Az első Focus RS 2002-ben jelent meg, 214 lóerővel, elsőkerékhajtással és egy szélesebb, agresszívabb karosszériával. Az igazi meglepetés viszont az Mk2 verzió volt, amiben 5 hengeres turbómotor dolgozott 300 lóerővel és még mindig fronthajtással, ami viszont meglepően jól vitte aszfaltra a teljesítményt, még akkor is, amikor már rég túllépték a gyári teljesítményt. Tulajdonképpen nincs még egy olyan FWD autó, amivel ennyire jól lehetne rajtolni, akár 400 lóerővel is. 
 
Steve Johns nagy Ford rajongó és amikor megvette MK2 RS Focus-át, még nem tudta mekkora utat fog bejárni vele és hogy négyszámjegyű teljesítményt fog kicsikarni a motorból. 
Az autót 2011-ben vásárolta, mivel egy Clio V6 és Subaru Impreza után, megint akart valami kiemelkedőt építeni. Ez az RS pedig azért volt vonzó, mert a karosszériája félelmetes és már gyárilag is meg tud szorongatni olyan ellenfeleket, mint például az M3, ami nagy dolog. 
 
Kezdetben még inkább az volt a cél, hogy napi használatra is alkalmas maradjon az autó, de azért többet tudjon társainál. Ennek az lett az eredménye, hogy 460 lóerőre húzták fel a kocsit és felszereltek pár kiegészítőt, kívül-belül. Ez egy darabig tetszett is. Az autó szerepelt címlapon, díjazták a találkozókon és ahogy telt az idő, egyre erősebbé vált és sikerült elérni az 580 lóerőt, viszont Steve nem volt elégedett. Leült tárgyalni a Devil Development vezetőjével, aminek az lett az eredménye, hogy a cég minden tudását bevetette és Steve autóján akarták demonstrálni, mire képesek. Ezzel pedig azt sikerült elérni, hogy a Ford Fair Show-n, Steve, három éven keresztül vitte haza a legerősebb Fordnak járó díjat a maga 849 lóerejével. 
 
Minden autós tudja, amikor elkezdjük kapargatni a felszínt, egy idő után egyre mélyebbre és mélyebbre jutunk és azon kapjuk magunkat, hogy feszegetjük a határainkat. Steve is beleesett ebbe a hibába és kitűzte maga elé az 1000 lóerős álomhatárt. Azonban itt kicsit lelassultak a dolgok egy tragédia miatt és csak 2018-ban jutott oda emberünk, hogy belekezdjen a projektbe. 
 
A hengerfejet teljesen szétkapták és újraépítették, túlméretes Wiseco dugattyúkat és hozzátartozó hajtórudakat szereltek be, illetve teljesen új, gyári főtengelyt. Amivel kapcsolatban az az érdekes, hogy elbír ekkora többletteljesítményt is, ha ésszel van hajtva a kocsi. Portolt, polírozott, nagy szelepes hengerfej került vissza és Precision PT6870 turbó, ami a Nortec leömlőn foglal helyet. Kettő darab Nissan GT-R benzinpumpa és 2000-es injektorok juttatnak elegendő üzemanyagot az égéstérbe. A váltót is szétkapták és megerősítették, végül a Syvecs ECU programozása zárja a sort, aminek köszönhetően, E80-as üzemanyag használata mellett, 1036 lóerőt és 1070Nm nyomatékot lehetett mérni a padon, 2,6bar töltőnyomás mellett, és még mindig elől hajt az autó, ami egyszerűen felfoghatatlan! 
 
Persze ehhez elengedhetetlen a jó futómű és fék. A BC Racing állítható szett, egyedi rugókat kapott, de ott vannak még a poliuretán szilentek és toronymerevítők is. A megállásról, elöl 8, hátul 4 dugattyús K-Sport nyergek, 356-os és 330-as tárcsák valamint EBC Ultimax betétek gondoskodnak. 
A kerékjáratokban 9,5 és 10,5x19-es MMR GF7 felnik forognak, 235/35 és 265/30 méretű, Michelin Pilot super Sport gumikkal. 
 
Kívül egyedi, gyöngyházfehér fényezés, Maxton Design toldatok, Monkey Wrench fényszórók és ködlámpák, illetve LED-es hátsó lámpák jelentik a változást. Az utastér sem maradt érintetlen. Az üléseket újrahúzták és az első székek háttámláját karbonból készítették el. 
A csomagtérben pedig egy elég komoly install található, ami Kenwood fejegységból és Audison erősítőkból, hangszórókból és mélynyomóból áll. 
 
Ritkán hallani ilyet, de ez az autó kész van. Legalábbis addig, amig Steve nem dönt úgy, hogy ennél is többet akar.....
 
Még több képet IDE KATTINTVA találtok!  




 

 

Forrás: Fast Car