Ha elfogy a széna...

A lovak is csak akkor futnak jól, ha jól tartják őket. Nos, ez a mi esetünkben azt jelentette, hogy Bácsbokodtól a Népligetig a tankban lévő közel 35 liter gázolaj úgy tűnt el, mint szürke szamár a ködben. Nem volt őszinte a mosolyom, mikor a Budapestre felérve a Könyves Kálmán körúton éjjel 11 óra körül elhallgattak a lovak elől a motorban. Az történt ugyanis, hogy elfogyott előlük a széna…kifogyott az üzemanyag. A képlet meglehetősen egyszerű, ha nincs nafta, nincsenek lovak sem elől. Baj van Houston! Telefonos kellett segítséget kértem a pesti cimboráktól. Hívtam Rudit és mindenkit, aki képben lehetett e kései órákban és értelmes segítségnyújtásra is képes lehet. Seregi Attila barátom és kollégám mentett meg és hozott pár liter gázolajat kannában.

Ezek után nem csoda, hogy a gépjármű egy feltöltéssel mért lehetséges hatótávját és ez alapján a csomagtartóba beépített Lada üzemanyagtankunk kapacitását is át kellett értékelnünk a verseny függvényében. A napi etapok távjai ugyanis átlagosan négy- és hétszáz km távolságot jelentenek, finoman szólva sem aszfaltozott útviszonyok között. Mindenképpen szükségünk volt egy plusz, vagy egy legalább is egy jóval nagyobb üzemanyagtankra. Adott volt hát a feladat, nincs mese, a gyári tankhoz hozzá kell nyúlni, azt meg kell csinálni rendesen, hogy elegendő hatótávot biztosítson számunkra egy feltöltéssel.

A következő héten el is került a gyári tank a Hüllő Kft. kezébe és kertem a lyukas tank javítását, az alsó sérülésekből adódó horpadások szakszerű kiigazítását és tisztítását. Szegény tank nem véletlen került le a kocsiról. Az előző gazdi bölcsen belső, azaz a csomagtérben kiépített üzemanyagtankra építette át a rendszert, hogy kizárja annak kockázatát, hogy bármi sérülés érje a rendszert. A gyári tank hátra és alulra van beépítve és a terepi használat során sajnos megérezte annak hatását. Több helyen jelentősen behorpadt és ki is lyukadt, így lekerült a kocsiról. Most viszont újra értelmet nyert a használata. Az alkatrész leadásától számítva egy héttel később át is vettem a javított üzemanyagtankunkat és felszerelésre elő is lett készítve. Így közel a duplájára, 75 literre tettünk szert.

Bácsbokodról felfelé az M6-os tempós kalandozásnak köszönhetően a Pajero kipufogó rendszerének gyenge pontjai is megmutatkoztak. Átvizsgálásra be is jelentettük a Krakus kipufogó szervizbe a gépet. Megállapították, hogy a rendszer hátsó fele teljesen el van rohadva, a tartó gumibakok úgy meg vannak nyúlva, hogy az is csoda, hogy a Mátra rallyt kibírta úgy, hogy minden a helyén maradt. Továbbá két helyen a cső a rendszer közepén jelentősen el van repedve. Megoldásként a hátsó kipufogódobot teljes egészében kidobjuk, a rendszert a turbó utáni leömlő és első kis dobig visszavágják és csak egy sima csővel pótolva a kocsi közepéig vezetik el. A végén egy kis hangtompító dobbal zárva a hátsó diffi alá fordítjuk le a csővéget, valamint új tartópontokat és gumibakokat raknak be a régiek helyett.

Az eredmény csodálatos lett. Mondanom sem kell, hogy a turbó szépen ki tudja magát pörögni és a hangzása is elfogadhatóan dörmögős lett. További elért eredmény, hogy az ember kocsival való érkezését már akkor tudják, még mielőtt a kapucsengőt megnyomtuk volna... De ami a lényeg, hogy a rendszer tartósságát sem tudja most már kétségbe vonni senki. Kibírja még az Afriaki terepezés nehézségeit, nem fog leszakadni a helyéről, ha csak oda nem vágjuk az alját valahova, na ez a Krakus garancia! Most már ezt is kipipálhatjuk a to do list-en.

Nem csüggedünk, teendőkből továbbra sincs hiány. Ott van például a tengelykapcsoló. Nem csúszik még, de gyanús hangokat hallat a kinyomócsapágy. Le kellett húzni a motorról a váltót, hogy láthassuk pontosan mi is lehet a gond. No meg az sem utolsó szempont, hogy nem tudjuk, mennyi kilométert tettek bele ebbe a kuplungba, látni kell hát, hogy milyen állapotban van. Abban biztosak vagyunk, hogy a teljes bamakói szakaszt csak egy tökéletes kuplungszettel lehet megtenni, de még ez sem garancia a sikerre, ha falábaid vannak. Le is került a váltó és levettük a kuplungot. Nem volt meglepő, hogy a kinyomócsapágy annyira kivolt már, hogy megpörgetve a szomszédból is hallották a sivítását. A tárcsa pedig annyira el volt kopva, hogy szinte a szegecseken súrlódott a lendkerékhez nyomva. Nem kérdés a csere, új kuplung kell!

Ehhez a manőverhez a kardántengelyeket is le kellett szerelni és láthatóvá vált a terepváltó lehajtás kimenő tengelyvégén a szimering. Szerencsére ezt nem kellett cserélni. Továbbá nem árt lezsírozni és szépen helyre tenni a kardántengelyeink keresztjeit is. Mind a négy csuklót szét kell szedni, meg kell tisztítani, majd a zsírzó gombokon keresztül mindent alaposan le kell zsírozni. Most, hogy lent van a váltó és könnyen hozzáférhetővé váltak a differenciálművek elől és hátul is, azokban is ki kell cserélni az olajat, éppen úgy, mint a váltóban és a terepváltóban is.

Szép feladat, essünk hát neki...