-=ZUGLÓI USEREK=-
aktuális téma
Ha már ennyi kerület van Zugló se maradjon ki!!!!!
Több megjelenítése
Kevesebb megjelenítése
van amikor bekattanok,és nincs megállás!!!
ilyenkór már dolgozni...bolond vagy !!!! 
ma megakartam csinálni a lököst,de nem volt rá idő,most meg már nincs kedvem elkezdeni....
mi a helyzet...kösz a mikit
Már találkoztam jónéhányal
nagy a zugló, mi meg csak 5-en 6-an vagyunk iit. Figyeld meg, ha a városban látsz fullosabb kocsikat, akkor cca minden 3, fent van az oldalon.
na szasz mindenkinek
Ja, nem a Trabival szoktam menni
Ezt én is mondhatnám
Nem messze tőle, az Örsnél lakom
Vazze huszon X éve élek itt én is,de 1ikőtök verdáját se láttam még(sajna)!!!!
Ez hosszú de megéri végigolvasni
A riport kiegészítéseként: Fischer István egyik karcolata:
A hazugság világrekordja
Egy hazugság nagysága nem mérhető. Szerencsénkre. Aki ilyen műszert feltalálna, nagyobb veszélyt hozna az emberiség fejére, mint az atomtudósok vagy szörnyetegeket tenyésztgető génmanipulátorok. Megszűnne minden politikai tevékenység, diktátorok, demokraták, diplomaták csakúgy becsukhatnák a boltot, mint a reklámszakemberek vagy ingatlanközvetítők. A földkerekség káoszba fulladna.
Mégis állítom: a hazugságnak van egy világcsúcsa. Bukarestben állították fel, századunk hatvanas éveiben. Helye a Guinnes Rekordok Könyvében lenne, mivel nagyságrendje egyszerűen felülmúlhatatlan. A teljesítmény helyszínét véletlenszerűnek tartom: Bukarestben nem hazudnak sem többet, sem jobban, mint Budapesten vagy Berlinben. A románban oly népszerű kiszólás: "Úgy hazudik, hogy az ellenkezője sem igaz!" bármilyen nyelven érthető.
A román heti filmhíradó ennél a nemzetközi szabványnak tekinthető színvonalnál gyengébben hazudott. Tartalmának legtöbbször ugyanis a fordítottja volt igaz, ebben nem különbözött más szocialista országok filmhíradóitól. A kötelező termelési riportok a sokszáz százalékos tervteljesítésekről meglehetős bonyolult procedúrával készültek. Lehetetlen volt ugyanis egy üzem legmutatósabb esztergályosait vagy szövőnőit filmezni. A pártbizottságok kellett mindenütt jó előre kijelöljék az élmunkásokat, akiket méltónak véltek arra, hogy mozivászonra kerüljenek. Ezeket idejében fodrászhoz küldték, majd a forgatás reggelén a raktárból kihozott vadonatúj munkaruhába öltöztették. Filmarchívumok kutatói ma is könnyedén felismerhetik az így készült riportokat, nemcsak az élmunkások kiborotvált ábrázatáról és kifogástalan frizuráiról, de főleg a friss munkaruhák raktári hajtogatásának nyomairól. Ilyen könnyen lehet a hazugságot is elfuserálni.
A női munkaerőt foglalkoztató műhelyekben a hölgyek természetes hiúságát sértő eljárás rendszerint egy szórakoztató betéttel is dúsult. Szövő- és konfekciógyárakban, cipőgyárak szabászatán vagy fémipari üzemek lakkozó osztályán a munkásnők sohasem mulasztották el harsányan és nyomatékosan a forgatócsoport tudomására hozni, kinek a babája tulajdonképpen az éppen reflektorfényben izzadó, pártbizottságilag kiválasztott élmunkásnő, s előszeretettel ismertették az üzemi vezetőséggel folytatott nemi életének frappánsabb részleteit.
Magaskohók szikraözöne, csapoláskor lángolva kígyózó vasfolyamok, szemük elé védőüveget tartó olvasztárok képei unalomig ismétlődtek a filmhíradókban. A vajdahunyadi és resicai kohóművekbe majd minden héten utazott forgatócsoport, s az operatőrök azzal húzták egymást, hogy a kohóknál már rég nem a jó beállításokat kell a keresni, hanem csupán az előző heti kolléga kameraállványának nyomait.
Közéjük tartozott világrekorderünk, Dumitru is, örökbecsű teljesítménye idején egy harmincöt-negyven közötti kétgyermekes családapa. Nyugodt, udvarias, csendes kolléga volt, lényében semmi sem sejtette azt a fantasztikus lélekjelenlétet, képzelőerőt és kiváló pszichológiai érzéket, melynek rekordját köszönhette.
Dumitru szert tett egy igen jóképű, fiatal szeretőre. Egy szép napon bejelentette nejének, hogy újabb háromnapos kiszálláson kell a híradó számára forgatnia. Rutinosan becsomagolta útitáskáját, elbúcsúzott családjától, s átvillamosozott barátnőjéhez a főváros másik végére, az egyik új lakónegyedbe. Két felhőtlenül boldog napon át ki sem mozdult a pár a panelházi garzonlakásból. Ám a harmadik napon már friss levegőre kívánkoztak. Épp karonfogva flancoltak az új negyed népes főutcáján, amikor bekövetkezett az, aminek matematikai valószínűség számítás szerint egy másfélmilliós város túlsó végén aligha szabadna bekövetkeznie: a szerelmespár váratlanul Dumitru feleségébe ütközött. Arra sem maradt idejük, hogy elengedjék egymást.
- Dumitru, mit keresel te itt? Ki ez a nő?! - sivított rá az asszony.
Ez volt a rekordteljesítmény startjának nagy pillanata.
- Már bocsánat, elvtársnő, ismerjük mi egymást? - kérdezte a legcsekélyebb késlekedés nélkül Dumitru feleségétől, s menekülni próbáló szeretőjét szoros karolással visszatartotta. - Szivikém, semmi baj, csak ez az elvtársnő összetéveszt valakivel!
Neje erre - lélegzetnyi döbbent szünet után - artikulátlan ordítozásba kezdett. Szövegéből csak nehezen voltak kivehetők "a pofádról a bőr", "amíg én a szaros gatyáidat mosom", "szégyentelen disznó", valamint más, hasonló mondatfoszlányok.
A meglepetés sokkja okozhatta, hogy a jóasszonynak csak több mint félpercnyi bemelegítés után sikerült rátérnie a férje édesanyjára, annak erkölcseire, valamint hitére és szentjeire vonatkozó szokásos kívánságokra. Gerjedelme aránylag lassan fejlődött a tettlegesség ingerküszöbe felé. Ezalatt rekorderünk, továbbra is barátnője karján, higgadtan várakozott. Neje hangerejének köszönhetően a klasszikus utcai botrány nézőkoszorúja gyorsan kialakult körülöttük.
- Ez a nőszemély összetéveszt valakivel, - jelezte Dumitru a publikumnak tárgyilagos, indulatmentes hangon - Ez nem normális: azt állítja, hogy én a férje vagyok!
Ettől aztán neje mellékveséje végre kiszorította a cselekvéshez szükséges adrenalinszintet. A hölgy rohamra indult, s megcélozta körmeivel férje ábrázatát, aki - valószínűleg a harcmodor alapos ismeretében - feleségét egyetlen ellenlökéssel az egyik bámészkodó karjaiba repítette.
- Borzasztó, hova jutottunk, - állapította meg nyomott hangon - már sétálni se mehet az ember anélkül, hogy valami rohadt kurva bele ne kössön.
Ezután minden sietség nélkül távozott barátnője karján. A közönség soraiban, mint mindig, ezúttal is volt egy-két érzékenyebb lelkületű emberbarát. Ezek gyengéden visszatartották a nyomába eredni igyekvő asszonyt, s nyugtatólag felvilágosították arról, hogy a köztéri botrányokozás semmi jóra sem vezet.
Az egérutat nyert Dumitru első útja egy telefonfülkéhez vezetett. Felhívta a filmstúdió diszponensét, s lelkére kötötte, hogy bármilyen érdeklődés esetén ő tegnapelőtt óta Vajdahunyadon lenne, ahol a magaskohók élenjáró olvasztárairól forgatja az eheti riportot. Mivel Vajdahunyadon éppen az acélipar termelékenységi szimpoziuma ülésezik, a forgatócsoportnak sajnos csak egy ócska, telefonvonal nélküli szállodában sikerült hajlékot biztosítani. Visszaérkezésük másnapra várható. Biztonság kedvéért megnevezte a hangmérnököt és a világosítót is, akikkel együtt szenvedi, immár ki tudja hányadszor, a hunyadi magaskohók hőségét és porát-piszkát.
Nem kellett sokat magyaráznia. Hasonló kérések egyáltalán nem voltak ritkák, s kifogástalan, diszkrét elintézésüket a stúdióban mindenki elsőrangú kollegiális kötelességnek tekintette. Dumitru egyben arra is megkérte a diszponenst, tegye másnap reggel kétórányira szabaddá az említett világosítót. A pozitív választ hálálkodva nyugtázta.
Ezután a hangmérnököt és annak ugyancsak hangmérnök feleségét hívta. Ők sem voltak újoncok a szakmában, villámgyorsan vették a lapot. Egyeztették a vajdahunyadi kiszállás adatait s megígérték, hogy másnap délig csak az asszony megy a telefonhoz.
Végül Dumitru a fiatal, még nőtlen világosítót kapta drótvégre. Tudomására hozta, hogy ők ketten most épp Vajdahunyadon vannak, s másnap reggel hétre odarendelte a legényt szeretőjéhez, az új negyed garzonlakásába. Lelkére kötötte, feltétlenül hozzon magával két csomag Marasesti nevű cigarettát. A világosítónak, bár jól tudta, hogy Dumitru nem dohányzó és ki nem állhatja a cigarettafüstöt, eszébe sem jutott afelől érdeklődni, minek kell a kollégának egyszerre negyven darab ebből az olcsó és igen büdös cigarettából. Felesleges kérdésekkel a technikusok csak munka közben ostromolták az alkotókat, itt viszont komoly magánügyről volt szó.
Mint később kiderült, hősünk egy jó órával előzte meg a felesége telefonhívását. A munkanap vége felé a kisírt szemű asszony megjelent a stúdió folyosóin is, ám elkövette azt a végzetes hibát, hogy fűtől-fától felháborodott hangon kérdezgette: "hol a fenében van az a rohadt kurvapecér?" Ettől aztán a beavatatlanok is azonnal átláttak a helyzeten, s falazott mindenki, ahogy az illem megkívánta.
Másnap reggel Dumitru a garzon konyhájába vezette a világosítót. Leült egy konyhaszékre, s megkérte a kollégát, gyújtson rá egymásután mind a negyven cigarettára és fújja a füstöt hátulról a fejére. Hajzatának illata már az első csomag után egy hosszúra nyúlt termelési értekezlet után kihűlt üléstermi hamutartóra emlékeztetett. Ám Dumitru nem kockáztatott. Magára fújatta a második csomagot is. Aztán a szobába ment, s elégedetten tapasztalta, hogy barátnője borzadva hőköl vissza a belőle áradó penetráns bűztől. Búcsút vett tőle, s a világosító kollégával együtt hazavillamosozott családi fészkébe.
Útközben megkérte a fiút, vinné majd útitáskáját a megállótól a lakásig, mivel - mint ugyebár ő is tanúsíthatja - a vajdahunyadi kombinátban előző nap egy ócskavas zuhant rá, s bár hál’Istennek nagyobb baja nem történt, még pár napig jobbkarját könyökben fájlalni fogja. Így lett aztán a világcsúcs-beállítás döntő fázisának szavahihető szemtanúja is.
Az asszony már az ajtóban támadott, még pedig azzal a kézenfekvő retorikus kérdéssel, hogyan van pofája Dumitrunak a tegnapi események után egyáltalán a színe elé kerülni. Férje csupán két-három kurtára fogott tagadás ("Miket beszélsz?" "Már hogy én? Hol?" "Elment az eszed?") erejéig védekezett, majd teljes frontszélességben támadásba ment át.
Balkezével fájlalt jobbkönyökét fogva előbb röviden rámutatott érdemeire a mindennapi betevő falat fáradságos és - mint sebesülése is mutatja - felettébb kockázatos munkával történő megkeresésében. Majd egyre emeltebb hangon kifejtette, tűrhetetlen sérelemnek tartja, hogy miután ő napokig magaskohók és izzó vasfolyamok között, egészségét nem kímélve dolgozik családja jólétének érdekében, hazatértében a megérdemelt pihenés helyett egy idegbajosan hallucináló fúria abszurd vádaskodásait kényszerül meghallgatni.
Befüstölt hajzata átütő hatású, zseniális lélektani csodafegyvernek bizonyult. A szemtanú szerint Dumitru majd minden mondata után, tizenöt-húsz másodpercenként "Szagolj csak, az anyád Istenit!" ( "Ia miroase, Dumnezeii mã-tii!" ) csatakiáltással neje orra alá dugta fejét. Az asszony pedig szemtanúnkat egy beszari torreádorra emlékeztette, aki ijedten hátrál az öklelésre készülő, leszegett fejű bika elől. A büdösség ellen nem voltak érvei. Hatására lassan kételkedni kezdett a saját szemével látottakban. Pár perc szagoltatás után rekorderünknek már nyert ügye volt. Lendületes tirádáit azzal kerekítette le, hogy nejének elmegyógyászati szakvizsgálatot helyezett kilátásba. Majd elnézést kérve a kellemetlen családi jelenetért, kikísérte a kollégát és megköszönte segítségét. Későbbi - ellenőrizetlen - pletyka szerint a világcsúcs-beállítás után felesége egy ideig valóban pszichoterápiára járt.
Összegezzünk: Dumitrunak sikerült letagadni önmagát, még pedig szemtől-szembe, a saját feleségének. Ha ez nem világrekord, akkor semmi sem az. Ennél komplettebb hazugságra politikusok sem képesek. Még választások előtt sem.
A riport kiegészítéseként: Fischer István egyik karcolata:
A hazugság világrekordja
Egy hazugság nagysága nem mérhető. Szerencsénkre. Aki ilyen műszert feltalálna, nagyobb veszélyt hozna az emberiség fejére, mint az atomtudósok vagy szörnyetegeket tenyésztgető génmanipulátorok. Megszűnne minden politikai tevékenység, diktátorok, demokraták, diplomaták csakúgy becsukhatnák a boltot, mint a reklámszakemberek vagy ingatlanközvetítők. A földkerekség káoszba fulladna.
Mégis állítom: a hazugságnak van egy világcsúcsa. Bukarestben állították fel, századunk hatvanas éveiben. Helye a Guinnes Rekordok Könyvében lenne, mivel nagyságrendje egyszerűen felülmúlhatatlan. A teljesítmény helyszínét véletlenszerűnek tartom: Bukarestben nem hazudnak sem többet, sem jobban, mint Budapesten vagy Berlinben. A románban oly népszerű kiszólás: "Úgy hazudik, hogy az ellenkezője sem igaz!" bármilyen nyelven érthető.
A román heti filmhíradó ennél a nemzetközi szabványnak tekinthető színvonalnál gyengébben hazudott. Tartalmának legtöbbször ugyanis a fordítottja volt igaz, ebben nem különbözött más szocialista országok filmhíradóitól. A kötelező termelési riportok a sokszáz százalékos tervteljesítésekről meglehetős bonyolult procedúrával készültek. Lehetetlen volt ugyanis egy üzem legmutatósabb esztergályosait vagy szövőnőit filmezni. A pártbizottságok kellett mindenütt jó előre kijelöljék az élmunkásokat, akiket méltónak véltek arra, hogy mozivászonra kerüljenek. Ezeket idejében fodrászhoz küldték, majd a forgatás reggelén a raktárból kihozott vadonatúj munkaruhába öltöztették. Filmarchívumok kutatói ma is könnyedén felismerhetik az így készült riportokat, nemcsak az élmunkások kiborotvált ábrázatáról és kifogástalan frizuráiról, de főleg a friss munkaruhák raktári hajtogatásának nyomairól. Ilyen könnyen lehet a hazugságot is elfuserálni.
A női munkaerőt foglalkoztató műhelyekben a hölgyek természetes hiúságát sértő eljárás rendszerint egy szórakoztató betéttel is dúsult. Szövő- és konfekciógyárakban, cipőgyárak szabászatán vagy fémipari üzemek lakkozó osztályán a munkásnők sohasem mulasztották el harsányan és nyomatékosan a forgatócsoport tudomására hozni, kinek a babája tulajdonképpen az éppen reflektorfényben izzadó, pártbizottságilag kiválasztott élmunkásnő, s előszeretettel ismertették az üzemi vezetőséggel folytatott nemi életének frappánsabb részleteit.
Magaskohók szikraözöne, csapoláskor lángolva kígyózó vasfolyamok, szemük elé védőüveget tartó olvasztárok képei unalomig ismétlődtek a filmhíradókban. A vajdahunyadi és resicai kohóművekbe majd minden héten utazott forgatócsoport, s az operatőrök azzal húzták egymást, hogy a kohóknál már rég nem a jó beállításokat kell a keresni, hanem csupán az előző heti kolléga kameraállványának nyomait.
Közéjük tartozott világrekorderünk, Dumitru is, örökbecsű teljesítménye idején egy harmincöt-negyven közötti kétgyermekes családapa. Nyugodt, udvarias, csendes kolléga volt, lényében semmi sem sejtette azt a fantasztikus lélekjelenlétet, képzelőerőt és kiváló pszichológiai érzéket, melynek rekordját köszönhette.
Dumitru szert tett egy igen jóképű, fiatal szeretőre. Egy szép napon bejelentette nejének, hogy újabb háromnapos kiszálláson kell a híradó számára forgatnia. Rutinosan becsomagolta útitáskáját, elbúcsúzott családjától, s átvillamosozott barátnőjéhez a főváros másik végére, az egyik új lakónegyedbe. Két felhőtlenül boldog napon át ki sem mozdult a pár a panelházi garzonlakásból. Ám a harmadik napon már friss levegőre kívánkoztak. Épp karonfogva flancoltak az új negyed népes főutcáján, amikor bekövetkezett az, aminek matematikai valószínűség számítás szerint egy másfélmilliós város túlsó végén aligha szabadna bekövetkeznie: a szerelmespár váratlanul Dumitru feleségébe ütközött. Arra sem maradt idejük, hogy elengedjék egymást.
- Dumitru, mit keresel te itt? Ki ez a nő?! - sivított rá az asszony.
Ez volt a rekordteljesítmény startjának nagy pillanata.
- Már bocsánat, elvtársnő, ismerjük mi egymást? - kérdezte a legcsekélyebb késlekedés nélkül Dumitru feleségétől, s menekülni próbáló szeretőjét szoros karolással visszatartotta. - Szivikém, semmi baj, csak ez az elvtársnő összetéveszt valakivel!
Neje erre - lélegzetnyi döbbent szünet után - artikulátlan ordítozásba kezdett. Szövegéből csak nehezen voltak kivehetők "a pofádról a bőr", "amíg én a szaros gatyáidat mosom", "szégyentelen disznó", valamint más, hasonló mondatfoszlányok.
A meglepetés sokkja okozhatta, hogy a jóasszonynak csak több mint félpercnyi bemelegítés után sikerült rátérnie a férje édesanyjára, annak erkölcseire, valamint hitére és szentjeire vonatkozó szokásos kívánságokra. Gerjedelme aránylag lassan fejlődött a tettlegesség ingerküszöbe felé. Ezalatt rekorderünk, továbbra is barátnője karján, higgadtan várakozott. Neje hangerejének köszönhetően a klasszikus utcai botrány nézőkoszorúja gyorsan kialakult körülöttük.
- Ez a nőszemély összetéveszt valakivel, - jelezte Dumitru a publikumnak tárgyilagos, indulatmentes hangon - Ez nem normális: azt állítja, hogy én a férje vagyok!
Ettől aztán neje mellékveséje végre kiszorította a cselekvéshez szükséges adrenalinszintet. A hölgy rohamra indult, s megcélozta körmeivel férje ábrázatát, aki - valószínűleg a harcmodor alapos ismeretében - feleségét egyetlen ellenlökéssel az egyik bámészkodó karjaiba repítette.
- Borzasztó, hova jutottunk, - állapította meg nyomott hangon - már sétálni se mehet az ember anélkül, hogy valami rohadt kurva bele ne kössön.
Ezután minden sietség nélkül távozott barátnője karján. A közönség soraiban, mint mindig, ezúttal is volt egy-két érzékenyebb lelkületű emberbarát. Ezek gyengéden visszatartották a nyomába eredni igyekvő asszonyt, s nyugtatólag felvilágosították arról, hogy a köztéri botrányokozás semmi jóra sem vezet.
Az egérutat nyert Dumitru első útja egy telefonfülkéhez vezetett. Felhívta a filmstúdió diszponensét, s lelkére kötötte, hogy bármilyen érdeklődés esetén ő tegnapelőtt óta Vajdahunyadon lenne, ahol a magaskohók élenjáró olvasztárairól forgatja az eheti riportot. Mivel Vajdahunyadon éppen az acélipar termelékenységi szimpoziuma ülésezik, a forgatócsoportnak sajnos csak egy ócska, telefonvonal nélküli szállodában sikerült hajlékot biztosítani. Visszaérkezésük másnapra várható. Biztonság kedvéért megnevezte a hangmérnököt és a világosítót is, akikkel együtt szenvedi, immár ki tudja hányadszor, a hunyadi magaskohók hőségét és porát-piszkát.
Nem kellett sokat magyaráznia. Hasonló kérések egyáltalán nem voltak ritkák, s kifogástalan, diszkrét elintézésüket a stúdióban mindenki elsőrangú kollegiális kötelességnek tekintette. Dumitru egyben arra is megkérte a diszponenst, tegye másnap reggel kétórányira szabaddá az említett világosítót. A pozitív választ hálálkodva nyugtázta.
Ezután a hangmérnököt és annak ugyancsak hangmérnök feleségét hívta. Ők sem voltak újoncok a szakmában, villámgyorsan vették a lapot. Egyeztették a vajdahunyadi kiszállás adatait s megígérték, hogy másnap délig csak az asszony megy a telefonhoz.
Végül Dumitru a fiatal, még nőtlen világosítót kapta drótvégre. Tudomására hozta, hogy ők ketten most épp Vajdahunyadon vannak, s másnap reggel hétre odarendelte a legényt szeretőjéhez, az új negyed garzonlakásába. Lelkére kötötte, feltétlenül hozzon magával két csomag Marasesti nevű cigarettát. A világosítónak, bár jól tudta, hogy Dumitru nem dohányzó és ki nem állhatja a cigarettafüstöt, eszébe sem jutott afelől érdeklődni, minek kell a kollégának egyszerre negyven darab ebből az olcsó és igen büdös cigarettából. Felesleges kérdésekkel a technikusok csak munka közben ostromolták az alkotókat, itt viszont komoly magánügyről volt szó.
Mint később kiderült, hősünk egy jó órával előzte meg a felesége telefonhívását. A munkanap vége felé a kisírt szemű asszony megjelent a stúdió folyosóin is, ám elkövette azt a végzetes hibát, hogy fűtől-fától felháborodott hangon kérdezgette: "hol a fenében van az a rohadt kurvapecér?" Ettől aztán a beavatatlanok is azonnal átláttak a helyzeten, s falazott mindenki, ahogy az illem megkívánta.
Másnap reggel Dumitru a garzon konyhájába vezette a világosítót. Leült egy konyhaszékre, s megkérte a kollégát, gyújtson rá egymásután mind a negyven cigarettára és fújja a füstöt hátulról a fejére. Hajzatának illata már az első csomag után egy hosszúra nyúlt termelési értekezlet után kihűlt üléstermi hamutartóra emlékeztetett. Ám Dumitru nem kockáztatott. Magára fújatta a második csomagot is. Aztán a szobába ment, s elégedetten tapasztalta, hogy barátnője borzadva hőköl vissza a belőle áradó penetráns bűztől. Búcsút vett tőle, s a világosító kollégával együtt hazavillamosozott családi fészkébe.
Útközben megkérte a fiút, vinné majd útitáskáját a megállótól a lakásig, mivel - mint ugyebár ő is tanúsíthatja - a vajdahunyadi kombinátban előző nap egy ócskavas zuhant rá, s bár hál’Istennek nagyobb baja nem történt, még pár napig jobbkarját könyökben fájlalni fogja. Így lett aztán a világcsúcs-beállítás döntő fázisának szavahihető szemtanúja is.
Az asszony már az ajtóban támadott, még pedig azzal a kézenfekvő retorikus kérdéssel, hogyan van pofája Dumitrunak a tegnapi események után egyáltalán a színe elé kerülni. Férje csupán két-három kurtára fogott tagadás ("Miket beszélsz?" "Már hogy én? Hol?" "Elment az eszed?") erejéig védekezett, majd teljes frontszélességben támadásba ment át.
Balkezével fájlalt jobbkönyökét fogva előbb röviden rámutatott érdemeire a mindennapi betevő falat fáradságos és - mint sebesülése is mutatja - felettébb kockázatos munkával történő megkeresésében. Majd egyre emeltebb hangon kifejtette, tűrhetetlen sérelemnek tartja, hogy miután ő napokig magaskohók és izzó vasfolyamok között, egészségét nem kímélve dolgozik családja jólétének érdekében, hazatértében a megérdemelt pihenés helyett egy idegbajosan hallucináló fúria abszurd vádaskodásait kényszerül meghallgatni.
Befüstölt hajzata átütő hatású, zseniális lélektani csodafegyvernek bizonyult. A szemtanú szerint Dumitru majd minden mondata után, tizenöt-húsz másodpercenként "Szagolj csak, az anyád Istenit!" ( "Ia miroase, Dumnezeii mã-tii!" ) csatakiáltással neje orra alá dugta fejét. Az asszony pedig szemtanúnkat egy beszari torreádorra emlékeztette, aki ijedten hátrál az öklelésre készülő, leszegett fejű bika elől. A büdösség ellen nem voltak érvei. Hatására lassan kételkedni kezdett a saját szemével látottakban. Pár perc szagoltatás után rekorderünknek már nyert ügye volt. Lendületes tirádáit azzal kerekítette le, hogy nejének elmegyógyászati szakvizsgálatot helyezett kilátásba. Majd elnézést kérve a kellemetlen családi jelenetért, kikísérte a kollégát és megköszönte segítségét. Későbbi - ellenőrizetlen - pletyka szerint a világcsúcs-beállítás után felesége egy ideig valóban pszichoterápiára járt.
Összegezzünk: Dumitrunak sikerült letagadni önmagát, még pedig szemtől-szembe, a saját feleségének. Ha ez nem világrekord, akkor semmi sem az. Ennél komplettebb hazugságra politikusok sem képesek. Még választások előtt sem.
na jó hétvégén nem mindig megyek végig
Ha Te is hozzá szeretnél szólni, jelentkezz be!