Üdv mindenki!
Sokat gondolkodtam, hogy készítsek-e saját blogot a tapasztalataimról, és bár nem mondhatom magamat öreg motorosnak a tuning világában, azért több, mint 3 év alatt elég sok mindenen átmentem, beleértve pozitív és negatív dolgokat egyaránt. A blogom 3 részből fog állni: az első részben a "hogyan ne tuningoljunk autót" témával kapcsolatban olvashatjátok tapasztalataimat, melyekért én kemény tanulópénzt fizettem. A második részben az autómról lesz szó, valamint arról, hogy eddig milyen módosítások kerültek megvalósításra. A harmadik rész pedig a rövidtávú terveimet tartalmazza, melyeket idén télen szeretnék még megvalósítani.
Jöjjön tehát az első rész:
Az egész autóőrület nálam veleszületett dolog, apám rallyzott a 80-as években, valamint off-roadra jár, tehát benzingőzben nőttem fel, mindig minden érdekelt, ami benzinnel működik, és kerekeken gurul. Azonban nem térnék ki nagyon a kezdetekre, hanem ugorjunk egy kicsit, és valahol 2007 szeptember környékén találjuk magunkat. Ekkor vettem meg első saját autómat, ami egyben a jelenlegi autóm is. Mivel már akkor is 14 éves autóról beszéltünk, voltak természetesen hibái, amiket szépen lassan elkezdtem megcsinálgatni. Például kicsit felújításra került a motor, be lett lőve a vezérlés, kapott rendes olajat, szűrőket, szíjjakat stb. A hátsódog még gyári volt, ezáltal már némileg viseletes is, tehát eldöntöttem, hogy sportdob. F&F stílusú darabot választottam rá, de itt már megkaptam, hogy azért vettem mert ez a legolcsóbb stb. Nekem egyszerűen ez tettszett, a hangja nem túl hangos, de azért autópályán nem egy leányálom az utazás. Mivel korábban anyám ezres Suzukiját hajtottam, ott nem volt lehetőségem kiélni autóhifis perverzióimat, hát akkor ebbe megvettem a legnagyobb mélyládát, ami belefér :). Emellett kapott egy belépő szintű Alpine fejegységet, egy 4 csatis erősitőt, valamint egy első komponens szettet, üvegszálas kiemelésekkel, melyek kivitelezését Covex-re bíztam. Nem is csalódtam benne, hallgattam a tanácsaira, megbíztam a szaktudásában, és elérhető áron igen komoly élményt sikerült a magaménak tudnom. Ezzel el is múlt az év, következett a 2008-as idény. Itt már gondolkoztam némi optikai módosításon, fényezésen, meg az ilyenkor szokásos dolgokon :). És itt kedződik a tanmese...
Korábbi ismerősöm javasolt számomra egy fényezőt(?), aki elvileg nagyon szépen, és olcsón(!) fúj! Aki meghallja az ilyen, és ehhez hasonló mondatokat, kérem hanyatt-homlok meneküljön, mert bele fog esni az én hibámba. Megtörtént a kontaktfelvétel, elmentem a kocsival egy szemlére, ahol megnézték a kocsit, meghallgatták a fájásaimat, és kialkudtunk egy árat. A munka nem volt felettéb nehéz, de lakatolni is kellett, mert már a balos küszöb, valamint a jobb hátsó sárvédőív az idő vasfogának lett áldozata. Gondoltam én, hogy majd jön egy lakatos, és megcsinálja, de nem így lett, hanem azt mondták, majd ők lecsiszolják, és üvegszálból betömik a lukakat... hát furcsán néztem, de tudatlan hülyegyerek voltam, elhittem, mert hát az üvegszál, az télleg nem rohad...Kértem, hogy falazzák le a csomagtérajtót, és alakitsanak ki bele kismotorrendszámnak helyet. Jóember fogta magát, kifújta púrhabbal, felesleget levágta, kivágta a rendszámot, feltaknyolt rá pár réteg üvegszálat, majd gittet, és kész. Ennek örömére lett vagy 40 kilós a csomagtérajtóm. Emellett volt még pár kisebb horpadás, melyet hasonló technikával orvosoltak. A végeredmény valami borzalmas lett. Kb másfél mázsa gittet kentek fel a kasztnira, amit persze nem sikerült egyenesre csiszolni sehol, így mikor felkerült a lakkréteg (amit kegyetlenül megfolyattak) csak bambán nézték egymást, hogy hát ez kicsit érdekes lett. A kocsit elhoztam tőlük, és eldöntöttem, hogy az évet a lehető legjobb szakember felkutatásával fogom eltölteni, aki rendbehozza a kocsit.
Mindezekről a következő részben olvashattok, addig némi csemege a képek között.
jobb is hogy elhoztad onnan!