Darryl Johnson dragstere az egyik legszigorúbb tekintetű izomautó, melyet Missouri állam versenypályái a hátukon hordanak. Az 1970-es évjáratú Plymouth Duster még jelenleg is épülőfélben van, de ígéretes jövő előtt áll.

Pedig a múlt nem is volt annyira fényes: az autót már 20 évvel ezelőtt is versenyszerű gyorsulási célokra használták, Darryl édesapja pedig egy kiöregedett versenyzőtől vásárolta meg gombokért, még a 90-es évek közepén. A Duster ezután 15 évig változtatás nélkül porosodott a család garázsában, mikor 2008-ban az idősebbik fiú - ő volt Darryl - engedélyt kért a csavarkulccsal történő megtámadására.

Mindehhez pedig nem egyedül fogott neki, hanem már a kezdetektől egy hatékony csapat segítségével, mindent gondosan előre megtervezve építette át a vasat.

A motor nem kisebb név, mint a Steve Morris Engines szaktudását dícséri. A benzinnel és versenyüzemanyaggal (Q16) is meghajtható 9.4 literes (572ci) V8-as Mopar erőforrás mindenekelőtt igen komoly erősítést kapott. Minderre szükség is volt a két Procharger F2 kompresszorral történő házasság elviselésére, melynek csigái a cég Pro-Volute tuningját kapták. A feltöltők közvetlenül a hűtőrács alatt, középen kaptak helyet, egyúttal letagadhatatlan egyedi ismertetőjegyet adva az autónak.

A motor tudását egyelőre nem sikerült pontosan lemérni, az azonban adatok nélkül is elég sokat elmond az erejéről, hogy a 2.800 lóerőig hitelesített dyno feladta mögötte a küzdelmet. A jelenlegi szerény közlés szerint tehát az eredmény 2.000+ lóerő, mely háromsebességes Rossler váltón keresztül jut az aszfaltra...

A kasznit a dragstereknél szokásos bukóketrec köré építették át, a szerkezeti finomhangolások pedig a Jake's Performance nevéhez fűződnek. A padlólemez maradt a gyári - eltekintve az egyedi készítésű alváznyúlványoktól - a felépítmény pedig minden műanyagot nélkülöz, tisztán üveg és vas, ahogyan arrafelé mondják.

Az úton maradásról az AFCO versenyfutóműve, valamint kitámasztó gondoskodik, a tapadásért pedig Mickey Thompson drag abroncsok felelnek, Weld Magnum 2.0 felnikre feszítve. A megállást a Wilwood rendszere és az elmaradhatatlan fékezőernyő biztosítják.

Miután összeállít a projekt, a matt fekete gép némi optikát is kapott, ami sportos ezüstszínű fényezésben és krómozott elemekben merül ki. További érdekesség, hogy a Duster rendszámmal rendelkezik és a videók tanúsága szerint vígan használgatják is a közúton.

Az autót Darryl először a Hot Rod’s Pump Gas Drags sorozatban kívánta kamatoztatni, de mire elkészült, az esemény is törlésre került.  Az új cél a most ősszel esedékes Hot Rod’s Drag Week lett, azon belül pedig a hat másodperces ellenfeleket is tartogató Unlimited Class, melyre gőzerővel készülnek is.

Az első negyedmérföldes eredmény egyébként "csupán" nyolcas idő lett, 8.91 másodperccel és 218 km/órás végsebességgel, még tavaly év végén. Hogy szeptemberig mit sikerül kihozni a gépből, hamarosan kiderül!

Az első eredmény - de bőven van még az autóban.

Az első bemutatkozás

Az új fényezéssel, itt éppen közúton