Budapest-Bamako. Ki ne gondolkozott volna még el, milyen lehet csak magadra számítva két hetet csapatni a sivatagban. Nos, mi rendesen bevállaltuk! Az előzményekről itt olvashatsz.

Első élmények

Egyik szeptemberi napon reggel az alábbi link és üzenet fogadott Andortól: "én ezt szívesen megvenném! Nyitható tető, 4,5 tonnás csörlő, Alfa Romeo ülés, A/T mud gumik, átalakított emelt, erősített futómű. Hosszú kasznis, dízel, kapcsolható 4x4 hajtás, szafari-tető, stb... " Ekkor beindult a vágy, hogy ezt a kocsit meg kell nézni. Nekem nem volt időm elmenni, Andor este jelentkezett be, hogy látta és az alábbiak vannak, 5 percig mondott mindent. Röviden összefoglalva, ütött-kopott, 1 hét múlva lejár a műszaki, de megy éééés voltak vele már Bamakorally-n... Ez az utolsó fordulat nekem meghozta azt a löketet, hogy ez lesz a mi Gépünk.

Hogy is van a szabály? Használt autót állapotra veszünk?

Jó-jó, akkor nézzük meg közösen is. Kívülről rosszabb képet mutatott, mint a fotók alapján, ahogy az lenni szokott. Belsőleg millió kis sufni alakítás, fát hordtak vele, kárpit mindenhol szakadt és a szag, meg a kosz mennyiség... Próbakör, vezetek, már ekkor feltűnt, hogy ez nagyon más, mint amiket hétköznapokban használok. Megforduláshoz nagyobb terület kell, a szántóföld tökéletes hely rá! Általánosságban egy Fabia Sporttal járok, ünnepnapokon pedig a Németországból, nyugdíjas orvosbácsitól hozott patika E30-al.

Első benyomás, rohadtul csörög-zörög itt minden. Úgy himbálózik a kasztni, mintha a Dunán egy kenuban eveznénk - ha elmegy mellettünk egy motorcsónak nagyobb tempóval, azt hiszed mindjárt borulunk. Na, az első gödörtől ilyen érzésem volt. Második érzés, olyan magasan ülünk, minek kell ide vadászles? Hátranézek, akkora nyitható tető van, elég innen is nézelődni, látni mindent. Kezdem érteni a szafari-tető értelmét, ez nem a sofőrnek és a navigátornak van. Ez a turista kényelmét szolgálja nevet

Alfa ülések és a csörlő távirányítója - kattints a képeken a galéria megtekintéséhez!

Szerintem a volt tulaj srác egyből levágta, hogy életemben nem vezettem igazi terepjárót, terepen. Első értetlenkedésem megvolt a terepváltó létével, működési elvével. Utunk egy idő után kavicsosra változott, aztán jött az erdő és értelmét kezdte nyerni az egész autó. 30 éves a technika, kb 35 éves fejlesztés lehet. Nyertek ezzel a típussal többször Dakart is, de persze nem a gyári kivitellel. A zörgések kezdtek eltompulni, sokkal jobban tetszett, hogy nem érdekelt, leér-e az alja: mindegy, megkarcolja-e egy ág, elég karc van már rajta.

Kezdett jönni egy érzés, hogy végre otthon vagyunk az autóval és már Andorral mindketten tudtuk mélyen bent, ezzel megyünk januárban Bamakóba. Nem is kellett egymást győzködni, hogy Ő lesz az, aki elvisz minket. Fejben felmértem, hogy van feladat a kocsival bőven, akkor felbecsültem mennyi munkaóra, olvasás, fórum böngészés, 'ájj jó lesz ez így is' kell ahhoz, hogy nyugodtan el merjünk indulni. A cél egy maximálisán átnézett, túlbiztosított állapot. Ez a gondolat volt megvételkor, de ami azóta jött, ... hamarosan megosztjuk nevet

Folytatása következik!