Július elejét írtuk: egy pénteki nap reggelén elindultam dolgozni s az autó nehezen akart beindulni. Az önindító forgatott, de a motor nem akart életre kelni. Aztán egyszer csak beindult. Elmentem dolgozni. út közben hibátlan volt az autó. Nap közben ki kellett mennem autóval egy ügyfélhez. Megint egy rövidebb ima után kelt életre a motor. Jöttem mentem, az autó nehezen indult, de indult. Este hatkor letettem a lantot, a hétre elég volt ennyi munka. Este a Lurdy parkolóban meetinget tartottak a Rat & Retro Style Hungary pesti - és Pest közelben lakó - tagjai, ahova el szerettem volna menni. Gondoltam, hazaugrom, lemosom a kocsit és megyek a Lurdyba. Az autó azonban hazafelé megállt, nem bírtam beindítani. Pár perces próbálkozás után telefonos segítséget kértem, így apám jött értem autóval és egy vontatókötéllel. Hazavontattuk a fekete Seatot, betettük az udvarra, akksit kivettem, felkerült a töltőre. Azon a hétvégén nem volt időm foglalkozni az autóval, de a következő hétvégén átmentem apámhoz, hogy szét kellene szedni a vasat. Megnézni, van-e szikra, kap-e üzemanyagot. Bedobtam az akksit s tettem egy próbát: az autó első pöccre beindult. Gondoltam, talán a komputer kaphatott valami fals jelet ami a több nap akkumlátortalanságban kitörlődött. Kezdetben csak nagyon rövid távon használtam az autót, majd napról-napra messzebbre merészkedtem vele. Végig hibátlan volt.

Július utolsó hetének hétvégéjén lementünk Hévízre egy hosszú hétvégét eltölteni. Természetesen Cordobával indultunk neki az útnak. Az időjárás nem volt túl kedves hozzánk, nem volt strand idő. Szombaton elhatároztuk, megnézzük, mennyien lehetnek Kehidakustányban, s ha nincs őrölt tömeg, ott töltjük a napot az élményfürdőben. Őrölt tömeg volt. Ekkor jött az ötlet: krúzoljunk át Sümegre, nézzük meg a várat. A sümegi vár nagyon szép, a lábánál állatsimogató működik, a kirakodóvásárban az üdítő olcsó - jól éreztük magunkat. Na, lelövöm a poént: amikor vissza akartunk indulni Hévízre, nem indult be az vas. Persze tettem amit tudtam: akksisaru le - mi pedig sétáltunk még két órát. Nem élveztem, nagyon feszült voltam. :) Visszamentünk a parkolóba, majd a sokadik próbálkozásra beindult az autó. Párom megkönnyebbült - én nem. Elindultunk Hévíz felé a szállásra, de szépen lassan gurultam, mert eszemben volt a múltkori megállás. Az út dombos - völgyes - kanyargós, ami leálló motor esetén szervókormány és fék nélkül másik arcát mutat(hat)ja. Be is következett: Hévíztől kb 15 km-re az erdőben leállt a motor. Másfél óra próbálkozás és akksisaru leszerelés után sem indult a gép. Ekkor már tudtam, hogy itt a vége. Lassan kezdett sötétedni, mi pedig az erdő közepén két kanyar közötti 50-70 méteres egyenes szakaszon ültünk hol az autóban - hol az autó mellett a fűben. Élmény volt, örök élmény. :) Egyszer furcsa dolog történt, nem is számítottunk rá: a rengeteg mellettünk elszáguldó autóstól eltérően elgurult mellettünk egy Fiat Uno, amely megállt majd visszatolatott. Két srác szállt ki belőle, kérdezték, mi a baj. Elmondtam nekik, visszatettem a sarut, indítottam egyet s mondtam, hogy AC pumpára gyanakszom, mert nincs hangja a pumpának. Amikor rá adom a gyújtást, mindig adott ki egy pici elektromos hangot - most nem. Srácok is megerősítették: szerintük is a benzinpumpa lelke távozott el közülünk, maga után hagyva földi porhüvelyét. Felajánlották, behúznak Hévízre. Vontatókötél természetesen nem volt nálam és náluk sem. Ekkor eszembe jutott, hogy van nálam kötél, amivel a bőröndöt és egyéb őrültségeket szoktam a tetőcsomira felkötni talik alkalmával. Háromba-négybe kötöttük a köteleket s elindultunk Hévíz felé. Kb. 1,5 méter hosszú kötélen húztak néhol 50-60 km/órás sebességgel.

- Ez aztán az extrém sport - gondoltam magamban, miközben fehéredő újjvégekkel markoltam a kormányt, szememmel a vontatókötél feszességére koncentrálva. Rövid időn belül nyolc kerékkel de egyetlen működő motorral érkeztünk meg a hotel elé. A gépet félretoltuk, ne legyen útba senkinek. Most is ott pihen. A hotel tulajdonosa kedves volt, azonnal telefonált néhány ismerősének, de a szerelőket - szombat lévén - vagy nem tudta elérni, vagy nem vállalták a kiszállást. Megértem Őket. A hétvége nekik és hétvége.

Másnap, vasárnap reggel busszal és vonattal jöttünk haza, vert seregként, bőröndöt és szatyrokat cipelve. Nem maradhattunk, várt a lejáró szabadság miatt a munka.

Most üzemanyag pumpát keresek a neten és a közeli autósboltokban, illetve egy szerelőt Hévizen. Pénteken visszamegyek Hévízre, beszerelem a pumpát, de örülnék, ha számíthatnék egy szerelőre abban az esetben, ha mégsem az a baja a gépnek, amit gondolunk.

Tanulság? Az van: Attól még, mert valami jól működik, nem biztos, hogy valóban jó. Messzire, több száz kilométeres távra csak valóban megbízható állapotú autóval menjetek.