2011 április 16. Úgy indult, mint egy átlagos nap. Na persze... Előre tudtuk, hogy nem lesz az, és ez be is jött minden szempontból. Ébresztő 4:45kor, majd indulás Budaörsre az Országos Peugeot találkozóra. Utólag azt kell mondjam, óriási volt, bár nem is számítottunk rosszra. :) Vezettem RCZ-t, kaptam díjat, jól éreztük magunkat.

Találkozó után felmentünk tesómhoz, aztán irány hazafelé. Barátnőmet kiraktam náluk Debrecenben, aztán indultam tovább Fehérgyarmatra. Utólag mondta, hogy rossz érzése volt, de nekem mindenképp mennem kellett, mert másnap meccsem volt.

Két lehetőség van a hazaútra Debrecenből. Az egyik, hogy 4-es út -> Nyíregyháza elkerülő -> 41-es út és stb. Ez jobb út, viszont hosszabb. A másik lehetőség a 471-es. Aki jár néha ezen az úton annak nem kell bemutatni. Elég kanyargós, valamint az állapota is évről évre rosszabb, viszont ez az úgymond közvetlen út hazafelé, rövidebb is kb 25km-el. Ez utóbbit választottam... Kár volt...

 

Kb 30 km múlva városban egy kanyarba kicsit haladósabban mentem bele (kb 70 km/h volt), és a belső íven elkaptam egy úthibát. Azért nem kátyút írok, mert tulajdonképpen az út széle volt betörve ívesen. Rohadt nagy csattanás, talán még hallottam a felni és az út ütközésének hangját is. Nem álltam meg egyből, de ahogy haladtam egyre rosszabb lett. Egyre jobban rázott a kerék és húzott is jobbra az autó. Ahogy beértem a következő faluba, lehúzódtam, kiszálltam, és persze, le volt eresztve már a jobb első kerék. Egy kis káromkodás, stb, aztán feltettem helyette a csodálatos mankókerekemet (amivel a 2009-es Agárdi találkozón jópáran közelebbi kapcsolatba is kerültek :D). A továbbiakban ugye maximális sebesség korlátozva 80 km/h-ra, úgyhogy nem is siettem ezután már. Felhívtam Kerét, aki azt mondta menjek vissza nézzem meg volt-e figyelmeztető tábla, és fotózzak. Így is tettem, semmilyen figyelmeztető tábla nem volt. Aztán "dolgom végeztével" elindultam folytatni utamat Fehérgyarmat felé.

Újabb 30 megtett km csodálatos magyar útjainkon erőteljes és folyamatos szitkozódás közepette, majd újabb csattanás. Azonnal tudtam mi van, beleálltam a fékbe, pont ott volt egy homokos autóbuszöböl szerű valami, oda lehúzódtam. Kiszállok, megyek jobb oldalra, mankókerék lapos és persze szétfékeztem, jobb hátsó kerék lapos. Na mondom fasza, ennyi pótkerekem már nincs... Majd szétvetett az ideg, elkezdtem telefonálni. Unokatesómat sikerült elérnem, első gondolatom a trailer volt. Mondta, hogy az rohadt drága lesz, ugye tudom? Mondtam tudom, de nem tudok mást csinálni... Esetleg ha hoz nekem négy 206-ra való kereket. Hálistennek ő higgadtabb volt mint én, és eszébe jutott, hogy a téli kerekeim ott pihennek a műhelyben, elmennek érte és elhozzák. Hirtelen azt is rosszul mondtam hol vagyok, gondolatban már egy faluval arrébb voltam, ezt később pontosítottuk. Egy óra várakozás mire odaértek, közben lelazítottam a csavarokat és zenéltem magamnak. A helyzetjelző és az elakadásjelző folyamatosan ment, persze senki nem állt meg még megkérdezni se, hogy segíthet-e. Nemhiába, segítőkész nép a magyar...

Aztán odaért végre a "mentőcsapat" (ezerszer is köszi Zolika, Sanyika, Krisz és Peti!) a négy téli kerékkel. Jómunkásember módra, először elszívtunk egy cigit (én is aki amúgy nem dohányzom) majd nekiálltunk emelni az autót. Na itt jött az első akadály. A küszöb a leengedett kerék miatt kb 3 centire volt az úttól. Megemeltük kézzel, emelő alátesz, majd tekerés. Aztán reccsenés... Igen, eltört az emelő. Szerencsénk volt, a "safety car" emelője ugyanolyan volt mint az enyém, és azzal sikerült is megemelni az autót. Mankókerék levesz, és alig hittünk a szemünknek. Az acélfelni bizony szépen elhajlott, így egy mankókerék gumistól mehet a kukába (MÉH-telepre). Feltettük a télit helyette, majd levettük a hátsó kereket. Emlékeztetőül 15-ös gyári alufelni és 195/45R15 Continental gumik. Ahogy levettük Újabb "csodálatos" kép. A gumi belső oldalán kb 4 centis hasadás, és a felni is meghajlott. Ekkor nyílt lehetőségem megnézni a korábban lecserélt és a csomagtartóba tett alufelnit és gumit. A felnin nem láttam semmit, a gumi viszont szintén kihasadva, de csak 1-1,5 centin. Sajnos a lényeg ugyanaz, mind2 kukaérett. Lecseréltük még gyorsan a másik oldali két kereket, azokkal szerencsére nem volt gond, de ugye jobb ha nem téli van az egyik oldalon a másikon pedig nyári. Elpakoltunk mindent, indítanám az autót, nem bírja az akksi... Na mondom csodás, ez hiányzott még. Megtolták a srácok, beröffent, aztán indulás haza. Szerencsére a hátralévő 30 km már eseménymentesen telt. 3/4 2-re haza is értünk.

 

Másnap világosban is megnéztem mindent, és lefotóztam az este eredményeit.

Összegezve:

  • Egy emelő mínusz  
  • Egy mankókerék gumival mínusz  
  • Két 195/45R15 méretű Conti mínusz  
  • Egy 15"-os gyári Foudre felni hibás, remélem javítható.  
  • Néhány ősz hajszál plusz :D

Viszont mondhatjuk, hogy szerencsésen megúsztam. Nem lett belőle árok, karambol, és semmilyen sérülés. Elég gyors volt az őrangyalom... Vagy én voltam lassú? Tulajdonképpen igen, mert ugye városban nem száguldozunk, aztán pedig a mankókerék miatt a max sebességem 80 km/h volt. :)

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!