Rohant az idő, egyre kevesebb energia jutott mindenre, nyakunkon volt a karácsony és persze, hogy a mi kis Pajero-k is tartogatott pár meglepetést az ünnepekre.

Az új kuplung szerkezet felszerelésekor - a csavarok nyomatékra húzása közben - természetesen beleszakadt az egyik csavar a lendkerékbe… Pfffhhh az anyját, de tök jó! Ez is persze pont akkor, amikor már úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben halad és lehet össze legózni a gépet. Erre tessék, beütött a nagy krach.

Nem volt mit tenni, le kellett venni a lendkereket a helyéről. Jöhetett a trükközés, hogyan könyörögjük ki a helyéről a csavar beszakadt tövét. Nem kis erőfeszítések árán, de végül sikerült kiszenvedni, kiforgatni a helyéről a csavar felmenőinek gyakori emlegetése közepette. Viszont - ha már lent van a lendkerék - nézzük csak meg, hogy milyen állapotban van. Milyen a felülete, hát síkban nincs az biztos, szemre is látszik hogy itt bizony nem kerek a perec. Saccra kb 0,5 mm-es mínuszban van félre kopva ferdén a felülete. Körömmel megkapirgálva a felületet rendes kis perem van ott, ahol a tárcsa széle forgott. Továbbá olyan fényes, hogy bármelyik kezdő fodrász simán tükörnek használhatná egy szilveszteri frizura elkészítéséhez. Hát ez így nem mehet fel vissza a helyére az tuti fix... Közölte Zola, a szerelőnk, akinek remek érzés lehetett végignézni az arcunkra kiülő elcsüggedés végső fázisait. Ekkor már egy kisebb szívinfarktust hordtam ki a lábon, félve attól, hogy mivel áll még elő. Kérdeztem is, hogy most mi legyen - elég ha szétverem, vagy gyújtsam is fel az egészet az ecseri piac mögött - mert egy új lendkereket már pedig nem veszünk, az is biztos. Mit lehet akkor most tenni?

Ekkor Zeusz villámaként csapódott be a műhely közepébe a nagy ötlet, amit Zola csak egy laza fejbiccentés mellett közölt, síkba kell húzni az egészet egy esztergapadon és ennyi. Jobb lesz majd, mint új korában. Hoppá, tényleg csak ennyi lenne az egész? Persze, hiszen nem kettőstömegű lendkerék ez. Pár kemény magyar ezresért - no meg az ünnepekre való tekintettel és a kellő motiváció reményében egy üveg vegyigyümit mellékelve - a szakavatott mesterembernek, egy esztergályosnak néhány pillanat műve a mutatvány.  Néhány pillanat mi - gondoltam magamban - csak találni kell karácsonykor egy mestert, akinek van akkora gépe, amibe egy 300 mm-es munkadarabot be lehet fogni és lemászik a műhelybe a bájgli mellől és ezt meg is csinálja. Itt éreztem újra, hogy ebben is lesz a kihívást.

Nem lehetett vesztegetni az időt, tárcsáztam is a XXIII. kerület járműipari zsenijét, Szabó Józsibát. Ő pedig úgy tálalta nekem a problémára a megoldást, mint disznóvágáskor öreganyám a sült vért, nem volt benne kecmec. Az Öreg olyan precízen és részletesen mondta el a teendőket, mintha csak a szakközépben a gyakorlati héten az oktatómat hallgattam volna. Majd annyit dünnyögött végén még, hogy hívjam fel Gabent és kérdezzem meg Őt is. Na hát az ifjú titánt sem kell félteni egy percig sem...  Gaben ennyit szólt, figyu Andor ott van Rudibá, aki esztergályos, megadom a számát és ma leadod a darabot, holnapra tuti kész lesz. Nem viccelek, ez így is történt, úgy ment minden mint a mesében.

Rudibá elkalauzolt a XXIII. kerület legmélyebben fekvő sötét tárnái között, mint ha csak Mória bányáiban kalandoznánk a kocsim csomagtartóijában egy óriási lendkerékkel. Kis idő elteltével megtaláltuk azt a családi házat, melynek garázsában akkora megmunkáló gépek voltak, mint nagyanyám faluvégi lenti konyhája egészben. Még szinte ki sem tettem a lábaimat a kocsiból, de éreztem, hogy jó helyen vagyunk. Olyan szagok járták át az utcát az acél forgácsolása során keletkező égett hűtőfolyadékok szagától, hogy eltéveszthetetlen volt hol kell keresni a műhelyt. A mester tenyere feketébb volt mint a talaj, amin álltunk. Ránézett a lendkerekünkre és a reakció csak ennyi volt: jól van, ez holnapra simán meg lesz. Hű, nagy az öröm...

A lendkerék valóban olyan lett, mintha új lett volna. Tökéletes munkát adott ki az idős esztergályos mester a kezéből, ez vitán felül áll.  Most már lehet összeszerelni a hajtásláncot, de előtte még be kellett szerezni 6db új 10.9.es keménységű M8-as 16mm-es csavart. Mert hát biliacélból mégsem rakható össze egy valamirevaló gép. A biliacél meg egy olyan behatárolhatatlan valami, amit ki tudja ki és mikor dobott bele egy félbevágott kólás flakonba a műhely valamelyik sarkából össze sepregetve a hétvégi műhelytakarítás alkalmával.

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!