Hol is tartottunk...? Van egy Alpine fejegységem, és egy Hertz DSK 165-ös szettem, amit kétnapi munkával faragtam be az autóba, összepasszítottam a gyári csatlakozók tönkre tétele nélkül, mert (akkor még) fontos volt a visszaalakíthatóság).Hát akkor lássuk tovább a történetet.

 

A következő lépésre úgy került sor, hogy egy alkalommal a barátomnál vendégeskedtünk, amikor megemlítettem, hogy hát tervben van a rendszer további fejlesztése, később erősítő, mélyláda kellene. Ahogy beszélgetünk, kiböktem egy nem kis méretű ládát a polcon. Kérdezem, hogy ez meg mi, mire mondja, hogy ott áll már egy ideje, eladó, de hirdetve nincs. Két darab készült belőle összesen, dupla előlapos, a hangszóróhoz fél literre pontosan van kiszámolva és építve. Tényleg bazinagy volt, és ráadásul valahonnan ismerős volt a Morel név.... Aztán beugrott, hogy a DLS-nek egy időben ők szállítottak be. A neten korábban már olvastam az R6A tesztjét, így elkezdett érdekelni a dolog. Mondta, hogy érdemes hozzá megfelelő erősítőt nézni, mert meghálálja.

 

Akkor még nem tudtam, hogy talán nem túlzás, de a high end, vagy aközeli kategória egyik képviselőjére készülök rátenni a mancsomat, úgyhogy ennek megfelelően nézegettem is buzgón a MacAudio és kategóriatársai szintjén mozgó erősítőket. :o))) Akárcsak egy igazi vérbeli nullkilométeres, mert hát az is voltam. Más kérdés, hogy szerencsére mindig a kritikus pillanatokban hallgattam a jótanácsra...

 

No nem sokkal később kinéztem a szép kerek 4x100 Wattot ígérő csillivilli modellt (asszem, hogy a Mac Z4100-asa volt), felhívtam a barátom, hogy na ehhez mit szól…

 

…szinte sírva mondta, hogy csak ezt ne. Korrekt srác volt, a fejébe lévő tudás ellenére semmit, de az égvilágon semmit nem mondott addig arról, hogy mit nézzek, és mit kerüljek el. Csak hosszas unszolásra volt hajlandó kibökni, hogy legalább egy JBL GTO 75.4 szintű erősítő legyen, ami ez előtt a szub előtt van, azt mondta, ez a minimum. Számomra csak később derült ki, hogy az az erősítő tényleg a minimum volt ennek a hangszórónak, és nem feltétlenül a teljesítményére gondolok…

 

Remélem, látjátok, hogy ismét elkövettem egy igazi kezdő hibát, nevesül hogy gyakorlatilag az egész hifiépítési hercehurcát pont a végéről kezdtem, és amit csak lehetett, megkutyultam. Hogy nem nyúltam mellé és lett belőle valami semmire sem jó összevisszaság, az kizárólag annak volt köszönhető, hogy jó helyre fordultam tanácsért.

 

Normális esetben ennek úgy kell lennie, hogy az ember felméri, mire van szüksége. Ez a legnehezebb feladat, hiszen ebbe nagyon-nagyon sok minden belejátszik. Onnantól fogva, hogy milyen zenét hallgat, azon keresztül, hogy pontosan mit is akar, aktív, vagy passzív rendszert, és minderre mennyi pénze van, milyen autóba lesz stb, ezek mind-mind még a konkrét keresgélés előtt nagyjából le kell, hogy fixálva legyenek. Aztán a képességekhez választ az ember fejet, amivel sokmindent eldönt, hiszen a forrás által kibocsátott jelen javítani már nem nagyon lehet. Ehhez jön erősítő, hangszórószett, vezetékezés, és a beépítés. Ezen belül ajtópanel építése, rezgéscsillapítás (ez külön megérdemel néhány mondatot, alkalomadtán szánok is majd rá).

 

Aki figyelt, jól gondolja. Igen, az utolsó elem a mélyláda beszerzése, hiszen ennek egy már meglévő láncba kell harmonikusan illeszkednie. Szerencsém volt, nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy olyan emberhez fordulhattam, és ezúttal hallgattam is rá (nem úgy, mint a fejnél), aki tudta, mit beszél, és miért….

 

Szóval nagy nehezen meg lett az erősítő, így bent lehetett a láda is. Persze nem egyszer keményen szívtam a fogam, hogy bákker, páronként 12.000.- Ft-ot kéne kiadni egy RCA kábelért…? 400 Ft/méter az ára a minimálisan megfelelő hangszóróvezetéknek, és ebből kéne 12 méter…? 8.000.- Ft a minimális tápkábel, ami a követelménynek megfelelő kábel…? Egy bitumenlapnak 5-6000 Ft darabja…? Na ja, volt bent egy új áron 70 ezres erősítő, egy 90 ezres mélyhangszóró hangolt-számított profi ládában, meg egy közel 100 ezres fej. Mit is vártam…?

 

Itt is igaz: egy lánc pont olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Muszáj volt egy bizonyos szintet megütni minden komponensnek, mert ennek hiányában nem tudta hozni a tudását a többi sem. Persze meg lehetett volna oldani ennek a feléből is, csak akkor sosem hozta volna a rendszer azt a tudásszintet. Ha rajtam múlt volna, talán nem is hozza, így ha úgy tetszik, a kezdeti lépések nem az én döntésem volt.

 

És hogy milyen hangja volt? Volt normális színpad, voltak normális mélyek, tere a zenének. Ki lehetett iktatni végre a hangszínszabályzó elektronikákat, nem volt szükség a loudnessel kombinált MegaBass-ra... :o) Ha koncertfelvételt hallgattam, lehetett érezni a stadiont a zene mögött. Nem is nagyon tudtam én ezeket, míg be nem ültem pár másik autóba. Ott azért kiderült, hogy van ez is olyan jó, mint mások csak úgy összedobott, vagy akár jónak tartott rendszerei. A hangszórókat sokkal durvábban lehetett terhelni, ami nem csak nagy hangerőn, hanem közepesen is vastagon megmutatkozott.

 

Pár keresetlen sort azért én is ejtenék a már unásig ismételt témáról, a számok bűvöletéről, és ezzel kapcsolatban arról, miért is nem lehet normálisan fejről meghajtani egy-egy hangszórót…

 

Hogyan is számoljuk ki jelen esetben a teljesítményt? Az áramerősség és a feszültség szorzata. Vegyünk kézbe egy például Sony-féle szép nagy piros betűkkel 4x52W-nak fémjelzett fejegységet. Elöl szép csillivilli, de nézzünk kicsit mögé. A hátában ott lapul egy 10 Amperos biztosíték, ugye?

 

Akkor számolgassunk:

- az autó rendszere 12 Voltos. Ha a generátor maximális teljesítményen tölt, akkor sincs a rendszerben 14,4 Voltnál nagyobb feszültség, vagy ha igen, akkor ott más gond van.

- Késes biztosítékunk szerény 10A-s

 

Egyszerű szorzás-osztás útján kijön az, hogy a maximális teljesítmény, ami ezen a biztosítékon át tud folyni, az 144W-nál semmiképpen nem lehet több. Ha leosztjuk, ez bizony 4x36W........lenne, ha csak a hangszórókat kellene ebbőlhajtani. De ebből bizony még lejön a kijelző, a tuner, a CD-mechanika működtetésére szolgáló áram, úgyhogy ne legyenek illúzióink...

 

Mellesleg ha az ember kézbe veszi a használati utasítást (amit ugye a legritkább esetben szoktunk), ott már a „valós” specifikációban jóval szerényebb 4x18-23W szokott feltüntetve lenni. És bizony-bizony azért tettem idézőjelbe a valósat, mert sokszor még ezt sem tudja tartósan teljesíteni egy fej... (Csak zárójelben: nézzetek csak meg egy régebbi, 4x50-60W-s erősítőt. Azért régebbit, mert ma már nem mernek ilyen apró számokat erősítőre írni, hiszen senki nem venné meg... Mekkora? Ugye méretes? Most képzeljétek el, hogy egy fej "4x52W-ja" sokszor egy gyufás skatulya méretű helyen van....)

 

Hol is vagyunk tehát egy 20.000.- Ft-os hangszóró 70-90W-os folymatos terhelhetőségétől…? Még szerencse, hogy sokszor a hangszórók terhelhetőségét is túl szokták kicsit specifikálni. No nem ennyire, de ha lehet, ott is fölfelé kerekítenek… Szóval röviden, dióhéjban ez a magyarázata annak, hogy miért is kell egy autóba erősítő a normális zenehallgatáshoz. Már amennyiben nem gyári rendszerről van szó… Na nem mondom, hallottam már olyan rendszert, amit a tulajdonosa fejről hajtott, és jól szólt (mondjuk terhelni így sem lehetett, és ott sem a hangszórók hibájából), de ott a hangszórók árának úgy két-háromszorosa lehetett benne az első ajtóban rezgéscsillapítás formájában…

 

Ennek a rendszernek nagyon sokáig nagyon örültem, valóban örömmel hallgattam. Pedig hamar kiütközött az első szettnek az a negatív tulajdonsága, ami a demofalban még kívánatossá tette, és amire többen figyelmeztettek is: hogy a magasa zavaró, mert fém. Persze ez így nem igaz ebben a formában, nem azért zavaró, mert fém (sőt, a fém magasak sokszor jobbak, mint a selyem dómok), hanem mert ilyenre tervezték a szettet, ez fért bele a büdzsébe. A színpadot, a nüansznyi kis rezzenéseket, a teret, amik egy élményt teljessé tudnak tenni sokszor a középmagas és magas hangok adják, hiszen az ember füle olyan, hogy egy hang minél magasabb, annál könnyebben be tudja lőni az irányát. Gondolom, a tervezéskor ezt igyekeztek hangsúlyossá tenni.

 

Persze egy jó beépítés, vagy még inkább egy aktív hajtás alkalmazása a passzív váltók helyett még áldásosabb tud lenni, de én nem gondolkodtam aktív meghajtásban, úgyhogy el kellett viselnem a néha kifejezetten zavaró magasakat. De mindenképpen jó kompromisszum volt, és főként rossz minőségű másolatoknál vált zavaróvá, és akkor is főként nagy hangerőn (vagyis jó sokszor…) De mondom még egyszer, élhető kompromisszum volt, az ember szívesen ült be az autóba, és kelletlenül szállt ki. A posttal azonos című galériában próbáltam összegyűjteni néhány saját, vagy a netről levadászott képet arról, hogy mivel indultam el.