Szóval akkor ott tartottam, hogy adott volt ugye a régi Alpine fejem, az új Px300.4-es erősítőm, a Morel ládám, és a Hertz első szettem. Azt hiszem, ekkor érett meg bennem az elhatározás, hogy az autómba beépítem a teljes Power sorozatot, egy-erősítős verzióban.

 

A gyártók nem ritkán - főleg a komolyabb darabokból - komplett szériát terveznek. Ezeknek a komponensei vagy jól szólnak együtt, vagy nem. Ez sokszor lutri, a JBL Power szériájánál azonban biztosan lehetett tudni, hogy ezek nagyon-nagyon jól szólnak együtt. Olvastam, hallottam róla, és akkor gondoltam arra, hogy az erősítőhöz méltó és alkalmas hangszórót kellene vennem. Persze nyilvánvaló, hogy amit én kinéztem, azt már nem lehetett kapni, mert nem gyártották. Sajnos a hifi világában is igaz, hogy gyorsan követik egymást a modellek. Amikor elkezdtem nézelődni, akkor már csak az „utód modellt”, a P6560C-t lehetett kapni. Gondoltam, jó lesz az nekem, csak hát ugye 50.000.- körüli összegbe fájt volna, és annyiból szimpatikusabb volt az újabb széria, hogy a csavaros-szorítós megoldása révén emberbarátabbnak tűnt a csatlakozója, bár igaz, egy ilyen megoldás akár a végkimenetelt, azaz a hangot is tudja befolyásolni. Igazából azért is tetszett, mert nem fém magasa volt, hanem selyem dóm. Féltem a fém magassugárzótól, mert a DSK-nak fém magasa volt, és nagyon élesnek találtam a hangját…

 

 Aztán felhomályosítottak, hogy az igazán jó magasak mind fém magasak, és ez ebben az esetben sincs másképpen, a P6550C-nek is pont a fém magasa volt az erőssége (a P6560C-nek meg a keresztváltója, de az élet már csak ilyen). Sokan szeretik a selyem dómot, mert finom lágy magasakat ad. Hát igen, csakhogy a lágyságban sokszor elvész a felbontás... Kénytelen vagyok hinni a nálam okosabbaknak, de saját fülemmel is tapasztaltam, hogy az eggyel gyengébb szériás GTO sorozat selyemdómja mennyivel erőtlenebb hatást kelt...

 

Viszonylag gyorsan találtam áhított hangszórókat, persze használtban, meg ugyanennél az eladónál normális vastagságú tápkábelt is. Tápkábel csere után terhelhetőbb lett az erősítő, de nem is annyira a terhelhetőség változik ilyenkor szignifikánsan, hanem inkább a dinamika, megjelennek olyan részletek, amik addig nem. A hangszóró minden tekintetben jobb lett, mint az elődje volt. Sokkal komolyabb darab, a kosara láthatóan masszívabbra van gyártva, a szélén a gumiperem nem habszivacs, hanem gumi, a mélyközép mágnese kábé másfélszer akkora, és a magasak terén sincs ez másképp: a DSK magasainak gombelemnyi mágnese helyett rendes normális méretű alkatrészek vannak a Power magasában. Megdöbbentő volt a különbség a két hangszóró között már ránézésre is, és ez vastagon megmutatkozott hangban is: a JBL mélyebbre megy, sokkal később kezd torzítani, jóval több a mélye, és kulturált magasai vannak, bár meglehetősen transzparens, van a magasaknak egy határozott jelenlétük. Ez talán a legtalálóbb kifejezés.

 

A beépítés sajnos még mindig nem optimális és ideális. Az ajtóban a nyílások még nincsenek lezárva, ezt pótolni kell, mert dinamikában, pontosságban és terhelhetőségben elméletileg nagyon sokat fog hozni. Szerencsére már nem a gyári 13 cm-s rács mögül szól, ami az irányát, az erősségét egyértelműen lekorlátozta. Nagyobb hangerőn ha odatette az ember a kezét a rács elé, lehetett érezni, ahogy szuszog a rácson keresztül. Ez egyrészt jópofa jelenség volt, másrészt kellemetlen, mert annyival több levegőt megmozgatott, hogy nem csak a rács mögött, hanem az ajtónyitó mögött is szuszogott… Ez mára szerencsére megváltozott, normális ajtópanelban szólnak a hangszórók.

 

 Egy hifirendszerben nagyon sokat számít az, hogy hol vannak elhelyezve a magasak. Egy autóban pedig mindenképp kompromisszum az elhelyezésük, a kérdés csak az, ki hol köti meg. Leggyakrabban tükörháromszögben szokott lenni, ez egyszerű kiépítési hely, és a legkevesebb beavatkozás az autó belterébe. Van, hogy gyárilag ki van építve, van, hogy utólag kell felhelyezni, kiépíteni. Azt hiszem, talán el is mondtam, hol itt a kompromisszum: a lehető legkevesebb változtatás.

 

Aztán van, aki az A oszlopba faragja-faragtatja bele, ekkor már gyakran meghatározzák a magasságát, irányát is, sőt, nem ritka az esztergált alugömbben történő elhelyezés, aminek a szépsége mellett a gyakorlati haszna az, hogy - bár az ember nem gondolná - a magasak így kevesebb rezonanciát keltenek, aminek azért van jelentősége, mert gyakran a magas hangok "mutatják meg", hol a színpad, hiszen az ember a törzsfeljődés során a magasabb hangok irányát "tanulta meg" meghallani. Ennek a megoldásnak előnye, hogy a színpad megfelelő magasságba kerül(het, a feltételes mód azért, mert úgy tapasztaltam, lehet ám azt a színpadot túl magasra is helyezni, nem csak túl alacsonyra). Hátránya, hogy távol kerül a mélyközepektől, ami megbontja a színpad egységességét, így aztán mindenféle trükkökkel, fázisfordítással, időkorrekcióval, aktív hajtással „rakják” azt újra össze.

 

És aztán ott van az az elhelyezési mód, amikor minél közelebb tesszük a mélyközepekhez a magasakat. Ennek előnye, hogy egységes színpadképet kapunk, hátránya viszont, hogy az a színpadkép nagyon alacsonyra kerülhet. Persze részint minden hangszóró szett másra és másra háklis, illetve mást és mást kedvel, részint pedig a hallgatónak kell eldöntenie, mi tetszik neki. Van, aki állítja, hogy ha jó egy beépítés, és bekötött szemmel beültetnek egy ilyen módon épített autóba egy mégoly vájtfülű versenybírát, az bizony nem fogja tudni megmondani, hol vannak a magasak.

 

Először én is furcsálltam, amikor a kérdésemre, miszerint hova is tegyem a magasakat, visszakérdezett az ehhez értő ismerősöm, hogy akarok-e vele versenyezni, vagy jó hangot akarok a kocsiba? Mert ha jó hangot akarok, akkor minél közelebb a mélyközepekhez. És kipróbáltam és tényleg. Ennél a szettnél a magasak nem bánják, ha alacsonyan vannak, de cserébe a közepek mellett. És mi történik a színpaddal? Hát mi történne, ott van, ahol kell… :o) Noa annyi kritikai észrevétel azért elfér, hogy a színpad két vége „konyul le”, tehát a jobb és a bal legszéle van lehúzva, ez hallató. Kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény szigetelés és egy aprólékos beállítás után…

 

Apropó, próba. Az ugye tiszta sor, hogy bejáratott hangszórókat vettem, bejáratott erősítővel. Hát, nagy meglepetésként ért, ahogy ez a szett először megszólalt nálam. Nyúlt a képem rendesen, és azn volt a véleményem, hogy akarom vissza a DSK-t MOST, mert ez egy kotvány. Rettenetes volt. Sehol semmi normális hang, csak olyan határozatlan-bizonytalan zenélgetés, semmi középtartomány....

 

Aztán negyed óra múlva változott egy nagyot. Aztán két óra múlva megint.... Agyam eldobom mondom, ennek újra be kell járódnia, hiába hogy előtte egy pont ugyanilyen erősítő hajtotta a szettet, de nem pont ugyanez... És azóta ezt minden komponens cseréjekor megfigyeltem. Össze kell, hogy szokjanak, nem tudok rá jobb szót....

 

Apropó bejáratás. Remélem, nem mondtam újat. Vagy mégis? Akinek igen, annak közölném: bizony-bizony. A hangszórókat - és minden más komponenst is - hagyni kell járatódni. Hangszóróknál a legkönnyebben tetten érhető. Az új darabok ugye még sosem mozdultak meg, szűzek, úgyhogy meg kell, hogy találják az anyagok, hogy hol milyen mértékben mozdulnak el stb. Új eszköz esetén hallhatóan nyers az első pár órában, aztán finomodik. A hangszóróknál ez annál hosszabb idő, minél nagyobb a membránfelület, de egy szettnek úgy átlagosan 150-200 óra kell, mire tudja hozni a valódi tudását, és mire valóban meg lehet terhelni. Érdekes, nem? És ha új komponens kerül egy láncba - igen, még kábelek is -, annak össze kell járódni a lánc többi elemével.