hivatalos bajnokság indul Európában. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ez Angliában kerül megrendezésre, így az érdeklődő fanatikusoknak nagy távolságot kell megtenniük (nem kevés anyagi ráfordítás mellett), hogy ilyen versenyt láthassanak.

A képekért köszönet Ingynek, hiszen sajátjaimon felül az Ő fényképeiből is válogattam a cikkhez.

A remek cikkért pedig ezúton is köszönet czakinak! Ha úgy érzed, Neked is van egy beszámolód, cikked, amit megosztanál a többi olvasóval, lépj kapcsolatba velünk az [email protected] címen! (CS)