Ahogy az ember végigsétál egy autós rendezvényen, simán bele tud fulladni a rengeteg Volkswagenbe, vagy BMW-be. Ez alapból nem baj. Nincs két egyforma autó, de azért néha jól esik valami olyat látni, ami alapként sem gyakori.

Aki viszont olyan autóhoz nyúl ami nem népszerű, vagy tömegcikk, olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint például akár egy rendes futómű, vagy akár bármely - fauvéknél laza ujjgyakorlatnak számító - kiegészítő. Ráadásul az a veszély is fennáll, hogy nem kap akkora elismerést a projekt, mint a tulaj szeretné, illetve nem úgy sikerül az egész, mint amit elképzelt az ember. Szóval aki belevág valami szokatlanba, az vagy nagyon merész, vagy tökéletesen tisztában van azzal, mit szeretne. 


Dénesnek nem volt túl sok választása, hiszen az autó korábban a családé volt és miután meglett a jogsija "megörökölte". Eleinte voltak bajok. Üvegszálas cuccok, lambóajtó stb.  - ez volt az az időszak, amire Dénes sem túl büszke, viszont legalább nem tagadja, hogy hibázott és ma már mosolyogva gondol vissza azokra az időkre.

Aztán, ahogy Ő mondja, megvilágosodott. Visszakerültek a gyári lökösök, a belső pedig kárpitozva lett. Ezután jött az, amit az elején is említettem. A futómű nem polcról lekapott darab volt. Előre kettes Golfhoz gyártott átalakított gewinde került, hátra pedig ültetőrugók. A hátsó kereket az excenteres csavar segítségével megdöntötte kicsit. BBS replika felnik, egész pontosan - Kingpin Wheels UK - kerültek az autó alá, 7,5x17-es méretben 185/35-ös gumikkal, elől 2, míg hátul 3 centis nyomtávszélesítőkkel.  


Nincs világmegváltás, nincs megalománia. Ez az autó egyszerű, mégis feltűnő darab. Főleg azért, mert 4 ajtós Corollához nem nyúl szinte senki. Nem gondolom, hogy itt megállt a dolog: biztos vagyok benne, hogy fogunk még hallani az autóról, de legalábbis tuti fogjátok látni különböző találkozókon. 

Fotó:

  • Matricastore.hu
  • Sárközi Tamás