Sport- és luxusautó kiállítás, Siófok
A nyári szünetünk alatt sem tétlenkedtünk, több rendezvényt is meglátogattunk, hogy hazaérkezésünk után rögtön friss információkkal és érdekességgel tudjunk szórakoztatni benneteket. Legizgatottabban a siófoki luxus- és sportautó kiállítást vártam, amely nem várt fordulatot hozott számomra: nemcsak megcsodálhattam, még be is ülhettem kedvenc sportkocsimba, egy Pagani Zonda-ba.
Belépve a kiállítás területére először a ?töltelék? autókat pillantottam meg, ami egy kicsit letört, hiszen a rendezvény neve alapján nem erre számítottam. Egy kicsit jobban körülnézve azonban megpillantottam azokat a csodákat, amelyekért igazából ide látogattam. Nem akarom leszólni a többi autót sem, hiszen mind nagyon szépek, valamint motorikusan és kényelmi szempontból is a legjobban felszerelt modellek, de mégiscsak - nem is ritkán - találkozhatunk velük a mindennapjainkban is.
Nagyon örültem, amikor megpillantottam egy szürke Smart Roadstert, ami az általa sugárzott életstílus és vidámság miatt magával ragadó. Én éppen ezért szerettem bele a Smartokba. A Roadster formáját szerintem nagyon eltalálták, nyitható vászontetejével kítűnő társ lehet a pörgős városi forgalomban. Ez az autó az, amely iránt nem tud közömbös maradni az ember, vagy nagyon tetszik valakinek, vagy nagyon nem.
Megcsodálhattuk az új 5-ös BMW-t, valamint az új BMW Z4 Roadstert, amelyek belső kidolgozása a kényelmet, a luxust és a sportosságot tükrözik. Míg az 5-ös egy elegáns limuzin, amely emellett erőt, lendületességet sugároz, addig a Z4 egy igazi telivér, amelyben felfedezhető a sportosság mellett a luxus is. Számomra az 5-ös formavilága a telitalálat, de azért a Z4 sem panaszkodhat. Láthattunk még SL és CLK Mercit is, amire szintén a kitűnő kidolgozás a jellemző. A háttérben meghúzódott egy Mini Cooper S , amit megjelenése miatt egyáltalán nem lehet a háttérbe szorítani.
Nem mehetünk el szó nélkül a 147-es és a 156-os Alfák, valamint a Peugeot 607-es mellet sem, hiszen ezek formatervezői is kitettek magukért. Az igazat megvallva csak egy-két pillantást vetettem rájuk, mivel ezekkel az autókkal szinte minden nap szoktam találkozni a városi forgatagban.
Mivel az autóversenyek szerelmese vagyok, nagyon örültem a kiállított rally és pálya versenyautóknak. A pályaautókat egy Reynard Opel Lotus és a Clio Kupa egyik résztvevője képviseltette. Végre körbenézhettem egy verseny Clio-t, amelynek a versenyére már a sorozat kiírása óta tervezem a kilátogatást, ami remélem még az idén sikerül is. Szintén jó volt látni a turbós rally erőgépeket, köztük egy Mitsubishi Lancert, de sajnos egyikbe sem ülhettem be :(
A ritkaságok sorát egy Opel Speedster indította, amelyben egy 2,2-es motor csücsül. A hangja egy picit csalódás volt, hiszen amikor arrébb állt, azt hittem tolják, nem hallottam a motort. Az alacsony karosszéria és a sarkokra helyezett kerekek miatt egy nagyon szép ruhába öltöztetett gokartra emlékeztet, amellyel élmény lehet a vezetés és a manőverezés. A belső térben nincsenek fölösleges dolgok, minden a sportosságra van kihegyezve. Nem akarom megsérteni a tulajt, de igazából inkább egy hölgyet tudnék elképzelni a volán mögött, amire akkor döbbentem rá, amikor társaságunk két hölgy tagja beszálhatott a kis méregzsákba (amit így utólag is köszönünk). Ezúton is gratulálunk büszkeségedhez.
A sort egy izompacsirta követte a maga 5700 ccm-es motorjával, egy Chevrolet Corvette személyében, amelyet már nem először láttam, de még mindig megdobogtatja a szívemet. A megragadó formát remekül egészíti ki a 18?-os króm felni.
A végére hagytam azokat az igazi autó csodákat, amelyekért valóban megérte eljönni. Az ellátogató közönség szinte mindig körülöttük csoportosultak, éppen ezért elég nehéz volt szép fotókat csinálni. Konkrétan négy darab exkluzív sportautóról van szó, amelyek egy szenvedélyes gyűjtő tulajdonában vannak.
Először azt a remekművet említeném meg, amelyet már messziről kiszúrtam, mégpedig egy Pagani Zonda C12 S-t. Nem akartam hinni a szememnek, de közelebb érve megbizonyosodtam, hogy nem csupán érzéki csalódásban volt részem. Ebből az autóból összesen 33 darab készült, mindegyik névre szólóan, jelen esetben pedig a 23-as sorszámú betontorpedót láthattuk. Ezeket az információkat a két ülés közé elhelyezett, gravírozott tábla árulja el. A 7100 ccm-es középmotoros csoda 610 lóerős, és 3,3 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a végsebessége pedig 350 km/h. A formatervet és a kivitelezést tekintve is egy igazi műalkotással állunk szemben.
Ezután másik nagy kedvencemet említeném meg, ami egy Bugatti EB 110SS. Ez az autó a tulajdonos igényeihez alakított példány és szintén nagyon kevés készült belőle. Egy igen egyedinek mondható motor dohog az ülések mögött, amely mind a négy kereket hajtja. Egy 3500 ccm-es V12-es erőgépről van szó, amelyet négy(!!) turbófeltöltö izmosít 670 lóerőre. Ezzel a teljesítménnyel 0,1 másodpercet ráver a Paganira gyorsulásban és 20 km/h-t végsebességben. Az összkerékhajtásnak köszönhetően a kanyarokban is kitűnő menettulajdonságokkal rendelkezik.
A Ferrari F50 a maga 5000ccm-es motorjának 550 lóerejével ugyan elmarad az előző két ?járműtől?, de gyorsulásban mindössze 0,2s a hátránya a Bugattival szemben. Végsebességben pedig mindkettőre ráver 385 km/h-s aszfaltszaggató tempójával. Nagyon sokan ledöbbentek azon, hogy a nyitott sportkocsiban belső tere igen fapados kialakítású, még csak elektromos ablakemelő sincs, kézzel kell leküzdenünk az ablakokat. A Ferrari és a Bugatti további különlegessége az átlátszó motorháztető, ami látni engedi az erő forrását.
A harapós olasz paripák után következzen Anglia gyöngyszeme, egy igazi hidegvérű sportoló: az Aston Martin Vanquish. A kocsi nagy erénye az, hogy négyőjük közül ez a legalkalmasabb hétköznapi használatra felépítése és hangja miatt. Az Aston gyárban egy olyan különleges kipufogórendszert terveztek a számára, amelynek kis terhelésnél, vagy ha üresben pörgetjük szinte nincs is hangja, de ha odalépünk neki, akkor 3000 rpm fölött igazi hangorkán tör elő a csövekből. A különböző sebesség fokozatok között a kormány mögött elhelyezkedő F1 váltókkal tudunk kapcsolgatni.
A vezetési minőségben és élményben, ahogy azt a tulajdonostól megtudtuk a Pagani áll az első helyen, utána jön a Bugatti és az Aston, és csak az utolsó helyen tanyázik a Ferrari.
Hamarosan láthattok majd oldalunkon egy részletes bemutatót a Paganiról, valamint egy interjút Mr. Bader Al Roudhannal, aki felvonultatta ezeket a csodákat. Szeptember első hétvégéjén újra találkozhatunk vele Pécsett, ahol újabb darabokat láthatunk gyűjteményéből. Köszönjük Bader!
Ráadásként pedig az autók hangjai is felkerültek a videók közé. Annyit hozzá kell még tegyünk, hogy egyik motort sem pörgette tulajdonosa 3000 rpm fölé, de az a hangzás... érdemes lecsekkelni!
