Tudjuk, hogy a hangszóróknak van álló és mozgó része. A mozgó rész magában foglalja a hangszóró membránját, ennek alján található a tekercs, erre csatlakozik rá a membrán, a membránt pedig egy pillének nevezett alkatrész húzza vissza alapállapotba, ez az az általában sárga durva szövésű anyagnak tűnő hullámos valami, ami a membrán alatt van.

 

Ezeknek az alkatrészeknek nyilván tömege van. A pille rugalmas, visszahúzza a membránt, ha a hangszóró nem kap jelet, de úgy működik, mint egy rugó, kicsit túlhúzza, utána megtolja, aztán megint visszahúzza, stb. A hangszóró membránja tehát alapvetően nem az általunk kívánt, és a zene által megkívánt pillanatban áll meg, hanem csak valamivel később, és amíg mozog, addig bizony hangot is ad. Nemkívánatosat.

 

Az erősítők tudják kontrollálni ezt a túlmozgást - de nem azonos mértékben. A kontrollálási képesség mértékét fejezzük ki az erősítő csillapítási tényezőjével, vagy damping faktorával. Ha egy erősítő nem jól csillapít, az egyébként is nehezebben kivehető, mosódásra hajlamos basszustartomány minősége romlik, nem lesz jól hallható, és ettől az egész zene nem lesz egységes. Ezzel szemben egy jó erősítőnél gyors, pontos basszusok vannak, és ez legalább annyira köszönhető a jó dampingnak, mint a jó teljesítménynek. Az igazán durva erősítőknél az igazán durva teljesítményű (1000-2000W!!!) hangszórók, jóval nagyobb tehetetlenül mozgó tömeggel is úgy állnak meg, mintha betonfalba ütköznének.

 

(Nálam a Px erősítő és a reflexláda párosításban ez a jó damping adta meg a Morel pontosságát, ettől kelt a láda új életre, olyanra, hogy a megfelelő fejekkel másfél éves együttélés után is leesett az állam...)

 

Persze nem csak a mély hangszórók, hanem az összes esetében működik a jelenség, és számít is, de legtöbbször a szubok kapcsán jön szóba, mivel ezeknek a legnagyobb a mozgó tömege és a teljesítmény-igénye. De lássuk, mi is történik tulajdonképpen! Az erősítő által kibocsátott elektromos impulzusok mozgásba hozzák a hangszóró membránját. Amikor az impulzussorozat befejeződik, vagyis megszűnik a hang, a membrán visszatér alapállapotba. A hangszóró tekercse a mágneshez képest történő önálló elmozdulással (vagyis jel hiányában) a tekercsben feszültséget hoz létre ez a feszültség pedig visszajut az erősítőbe. A damping értéke annak a kifejezésére szolgál, hogy az erősítő ezt a feszültséget mennyire képes elnyelni, azaz a gyakorlatban a membránt mennyire képes gyorsan és határozottan megállítani. Minél nagyobb ez az érték, elméletben annál jobb.

 

De mi van, ha túl kicsi? Nos ez esetben előfordulhat még az is, hogy az erősítő károsodik, bár ritkán, hiszen amelyik erősítő nem brillírozik a csillapítási tényező terén, az egyébként sem kellően

 

Szerk.: bár tudnám, hogyan folytatódott a gondolatmenet, ami a blogmotor hibájából elszállt....

 

Elnézést kérek mindenkitől aki követi, én is csak most vettem észre, ahogy Rodolpho hozzászólt, mert magam is valami hasonló végkövetkeztetésre jutottam, nevesül arra, hogy egy bizonyos szint fölött már nem számít egyesek szerint, hogy mennyire magas a damping faktora egy erősítőnek, mert hallható változást nem okoz.

 

Nagyon sajnálom, ha lesz egy kis idő, megpróbálom összeszednia  gondolataim, és a bejegyzés elszállt részét reprodukálni.