Huzamosabb hallgatás után töröm meg most újra a csendet. Történetünk főszereplője régi szerkezet,1974. márciusában látta meg a napvilágot, méghozzá egy igen távoli gyárban,Puebla városában,Mexikóban. Ott gyártotta ugyanis a Volkswagen az amerikai piacon Thing, Mecikóban Safari néven forgalmazott léghűtéses autóját, a Typ 181-et. (egyébiránt Angliában Trekker , Némethonban Kurierwagen néven árusították)
Nos a kis sárga csoda 2006-ban kerül jelenlegi tulajdonosához,aki is Németországban vásárolta meg az ottani 3. tulajtól. 1974-től 76-ig rótta a nagy vízen túl a köröket,akkor került Németországba.
2006.-ban tehát Magyarországra érkezett a kübel (valójában Thing ,de a legtöbben kübelnek hívják,Én is...) ahol is szerencsésen alakult a sorsa. Megvásárlásakor kb 70%-ban gyári fényezésű volt az autó ám az idő vas foga nem hagyta érintetlenül a karosszériát,komoly munkára volt szükség,hogy megmeneküljön az enyészettől.
2007 nyarán meg is kezdődött a szétszerelés,amit Apa és Fia vállvetve ketten csináltak végig,utolsó csavarig "visszafejtették" az autót,ahogy az egy teljes körű restaurálásnál kell. Belátván,hogy Mindenkinek így lesz a legjobb, a lakatos és fényezési munkát szakemberekre bízták,majd miután újjászületett a gép teste,kezdődhetett az összeszerelés,ismét kettecskén.
Az autó eredeti színe L11E kódú "Sunshine Yellow" volt,nem is változtatták meg,maradtak a jól bevált sárgánál. Míg a szakik dolgoztak a karosszérián,addig a családi garázsban a motortér lakói lettek kezelésbe véve. A blokk 1,6-os AM kódú, nem is igen piszkálták. Minden "kücüléket" leszereltek az aggregátról,szépen gondosan megtisztogatták,kopó alkatrészeket cserélték , szinte minden csavart galvanizáltattak. A futómű sem esett át "geometria módosításon",semmi csüccs,szigorúan gyári állapotra törekedtek.
A felújítás közben sikerült szert tenni egy gyári fekete ponyvára is, az oldalablakokat újra varratták. A kipufogó bogáré (egyenlőre) természetesen új. A beltér eléggé puritán,tán ez adja a báját is a gépnek,mégis azt a kevés kárpitozást is ráncba szedték, az üléseket nagyon szép műbőrrel húzatták újra. Szerencsére az alkatrész utánpótlás nem annyira problémás,mivel sok korabeli Vw-val kompatibilis a gép. Felnik is gyáriak,mint minden az autón. Ennek eredménye ként,miután a dolog összeállt,elvitték OT vizsgára melyet sikeresen teljesített is.
Tanári példája annak,hogy nem feltétlenül kell egy autót túlgondolni. Elég az is,ha a szép,gyári állapotot lőjük be célnak.El sem tudnék képzelni ennél szebb,jobb sorsot egy ennyire ritka kincsnek,mint ez a tengerentúlról menekített tünemény.
Emelem kalapom Botond és Édesapja előtt,zárom soraimat,maradok tisztelettel.
