2011. decembere elején vetődött fel először a gondolat hogy lecseréljem első autómat, a Feliciát. Utódnak olyan autótípust akartam választani, ami aránylag tágas, megbízható, könnyebb terepen is használható például családi kirándulásokhoz és a fogyasztása is elfogadható legyen. A családunkban már évek óta hűségesen szolgál egy Suzuki Ignis, amit elég gyakran használtam én is, amúgy édesapám használja legfőképpen munkába járásra, és persze minden másra amire egy családi autót szoktak. Soha sem volt vele semmi gondunk, hűséges gépezet, hasmagassága miatt könnyebb terepen is elboldogul, olcsón fenntartható és még a teljesítménye is megfelelő. Végül úgy döntöttem ezen járművön szerzett tapasztalataim alapján, hogy a választásom Ignis lesz.
2011. december 22. - Elindultunk édesapámmal és nagyapámmal Nyíregyházára szétnézni Ignisek terén. Több kereskedést is végig jártunk, megmondom őszintén nem volt könnyű dolgunk. Sajnos a kereskedésekbe került elég nagy százalékán olyan sérüléseket vagy nyomokat véltem felfedezni ami leginkább arra utalt, hogy nem kímélték igazán őket, vagy már törve lehetett a jármű. Az egyik márka kereskedésbe belépve egy roppant kedves értékesítő fogadott minket, megkérdezte mik az elvárásaink, miben gondolkodom. Azonnal egy ezüst-metál színű autóhoz (végül ez lett a Kiválasztott) vezetett minket, mondta hogy ő ezt ajánlaná a hallottak alapján, elsőre valamiért nem ragadott meg az autó, tovább siklottam rajta, pedig semmi kivetnivaló nem volt benne. Megnéztem a többi autót, amelyek minimum 1-2 évvel voltak fiatalabbak a későbbi választásomnál, de mindben volt valami ami nem tetszett rajta, nagy átlagban az ahogyan bánhattak előtte velük :S Volt amelyik tetszett volna küllemre, csak totál alapmodell volt, az meg megint nem a legjobb, ha utólag kezdem el kibővíteni extrákkal az autót. Erőteljesen elkezdtem a kereskedő által ajánlott autó felé kacsintgatni, körüljártam újra ami egy közepesen felszerelt modell, ami bele van építve az minden Esztergomban került bele. Ekkor már kezdett megtetszeni a ki Ignác. Idősebb volt társainál, de látszott rajta hogy jó gazdája lehetett, egyben volt mindene, nem látható rajta aggasztó sérülés, se rossz bánásmód jelei, csupán a mindennapos használatból eredő kopások, kisebb kavicsfelverődések voltak láthatók rajta. Elmentünk vele egy próbaútra, akkor tudtam már biztosan hogy ez a gép lesz a választásom. Viszonyítási alapnak ugyebár ott volt az apám járgánya, amit ő is nagyon megkímél. Viselkedésre semmivel sem volt rosszabb tőle. Azt nem lehet elmondani a kiszemelt gépről hogy alig használták, mert azért belekerült 134 ezer kilométer az órába, és vannak benne nyomok amik arra utaltak hogy átlagos családi használatban volt (gyerekek stb.), csak tudtak rá vigyázni. Volt még egy apró gondunk, a Skodám, sok helyen a kora miatt szóba se akarták hozni a beszámítását, vagy ha be is akarták számolni, akkor nevetséges összegekért. Ez a gond itt meg is oldódott, mert egy szó nélkül átvették a Skodát, és jó árban is számolták be az utódjába. Volt még egy "apró gond", az Ünnepek, ugyebár ilyenkor nem szokás sok helyen dolgozni, nincs okmányiroda, szerviz stb. ,hozzá kell tennem hogy a kereskedés teljes átvizsgálást vállalt, meg hogy leszervizeli az autót és ezek után ad rá garanciát is, na ezt vétek lett volna kihagyni, igaz így az átadás időpontja jövő év elejére került.
2012. január 5. - Gépátvétel, és a Skodri leadása. Megmondom őszintén, nehéz volt megválni az első autómtól, sok élmény fűz hozzá, hiába nem volt már egy erőgép, meg azért már nyűgös volt néha, de a szívemhez nőtt. Mikor elém hozták az új járgányomat akkor már egyre kevésbé zavart hogy a Skodát ott kell hagynom cserébe. Az értékesítő elmondott mindent az autóról, én is elmondtam neki mindent a Skodriról amit tudni kell róla. Egymás mellett állt a két jármű a parkolóban, mi beleültünk az Ignisbe, az értékesítő a Skodába, elköszöntünk, elindultunk hazafelé, utoljára még végignéztem a Skodán, amivel az értekesítő a márkaszervizükbe hajtott.
2012. január 8. - Sikerült a járgányra üléshuzatot szereznem, és kapott négy szép dísztárcsát mellé.
2012. január 11. - Átnézettem az autót egy ismerősömmel aki autószerelő, nem talált rajta semmi gondot, csupán az első fényszórókon állított egy kicsit.
Remélem sokáig hűséges társam lesz az új autóm, és hogy sok közös élményünk lesz, és hogy a benzinárak nem nőnek tovább...
Sajnos ezzel a dologgal faragtam rá az első autómnál, küllemre szép volt, belsőre is, km se volt sok benne korához képest, aztán mikor elkezdtem használatba venni sorra jöttek ki a hanyagság tünetei, pl vezérműláncot 90 ezer km-nél kellet előírás szerint cserélni kompletten, na a volt tulaj csak láncot cserélhetett rajta, lánckerekeket nem, és ekkor derült ki hogy az olajcserét se vitte túlzásba :S a vezérműnél a szerelőm szerint látszott a hanyagság, aztán meg biztos hogy egyszer megfőzhette a motort is, és tényleg nem volt benne sok km :S napi 60 km-t járok naponta autóval és így hamar kijöttek a gondok rajta sajnos, ami addig nem is látszott.
Használt autónál az előző tulajon múlik minden nem a kilométer óra állásán.
20 ezer alatt is ki lehet nyírni egy autót és 200 ezer alatt is meg lehet kímélni.
Szerintem ez a 100-ezer fölött már hú de sok km-van benne, ez ilyen hülye magyar beidegződés, mert ami már 50km-re van az jajj de messze van, holott nyugatabbra egy két nagyobb város simán van 200-300km-re egymástól, és ott egy átlagos pár éves autóba lazán beletekernek 200e körüli km-eket, mégis mennek... nekem már 300-nál jár az óra nem úgy néz ki motor mint "akit" zavarna
Sok szerencsét a géphez! A megtett km.-ek számánál, és a kornál fontosabb szerintem, hogy ki, milyen módon használta az autót. Én is sokat tépelődtem, hogy megvegyem-e a mostani Astrámat 202 ezer kilométerrel. De mivel a belseje szép állapotban van, elhoztam, és nem is utal rá semmi, hogy ne bírna ki még egyszer ennyit...
