Hát itt volnék ismét, hogy folytassam a történetet - ami sok szempontból finoman szólva sem szerencsés kimenetelű. Mert lássuk csak, mi is volt a helyzet? Adott volt ugye a korábbi „fejteszt” és annak eredménye, nevesül az, hogy a kis 9856R-t másnap meghirdettem, majd rövidesen el is adtam. Nálam volt viszont kölcsönban a "teszt" egyik alanyan, ami ugye nem olvasott MP3-at, sem WMA-t, sem egyéb tömörített szarságot, viszont gyönyörű hanga volt, és ráadásul úgy volt nálam kölcsön, hogy „majd hozod, ha van valami más”.

 

Szóval kölcsönfejjel parittyáztam, ami viszont nagyon égette a tenyerem, mert egyfolytában attól rettegtem, hogy valaki közelebbről is megvizsgálja az autót… Mivel eléggé krónikus autóbuzériában szenvedek, ennek megfelelően a különböző autóhifis témájú fórumokon rendszeres nézelődő, esetleg hozzászóló vagyok. A különféle fórumokon olvasottak alapján bennem az a kép alakult ki az idők során, hogy márpedig a Pioneer fejek jók, ezek közül is a megfizethető kategóriában igen jó a DEH-P88RS, ennek továbbfejlesztett, tökéletesített változata meg a P88RS-II, ami kiemelkedően jó.

 

Kérdezgettem én a barátaimat is ezekről a fejekről, azt mondták, tényleg jók, no annyira azért, amennyire a kölcsönfej, annyira nem. Mármint hangzásban. Mert egyéb szolgáltatásokban viszont jóval többet tudnak, van bennük keresztváltó, időkorrekció, képesek aktív hajtásra, olvasnak, lejátszanak MP3-at (ezt a fícsört valójában már akkor sem használtam, de úgy voltam vele, hogy egyszer majd vevőcsalogatónak jó lesz), van belső végfokuk (újabb számomra szükségtelen funkció).

 

Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy ahová a Sony ezt a kölcsönfejet (mármint a C90R-t) bepozícionálta, ott az úgy is dukál, hogy ne olvasson MP3-at, ne legyen a fejben végfok, crossover, vagy időkorrekció - cserébe lehessen az erre alkalmas egységet külön megvenni is és a fejről vezérelni. Ez pontosan így van a Sonynál is, vagyis mindezeket a funkciókat tudja, csak egy külön DSP egység segítségével…

 

Visszatérve a sztorihoz a bogár bizony a fülemben volt. Bár a folyamatos istenítés, amit a P88-asokkal kapcsolatban lehetett olvasni, valamint az ezzel párhuzamosan a többi nem-Pioneer fejegységgel szemben viseltetett kimondatlan méla undortól kialakulóban volt némi ellenérzésem, mégis úgy voltam, vele, hogy legyen ez, még az is lehet, hogy a C90-nél is jobb lesz tényleg, hiszen mégiscsak egy modernebb, több tudással felvértezett darab.... Egyszóval hittem is meg nem is, amit hallottam a konkrét modellek relációjáról a barátomtól…

 

Elkezdtem kutakodni, hol tudnék ilyenhez hozzájutni. Újonnan már nem lehetett kapni, úgyhogy végül itt, a CS-n találtam egy eladó ilyen fejet. 50 ezerre tartotta a gazdája, merthogy hiányzott a díszkerete. Na gondoltam ez a nekem való, hisz nekem nem is kell a díszkeret, a Corollába nálam nem lehetett kerettel beépíteni… Alkudoztunk kicsit, aztán elhoztam. Azaz megegyeztünk utánvétben, mert vagy 250 kilométerre volt a srác tőlem. Egyébként dobozos, leírásos volt, karcmentes, hibátlan… Érzitek már, itt van a kutya elásva, igaz…?

 

Megjött a cucc. Tényleg dobozos volt. Tényleg volt leírása is, bár magyar pont nem, de igaz, végülis én nem kérdeztem, hogy urdun kívül van-e más nyelven használati. A díszkereten kívül hiányzott még a mérőmikrofon, meg a kiszedővillák is. Kellemetlen mglepetés volt, de mivel nekem úgyis csavarozni kellett a műszerfalba, és amit mérőmikrofonnal be lehet állítani, azt fülre sokkal jobban be lehet, ezért úgy voltam vele, nem érdekel, lényeg, hogy a fej nálam van végre. Nagyon örültem neki. Nem tudtam, hogy nincs miért… Az előlap természetesen hajszálkarcos és kopottas volt, a gyári Pioneer előlaptok pedig folyton kinyílt - legalább kiderült, miért lett hajszálkarcos és kopottas… Mindegy, nem érdekelt, tudtam, hogy úgyis csak egy hétig sopánkodok ezek fölött a dolgok fölött. A Sony meg az öreg Alpine fej is kotványnak néztek ki, mégis élveztem minden együtt töltött percet, gondoltam, ezzel sem lesz másképp. Végül még magyar leírást is szereztem hozzá.

 

Bekapcsolom. Höhöjj, szól. Csak mélyből nincs elég… lehalkítom, mondom tekerek egy kicsit az erősítőn, hátha kevés. Bazi nagy dübbenés a mélyláda felől. Bázzeg mondom ez mi…? Á biztos csak a szokásos (néha egy-egy fejnél előfordult, hogy az első pár percben pattogott csatorna- vagy forrásváltáskor). Hangosítom fel, 0-ról 1-re amikor vált, megint egy bazi nagy dübbenés. Mondom mindjárt elmúlik, de a mély még mindig kevés, pedig már tényleg van neki adva. Furcsálltam, de gondoltam ez egy nagyon finom fej, biztos direkt ilyen... Aztán ahogy nyomkodtam, azt vettem észre, hogy akármit módosítok hangbeállításnál, két nagyot dübben. De a membrán úgy 3-4 centit tér ki, tehát TÉNYLEG nem kicsit. Na nem akarom szaporítani, nehogy megunjátok.

 

Lényeg hogy, méricskéltük, nézegettük, kiderültek az alábbi dolgok:

- a sztereo szubcsatorna egyik oldali némítóáramköre elszállt. Meg ha már ott voltak, az ezt védő védőellenállások is megsültek. Három hét szerviz, gyári alkatrész.

- az előlap ugye említettem, karcos volt és kopott, ami igazán érdekes egy másfél éves fej esetében. Mint utóbb kiderült, ez egyáltalán nem egyedi a Pioneer fejek esetében, olyannyira nem, hogy P88-aknál sokszor alku tárgya a kopott hangerőszabályzó.

- nem tudom, említettem-e, szeptemberben vettem a fejet. Nos december-január tájékán, a nagy hidegekben újabb kis „meglepetéssel” szolgált: gyorsításkor (pedig a 97 lovas Cori nem egy erőgép) 1-2-ben akadozott-szakadozott a zenelejátszás CD-ről, ha ez sokáig tartott, akkor hibaüzenetet írt ki (Error12), és csak a ki-bekapcsolás segített, vagy a lemezcsere. Ja, a hiba csak gyorsításkor, csak nagyon hidegben jelentkezett. Ha a hőmérséklet nulla fok fölött volt, illetve ha ment a fej egy negyed órát, az istennek nem lehetett előcsiholni a hibajelenséget. Végül egyszer csak nem adta ki a lemezt…

 

Na kábé itt fáradtam bele a Pioneerba. Úgy voltam vele, szarok már rá, majd ha lesz kedvem és pénzem, megjavíttatom, úgyis jön a tavasz. A szubcsatorna hibájáért még vertem az asztalt a srácnál, mert azt hamar felismertem, gyakorlatilag azonnal, így a javítás nagy részét ő állta. Persze előtte nem szólt róla, nyilván, hiszen sose vettem volna meg). Végül mérgemben meghirdettem 25 ezerért (ez olyan fele lehet a piaci árnak). Volt is rá j jelentkező, de aztán mégis inkább megcsináltattam, és használtam egy rövid ideig. Onnantól egyébként, hogy a nyűgjei-nyavalyái ki lettek javítva, egész kellemes hangú fejnek bizonyult (amikor épp nem volt gyújtászaja). Megjegyzem, a konkrét fejnek azért volt egy pozitívuma is: nem szállt el benne az RCA árnykéolásának biztosítéka. Jó, mi?

 

Tudom, hogy a körülmények extrémek voltak, ennek ellenére ha valaki tőlem kérdezi, a Pioneer megbízhatósági szempontból egy trágyadomb. Hogy miért? Élő példa a jó működésre a 20 éves Alpine, vagy a 15 éves C90... Vagy a saját 9856R-em. Amikor megvettem, az az Alpine akkor már évek óta nyúzva volt a demofalban, mégsem volt semmi baja, míg a mellé újonnan befaragott Pioneerok már akkor hajszálkarcosak voltak, csak a portörléstől. Volt, hogy a 9856R előlapját a fejem fölött rázott táskából ejtettem szőnyegre (colos vagyok ám), mégse lett baja. Pedig - akkor az egyetlen alkalommal - kinyílt magától az előlapja… Pioneeroknál általános betegség, hogy az RCA kábelek védőellenállásai elpukkantak. Fehér holló az a Pioneer, amelyik ezzel a hibával még nem volt javítva. És hogy mit okoz? Az RCA-n mindenféle gyújtás- és generátorzajokat szed fel a rendszer, sípol, csattog, búg, mint a veszedelem.

 

Ja! Hangminőség. A lényeg.

 

Hát először is generátor- és gyújtászajom volt stabilan. Nem, nem az RCA védőellenállásai szálltak el mint monstam, mert egyrészt kimértük őket és jók voltak, másrészt ha rosszak lettek volna, javítottak volna őket a szaki. Soha semmilyen más fejnél nem jelentkezett generátorzaj, de ennél a ….. ööö fejnél igen. És nem csak nálam, hanem az ismerősöm ugyanilyen fejénél a vadiúj Toyota Aurisban is...

 

De ezt leszámítva? Hmmm…. Képzeljetek el egy képet gyönyörű tájról. Azután ugyanennek a jó minőségű színes fénymásolatát. Na valami hasonló viszonyban van a Sony és a Pioneer zenéje. Jó-jó, de nem fénykép. Majdnem az, de mégsem... 

 

Végül meglett a makacsul, ámde annál kiszámíthatatlanabbul jelentkező és vissza-visszatérő gyújtás- és generátorzaj forrása is. Szerelőnél két órát játszottunk vele, mire az autót kizártuk a hibalehetőségek sorából. A fejet átvették, 3 hét múlva úgy adták vissza, hogy teljesen tökéletes, hibátlan. Mint kiderült, az RCA kivezetőköteg árnyékolásában lehetett valami hiba, ami csak a köteg forgatására-csavargatására jelentkezett: hol elnyomott mindent a pattogás, hogy pedig teljesen tökéletes csendben volt, és a kettő között volt ám átmenet is…

 

De hogy ne csak rosszat írjak róla: nagyon tetszett a visszafogottsága. A formaterve. Az igényes szálhúzott acél előlap. Hogy kikapcsolható a végfoka. Hogy kikapcsolható a kijelzője. Nem csak az egérmozi része, hanem az egész. Baromi aprólékosan be lehet állítani. Vágásokat, időkorrekciót, fázisokat, ekvalizációt, mindent-mindent. Nagyon jól testre szabható fej. Ékes bizonyítékát hozta viszont a DSP az adatvesztésnek, mert kikapcsolt DSP-vel sokkal kevésbé volt visszafogott a zenéje, valahogy több minden átjött belőle, de a DSP-hez, meg a segítségével a kormányom fölé varázsolt színpadhoz könnyen hozzá lehetett ám szokni. Én is így tettem, és - veszteség ide vagy oda - időkorrekcióval hallgattam a zenét. Egy idő után erőt vettem magamon, és elkezdtem használni a fej keresztváltóját az erősítőé helyett, na az is hozott egy nagy változást pozitív irányba.

 

Alapvetően jó hangminőségű, sokoldalú és szerteágazó funkciókkal megáldott szerkezet ez - kiba érzékeny kivitelben. Gyakorlatilag egy tetves hisztis kurva, amelyik ha nem tetszik neki valami, azonnal elkezd picsogni. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy hol köti meg a kompromisszumot, ami a szolgáltatások és megbízhatóság között van.

 

A magam részéről cserének akkor vettem a 7750-es Sonyt 25-ért - és boldog voltam vele. Ha tréfásra akarnám venni, elmondhattam akkoriban magamról, hogy van egy P88-as fejem, és jó a zene a kocsiban. Hogy a kettő között nincs összefüggés, az már más tészta volt...

 

 

 

Úgy tűnhet, ebben a kis írásban lehúztam a keresztvizet a P88-ról, és azt egy vizes lepedővel pótoltam. Nos, részben igazat kell adnom annak, aki ezt gondolja, de csak részben.

 

Való igaz, én egy kotvány példányt fogtam ki, aminek nem elég, hogy minden baja volt, még át is vágtak vele. Biztos vagyok benne, hogy számtalan elégedett P88 tulaj van, hogy ezek a tulajok ez után is elégedett tulajok maradnak, és abban is, hogy ez a pár sor nem fogja megrengetni a használt P88-asok piacát. De nem árt, ha egy-egy érdeklődő a csodának az árnyoldalával is megismerkedik.

 

Viszont ha más oldalról nézzük, adott egy audiofil fej, amit azért vesz az ember, hogy sokáig megelégedéssel használja. Erre kiderül, hogy nemhogy megelégedéssel, de még használni sem lehet. Ez ugye még mindig az én egyéni problémám….. lenne, ha a mérgemben feladott hirdetésemre nem jelentkezett volna be 2-3 P88 tulaj, hogy ez kéne, vagy az kéne neki a fejből, mert neki ez hibás, vagy az hibás. Az érdeklődések, telefonbeszélgetések során számomra az derült ki, hogy amelyik P88 eladó (igen, gondoltam arra, hogy veszek ehelyett az állatorvosi ló helyett egy másikat, esetleg egy RS-II-t), abba 99%, hogy bele volt nyúlva, vagy hiba okán, vagy preventív jelleggel (pl. RCA kivezetékezés). Ez pedig számomra elfogadhatatlan, hiszen annyi pénzért, amennyit ezekért újonnan elkértek, illetve használtan is elkérnek ne kelljen már a szerelőnél indítani az ismerkedést, hogy vajon tényleg nincs-e semmi baja...