Mitsubishi version s!x

köszi a támit! SZámítok rád holnap is

pm

Mondjuk azért nem kéne, mert ha megteszed és kibukik, akkor én is vád alá kerülök, mert felbújtottalak... bár ez talán nagyobb bűn, mintha Te felGYújtanád az asszonyt.

Egyébként nagyon szép vers... sok-sok-sok éve nem olvastam.

Tizönkét kőmijes esszetanakodék,
Magos Déva várát hogy fölépitenék,
Hogy fölépitenék fél véka ezüstér,
Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.
Déva városához meg is megjelöntek,
Magos Déva várhoz hozza is kezdöttek,
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit raktak estig, leomlott röggelre.

Megint tanakodék tizenkét kőmijes,
Falat megállitni, hogy lössz lehetséges,
Mig elvégre ilyen gondolatra jöttek,
Egymás között szoros egyességöt töttek:
– Kinek félesége legelőbb jő ide,
Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tüzbe,
Keverjük a mészbe gyönge teste hammát,
Avval állitsuk meg magos Déva várát.

*

– Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom,
Én uramhoz mönni lönne akaratom!
– Kőmijes Kelemön félesége mondja, –
Fogd bé a lovakat, fogd bé a hintóba,
Fogd bé a lovakat, állj is gyorsan elé,
Hadd mönnyünk, hadd mönnyünk Déva vára felé. –

Mikor fele utját elutazták vóna,
Erős üdő vala, záporeső hulla.
– Asszonyom, csillagom, forduljunk mü vissza,
Rossz jelentést láttam az éjjel álmomba,
Az éjjel álmomba olyan álmot láttam,
Kőmijes Kelemön udvarában jártam,
Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva,
Annak közepibe mély kut vala rakva,
S az ő kicsi fia oda beléhala. –
Az éjjeli álom nem telik ma jóra. –
Asszonyom, asszonyom, forduljunk meg vissza!
– Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza,
A lovak se teéd, a hintó se teéd,
Csapjad a lovakat, hadd haladjunk elébb. –

Mönnek möndögélnek Déva vára felé,
Kőmijes Kelemön őket észrevövé,
Megijede szörnyen, imádkozik vala:
– Én uram istenem, vidd el valahova!
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát,
{H-497.} Vessen a hintómnak négy kereke szakát,
Csapjon le az utra tüzes istennyila,
Horkolva térjenek a lovaim vissza! –
Mönnek, möndegélnek Déva vára felé,
Sem lovat, sem hintót sömmi baj nem lölé.

– Jó napot, jó napot tizönkét kőmijes!
Neköd is jó napot, Kelemön kőmijes!
Köszöne az asszony, az ura válaszolt:
– Édes feleségöm, neköd is jó napot!
Hát ide mér jöttél a veszedelmedre,
Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tüzbe.
Tizönkét kőmijes azt a törvényt tötte:
Kinek felesége hamarébb jő ide,
Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tüzbe,
Annak gyönge hammát keverjük a mészbe,
Avval állitsuk meg magos Déva várát,
Csak igy nyerhetjük el annak drága árát.

Kelemönné asszony, hogy átalértötte,
Bánatos szüvének igy jött felelete:
– Várjatok, várjatok, tizönkét gyilkosok,
Amig bucsut vöszök; csak addig várjatok,
Hogy bucsut vöhessek asszony barátimtól,
Asszony barátimtól s szép kicsi fiamtól:
Mert a halottnak is hármat harangoznak,
Én árva fejemnek egyet sem konditnak. –
Kelemönné asszony avval hazamöne,
Egyször mindönkorra, hogy végbucsut vönne,
Hogy végbucsut vönne asszony barátitól,
Asszony barátitól s szép kicsi fiától.

Avval visszamöne Kőmíjes Kelemönné,
Sirva haladt magos Déva vára felé,
Megfogták szép gyöngén, bétövék a tüzbe,
Az gyönge hammát keverék a mészbe,
Avval álliták meg magos Déva várát,
Csak igy nyerheték meg annak drága árát.

Kőmijes Kelemön mikor hazamöne,
Az ő kicsi fia jöve véle szömbe,
– Isten hozta haza, kedves édösapám!
Hol maradt, hol maradt az én édösanyám?
Az ő édesapja neki igy felele:
– Hadd el fiam, hadd el, hazajő estére.

– Istenem, Istenem, este is eljöve,
Mégis édösanyám még haza nem jöve!
Apám, édösapám! mondja meg igazán,
Hogy hol van, hogy hol van az én édösanyám?
– Mönny el fiam, mönny el, magos Déva várra,
Ott van a te anyád, kőfalba van rakva.
{H-498.} Elindula sirva az ő kicsi fia,
Elindula sirva magos Déva várra,
Háromszor kiáltó magos Déva várán:
– Anyám, édösanyám! szólj már egyet hozzám!
– Nem szólhatok fiam, mert a kőfal szorit,
Erős kövek közi vagyok bérakva itt! –

Szüve meghasada s a föld is alatta,
S az ő kicsi fia oda beléhulla.




Lehet 'ez' hiányzik az ötvözetből?

Nem az a kezdőkép jó, telefonnal csináltam éccaka

kemény lesz ha kész lesz