Folytatom a beszámolót ha már elkezdtem, remélem nem lett túl hosszú.

2. nap:

Időközben befutottak a Basys-es ’kollégák’, akik eljöttek megnézni a kiállítást és segédkeztek is nekünk sokmindenben. Reggel elfogyasztottuk a reggelinket a szállodában, ami nagyon jó volt, mindenki azt ehetett, amit csak akart, volt minden. Magunkra öltöttük a hivatalos ’mezt’, majd kiballagtunk a kiállításra. Folytatódott az autók törölgetése, takarítása illetve soksok állítgatás következett, mivel az itthoni versenyek mind a szabadban voltak megrendezve, az EB pedig zárt pavilonban, ami igencsak felborítja a hangzásbeállítást. Hiába van egy autó jól beállítva a szabadban, ha bekerül egy zárt helyre, borul az egész és szinte elölről kell kezdeni az egész folyamatot.

Mivel a csütörtök már versenynap volt, ezért reggel volt eligazítás a szervezők részéről, megtudtuk mely kategóriákat ki bírálja vagy bírálják és hogy mikor várható a bírák érkezése.

Az én autóm install bírálatra volt kiírva aznapra, így ismét takarításba fogtam és ellenőriztem a kábelrögzítéseket, meg az egyéb szükséges elemet.

Akik nincsenek teljesen képben egy ilyen verseny folyamatáról: két részből áll a bírálat, egy ún. install bírálatból és egy hangzás bírálatból. Az install bírálatnál a kábeleket, azok elvezetését, rögzítését, biztosítékokat, a hifi többi elemének (hangszórók, fejegység) beépítését, rögzítését és az esztétikát pontozzák. A hangzás bírálatnál értelemszerűen a hangzást pontozzák egy tesztlemez segítségével. Ellenőrzik az oldalhelyességet, a színpadképet, a spektrális egyensúlyt és a nem kívánt zajokat is pontozzák, sajnos ezeket inkább negatív előjellel.

Kategóriától függően ketten-részletesen vagy egy bíró egyedül-kevésbé részletesen bírálja az autókat.

Szóval vártuk a bírákat türelmesen, jobb dolgunk úgysem volt, nézelődtünk mindenfelé, felmértük a ’konkurenciát’ és hasonlók. Na és persze kerestük a legjobb beállítást.

Érdekes volt nézni a más országokból érkező versenyzőket, ki hogyan készülődik, ki hogy van ’felszerelkezve’, ki hogy viselkedik. Nagyon sokféle országból és kultúrából érkezett egy helyre 300 autó és a gazdáik, kísérőik. Viszont mindenki korrekt versenyzőtársként viselkedett, tiszteletben tartottuk egymás kéréseit, segített mindenki, ha valakinek gondja támadt. Ennek nagyon örültem. Jó érzés volt ilyen közösségben versenyezni.

Mi magyarok is segítettünk egymásnak, főleg a nyelvi nehézségek elhárításában, ez is jól működött.

Folyamatosan néztük a kiírásokat kinek hol tart a bírálata, hány elbírálandó autó van még előttünk. Mikor megérkeztek a bírák, együtt izgultunk, vajon mi lesz az eredmény…

Idővel hozzám is megérkezett az install bíró egy német fiatalember személyében. Végignézte a kábelezést, ellenőrizte a biztosítékok értékét, a többi rendszerelemet, kicsit kérdezősködött, és már ment is. Ez gyorsan ment, és megkaptam a maximális pontszámot.  Nagyon örültem, megérte annyit vesződni vele és megérte megfogadni a hozzáértők, bírók tanácsait, útmutatásait. Én úgy gondolom az otthoni versenyeken részletesebben vizsgálták az installt, de ez az EB-n csak előny volt. Mire ide eljutottam elég jól összeállt a rendszer.

Így aztán túl voltam a felén, már csak a hangzásbírálat volt hátra, de abból nem voltam kiírva aznapra. Megbeszéltük a többiekkel a tapasztalatokat, kinek mit mondtak a bírák, majd hazasétáltunk. Az aznapi vacsorát már egy másik étteremben költöttük el, tanulva az előző napi negatív tapasztalatokból. Találkoztunk több versenyzőtársunkkal is, nos ők nem fogták vissza magukat, ami az italozást illeti..mi inkább többé-kevésbé józanon vészeltük át a vacsorákat. Jól esett az étel is és a beszélgetés is a többiekkel, majd visszasétáltunk a szállodába.

 

3. nap

Az előző naphoz hasonlóan elfogyasztottuk a finom és bőséges reggelit, majd kisétáltunk az autókhoz. Megtörtént az eligazítás is, én nem voltam kiírva aznapra, csak szombaton került sor a hangzás bírálatomra. Így aztán egész nap a kiállításon nézelődtünk, láttunk sok komoly és sok érdekes beépítést, némi kérlelés után sikerült meg is hallgatni néhány autót.

Voltak kiállítók is, néhány autóhifi-gyártó hozott pár demóautót, amik közül pár a versenyen is indult profi kategóriában. Nos szerencsére vittünk drótot, hogy az állunkat rögzítsük, néhol szükség volt rá…

Ami talán az egyik legnagyobb hatással volt ránk az a japán Bewith márka demóautója. Ez a márka nem túl ismert a mi kontinensünkön, most próbálnak ’betörni’ az itteni piacra. Nos igazán érdekes és igényes eszközöket gyártanak, az erősítők szépek és a hangzásuk se rossz, a hangszóróik igazán egyediek mind design, felépítés, mind hangzás tekintetében. Ami kicsit talán kilóg a sorból az a forrás. Nos az is saját fejlesztésük, konkrétan egy visszapillantó-tükör benne egy LCD kijelzővel, oldalán egy memóriakártya foglalattal. Én azért maradnék a CD-nél. Viszont a többit szívesen elfogadnám magaménak, mindössze a kb. 4000USD-s ár szab határt…

Bírálatkor ismét együtt izgultunk a többiekkel, volt is miért, de minden jól alakult. Kilátogatott néhány versenyzőtársunk, barátunk, akik nem jutottak ki versenyzőként, velük is jól elbeszélgettünk, esélyt latolgattunk. Megbeszéltük mit is érdemes meghallgatni és kinek mi a véleménye a hallgatott autókról. Igyekeztünk minél több autót meghallgatni, tapasztalatot gyűjteni, megérteni milyen hangzást is keresnek a külföldi versenyzők.

Zárás után ismét séta a hotelbe, majd egy mexikói étteremben kötöttünk ki, ahol a pincér szerencsénkre tudott néhány szót magyarul. Itt is sikerült összefutni más versenyzőkkel is. Jót vacsoráztunk a ’látogatóba’ kijött barátainkkal, majd vissza a szállodába és pihenés.

 

 

 

Itt a vége mára, még egy rész hátravan.

Folyt.köv.