Prömmm. Így indul a földi élvezetek egy kis szeletkéje. Kicsit fenntarja, majd ejtegetni kezdi a fordulatot. Egyelőre semmi nagy szám. Bár a gázpedálra elég agresszívan reagál. Hmm, lesz itt móka? Az első lámpa jön, a melletünk levő bután átbámul, valami nem stimmel neki ezzel a Suzukival. Nem tudja pontosan miért... pedig semmi feltűnő. Talán a hangja? Biztos valami szokásos sportkipufogó. Illetve hoppá! Az ott nem tárcsafék hátul? Jéé, vót' ilyen is? Közben mi szorongatjuk a kormányt és laposakat pislogunk a lámpa felé. Igyekszünk faarcot mellékelni a többi autós szája szegletében bújkáló megvető mosolyhoz. Majd mindjárt kiderül, de ők még nem tudják. A motor elérte üzemi hőmérsékletét és most az alapjárat finoman masszírozza a vékony talpú cipőnket, szinte szugerál. Nincs túlzásba vitt hangszigetelés, sem kiegyenlítő-tengelyek a selymes járásért. Más volt a lényeg a tervezésnél! Íjj, közben zöldre váltott. A kuplung rövid úton összezár, de a gáz sokkal bestiálisabb. Elég egy kis pöccentés, hogy a fordulatszámmérő beleharapjon a 3000-es mezőbe.Ha eddig tudtuk figyelni a mutatót, jó nekünk, mert innentől az útra kéne koncentrálni. 4000-nél kimenekülünk a tömegből, jobbra-balra hirtelen mindenki behúzta a kéziféket? 4500-nál érezhetően fellélegez a technika, megjött a nyomatékcsúcs, innentől nem tudjuk úgy letiporni a gázpedált, hogy befulladjon a motor. És ne tessék izgulni, többet egyik váltás után sem esik 4500 alá, milyen szerencsés véletlen. Teccettek már háromig számolni? Akkor nem árt egy kettest rántani neki, mert a mutató leverte a pirossal jelzett 8-as mezőt. Egy pillantás a belső tükörbe: sok kis pontot látunk, ők még 50 méterrel hátrébb tartanak. Közben hamar elfogy a kettes is, meg a hármas. A jogsinkkal játszunk, illetve nem is. Ha a rendőr utolér, a helyszínen fejlövés jár. Fellebbezni 15 napon belül lehet a kerületi kapitányságon. Még jó, hogy már lakott területen kívül vagyunk. Ez már az a sebesség, amivel az autópálya felhajtóján a szélső sávban cammogó kamionok között egy könnyed kormánymozdulattal berántjuk a szekeret a belső sávba, mégsem tartunk fel senkit. Persze van, aki ilyenkor villog, aztán hamar rájön, hogy a kettőnk közti távolság már nem csökken, sőt nő. Höhö. A 160 utazó nem gond, efelett azért már érződik, hogy a motor összesen 1298 köbcentivel gazdálkodik. De azzal azért egészen jól. A szűk áttételezésű váltóval nincs más dolgunk, mint szorgosan visszagangolni a lehajtó előtt. Van itt nyomaték is (bár inkább kis önsúly), de azért tornázzon csak a mutató a 3000-es szám környékén. Ekkor nem kell várnunk sem a turbonyomásra, sem arra, hogy a multiplexelt, mindent tudó motorvezérlő elektronika tényleg elhiggye, hogy nyomtunk egy kövéret a gázon... ehh közben már megint bepróbálkozott valaki. Nem tudom milyen autó is volt, nem volt időm megnézni. A hátsó ablak kicsit piszkos. A városi forgalomban szépen belesimulunk a tömegbe. Semmi hivalkodás, a közúti ellenőrzést végző rendőrök számára láthatatlanok vagyunk. A megrémült forgalom lassan visszazökken a szokott ritmusába. A sávokban itt-ott megüresedő helyekre nem téma az átsorolás, pillantás a tükörbe, közben az ember önkéntelenül pöccint egy kicsit a varázspedálon, és... a fene, már megint 90-el megyünk. Na majd a benzinkútnál megisszuk ennek a levét. Tessék? 7 liter? Na 'mennyafenébe'.
