Nem is olyan régen a Kanjo-ról írtam egy bejegyzést, amiben megemlítettem a Mid Night Club-ot is, most pedig kicsit részletesebben is bemutatnám, hogy kik voltak azok, akik 300 km/h felett száguldoztak a Wangan-on. 
 
Ami a legfontosabb, hogy ezek az emberek nem olyan formák, mint amit elképzelünk utcai versenyzőként. Ugyanis ezek a sofőrök nem suhancok, még csak nem is huszonéves, felelőtlen "ricerek", hanem komoly üzletemberek voltak. A Mid Night egy olyan klub volt, ahova nagyon nehéz volt bekerülni, szigorú szabályokat kellett betartani és egyetlen cél volt, mégpedig az, hogy a leggyorsabb autót építsék meg, amivel a Wangan-on végigszáguldhatnak. 
A helyszín a Tokiót, Yokohama-val összekötő út volt, amit Wangan-nak hívnak a helyiek. A hosszú egyenesei és a viszonylag kis éjszakai forgalmának köszönhetően vált az illegális versenyzők kedvencévé. 
 
A klubot 1987-ben alapította egy titkos társaság, akik jól képzett sofőrök voltak egytől-egyig. Régebben is versenyeztek az utcákon, de elegük lett abből, hogy nem voltak szabályok, így kitalálták a saját szabályrendszerüket, amit nagyon komolyan vettek. 
Először is nagyon megválogatták, hogy kit vesznek be a csapatba.
Fontos volt, hogy valóban jól vezessen a jelölt.
Gyors autója kellett, hogy legyen. 
Egy egész évig kellett "tanulóként" szolgálnia.
Minden összejövetelen részt kellett vennie az első egy évben. 
A jelentkezők közül mindössze 10%-nak sikerült taggá válniuk és 30 főnél nem volt nagyobb a létszám. 
 
Mivel a tagokat a rendőrség is nagy erőkkel kereste, ezért nem lehetett csak úgy kihirdetni az események idejét és helyszínét, ráadásul akkoriban nem létezett Viber, Whatsapp vagy Facebook, úgyhogy újságokban hirdettek, kódolt üzenetekkel. 
Az autókat onnan lehetett felismerni, hogy a szélvédőn volt egy Mid Night felirat, illetve a lökhárítóra is felcsaptak egy matricát. Persze sokan akartak taggá válni, de vagy nem volt megfelelő az autójuk, vagy egész egyszerűen nem is álltak szóba velük, viszont ezek a formák, önhatalmúlag felragasztottak matricákat, amit az alapítók nem néztek jó szemmel. Ennek meg is lett az eredménye, mert a nem hivatalos Mid Night matricás autókat az éjszaka leple alatt megrongálták és leszedték róluk matricákat, ezzel jelezve, hogy nagy hibát követtek el a srácok, amikor hamisították a matricákat. 
 
Ebben a klubban nem az számított, hogy milyen jól gyorsult az autó vagy mennyire jól kanyarodott, esetleg driftelt. Itt egyetlen dolog volt fontos: a végsebesség! 
Kétféleképpen lehetett nyerni egy versenyt. Ha elsőként ért célba az ember, vagy annyira el tudott húzni a másiktól, hogy az ellenfél már nem látta a hátsó lámpáit sem. 
Az autónak egyébként alapból tudnia kellett 250 km/h felett mennie. Verseny közben viszont 300 vagy akár 320 km/h sebességet is tudnia kellett tartósan. Mondanom sem kell, a '80-as években azért ez elég nagy dolognak számított. 
A Rendőrség persze tehetetlen volt, mivel az autóik 180 km/h-nál nem tudtak többet menni. 
A 300 feletti sebességből pedig egyenesen következik, hogy nem átlagos autók voltak a tulajok kezei között. Az autónak megbízhatónak, jól megépítettnek kellett lennie és minimum 15 percig kellett tudnia nagy sebességgel közlekedni. 
Ebből pedig az következik, hogy a tagok mind tehetős üzletemberek voltak, akik milliókat locsoltak az autóra, hogy az tudja teljesíteni az elvárásokat. Nissan Skyline-ok, Mazda RX-7-ek, Ferrari-k, Toyota Supra-k, de ami a legdurvább volt, az a Yoshida Special 930-as Porsche. 
Ennek az alapja egy gyári 911 Turbo volt, amit egyébként "özvegycsinálónak" is neveztek. Állítólag 2 millió dollárt ráköltöttek az autóra, aminek a Blackbird becenevet adták, és sikerült 710 lóerősre megépíteni, illetve felkerült rá a TBK bodykit is, aminek köszönhetően bőven 320 km/h feletti sebességre is képes volt az autó. 
 
A szabályrendszer legfontosabb eleme viszont az volt, hogy nem lehetett veszélyeztetni egymást és a többi autóst sem. Az utóbbi ráadásul fontosabb volt mindennél! Ezt annyira komolyan vették, hogy aki veszélyesen vezetett, vagy balesetet okozott, azonnal kirúgták a klubból. 
Hogy mennyire komolyan vették ezt a dolgot, nagyon jól példázza, hogy 1999-ben egy versenyen, amiben Bosozoku motorosok is részt vettek, nagyon durva tömegkarambol keletkezett, amiben két ember meghalt és hat ártatlan autós megsérült és kórházba került. Ez pedig elfogadhatatlan volt a vezetőknek, ezért még azon az éjjelen megszüntették a klubot.  
 
Azért nem tűnt el teljesen, hiszen elkészült a Wangan Midnight animesorozat, vagy éppen különböző videójátékok, mint például a The Wangan Midnight Maximum Tune, Tokyo Xtreme Racer sorozat, vagy a Midnight Club Street Racing sorozat, amiben a tuning is komoly szerepet kapott. 
Egyes pletykák szerint Smokey Nagata (Top Secret) és Ama san (Re-Amemiya) is tagja volt a csoportnak, illetve sok, jelenleg sikeres, japán tuningcég tulaja is a Mid Night Club-hoz tartozott, de erről nincsenek pontos információk. 
 
Az biztos, hogy ilyen szigorú szabályrendszerrel rendelkező csoport azóta sem létezik.