Ránézek a képekre és beugrik a Magnum sorozat. Az 1980-ban debütált szériában, Tom Selleck egy 308 GTS-el kergette a rosszfiúkat magánnyomozóként. Engem a Robin 1 rendszámú Ferrari, anyukámat pedig a bajszos színész bűvölte el. hahota 

Most pedig, 37 évvel később, a Kean Suspension által épített piros csoda újra megdobogtatja a szívem (de nem csak nekem, hanem az autós világ nagy többségének is szerintem)! A Pininfarina által tervezett középmotoros 3 literes V8, maga a tökéletesség!

Minden porcikája hibátlan. Egy igazi mestermű! Az F106AB kódjelű motor, a maga 252 lóerejével, ami 7700-at is forog ha éppen a sofőr úgy akarja, és az autó 1200 kg önsúlya, igazi élményautóvá teszi a 308 GTB-t.

A Kean Suspension egy családi vállalkozás. A semmiből építette fel a testvérpár a "birodalmat" amit már Európa-szerte sokan ismernek. Hogy miért vett Andy Ferrarit? Az indok egyszerű. Akart egy autót amit megtart örökre, de az eredetileg kiszemelt Porsche 964 már túl népszerű az építők között, úgyhogy végül a 308 GTB lett a befutó. Mire ezt a példányt megtalálta, elég sok kehes pacit megnézett, végül sikerült ráakadni a megfelelő alapra, ami már öt éve a tulajdonában van.

Egy ilyen kaliberű gép nem tartozik az egy tél alatt összerakott projektek közé és ezt Andy is tudta.Minden elem más árnyalatú volt, a műszerfal repedezett és a motorból is folyt valami, de ettől még mindig ez volt a legígéretesebb az összes közül. Úgyhogy hazavitte és szép lassan kezdte helyrehozni a kocsit.

Mindezt azért volt fontos tudni, mert ezt a kocsit nem az Essen Motor Show-ra, de nem is az internetnek építették. Ez egy álom volt, csak éppen eldugták a műhely sarkában, hogy aztán egyszer majd rendes autó legyen belőle. Ehhez pedig egy kezdőlökésre volt szükség, amit Andy barátja, Sven Schulz tett meg. Sven, mint az EMS egyik szervezője, megkérdezte a Kean tesókat, hogy nincs-e véletlenül valami újdonság, amit kiállítanának az 50. jubileumi rendezvényen. Andynek beindult a fantáziája és egyből bedobta a "Ferkát"!

Az első lépés a motor felújítása volt. Darabokra szedték, mindent kicseréltek új alkatrészekre. Amíg a motort rakták össze, a karosszéria is megkapta a megfelelő törődést. Egy ilyen autónál vétek lenne módosítani a gyári formán, de Andy nagyon jó érzékkel nyúlt hozzá. Apró változtatások történtek csak: lekerült a hátsó szárny és az utasoldali visszapillantó. Egy kis motorsportos érzést ad a megjelenésnek a karbonból készült vezetőoldali visszapillantó és a az első illetve hátsó lökhárítók. Minimális változtatás, mégis nagyot üt a Rosso Red fényezéssel.

A beltérben minden bőrborítást kapott. Az ülések, középkonzol, ajtókárpitokat világos, a műszerfalat pedig fekete bőrrel húzták be. A futómű először egy mezei ültetőszettel lett gazdagabb. Az utolsó Koni készlet, aranyosan megültette az autót, viszont a Kean testvérek nem elégedtek meg egy átlagos ültetéssel, ezért az egészet átalakították és erre építették rá egyedi levegős rendszerüket, Accuair E-level vezérlővel kiegészítve.

A felniválasztásnál szóba sem jöhettek a modern márkák. Igazi klasszikus kerültek a kerékjáratokba. A BBS E50 magnézium közepeket 18-asra építették át, tükörpolír, lépcsős peremekkel. Igazi ékszerek ezek a görgők! Elöl 8x18 215/35, hátul pedig 10x18 235/35-ös gumikkal. Tökéletesen illeszkednek az autó alá! 

Egy biztos. Tökösnek kellett lenni, hogy egy ilyen autóhoz hozzányúljanak, de remekül vették az akadályt és lehet, hogy a gyűjtők most magukban durrognak, de ez a kocsi egyszerűen zseniális! 

Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 



 

Fórum: Témaindító komment (Statler, 2017. december 11.)

Forrás: RollHard