E30-ból E28-ba zavarva

Aki forog a közösségben, vagy a környékén, vagy csak meló közben a szemszáradásig bámult monitorján gondol arra, hogy nem aranyeret kéne növeszteni, hanem benzinszagú kézzel turkálni "a gépbe", hogy felmorogjon végre, az vélhetően találkozott már a Backyard Garage nevével. És ha igen akkor vélhetően Faragó Attila nevével, vagy ha nem hát az arcával, vagy ha nem hát kocsijával-, vagy kocsijaival is találkozhatott.

Attila az E30-cal, itt még dúlt  a szerelem

Igen az az agyonfaragott - fura ez a név/tevékenység egyezés, ja - E30 volt az övé, a cápaszájas, aszfaltmélyrétegbe ültetett, de végül motorcsere-projektben kivérzett, hitevesztett, csatában elhullt, veszteséglistára került, nyomorlelkiállapotot okozó wágen. De sokáig atomfílinget adott. Na persze ez utóbbi hiányzott a tulajának, aki vezet ugyan eleget, de nem mindegy milyen bódét ugye, a Ducato kevésbé vidámabb téma.

Öreg vas újabb esélyt kapott. Talán meghálálja...

Aztán beütött. E28. Egyre többen éreznek rá a típusra. Volt kollégám Marquez-Santo Imre mesélt mindig lelkesen az E28-ról, mint alapautóról, amivel elcsapott egy szarvast, a kocsi kuka lett, de nekik semmi bajuk nem lett. Ő is kirándult E30-ba, majd visszatért az E28-hoz, de lehet, hogy alfába lement E12-ig, már nem teljesen emlékszem, de nagyon patikára megépítgette.

Útban a cult-osodás felé. Vagy Backyardosodás felé inkább 

De ez talán mellékes. Szóval Attila beült a négyhengeres, ajtóilag más színű E28-ba, és az első méterek után már jött is a hüjeség, örömünkre. Felnikurkászás, sárga fényszórók, sportkormány közepébe sörösdobozfedél és a többi ilyesmi, ami jókedvre deríti az embert. persze meglepett mikor azt posztolta, hogy inkább nem, meg hathenger kéne, de a megingás úgy tűnik tovatűnt. Most az autó porig ültetődött, Borbet A-kat visel robbantott alulméretezett gumikkal és gyűlnek rajta az egyéni felségjelvények. Hát itt tart. Lehet körbekéne majd fotózni. És az egész csapatot.

Csak úgy parkol. Csak áll. De áll. És határozottan ott van