Mondják: ugyan a Sonyról megoszlanak a vélemények, de egy dolog biztos, a Sony mindent tud a világról, amit az ő területén lehet. Kezében van a tudás, a technológia és a tőke, ezek után csak döntés kérdése, hogy mit tesz le az asztalra. Ezért a legjobbak és a gyengébbek között mindenféle terméke van, évjárattól és ártól függetlenül.

 

Szeretném magam is ezt gondolni a cégről, de úgy tűnik, a vállalatóriás az utóbbi időben nem látszik töretlen rajongói segítségére sietni, már ami az autóhifit illeti....

 

…nem kis fába vágtam a fejszémet. Alábbi írásom alanya nem más, mint a Sony 1997-ben forgalomban volt csúcs fejegysége. Hogy miért nem vagyok könnyű helyzetben? Be kellene mutatnom egy olyan fejegységet, ami a referenciaosztály fölött tanyázik, ugyanakkor csupán alapfunkciókkal ellátott. Bemutatni valami olyasmit, amit nem lehet csak úgy, akármikor meghallgatni, valamit, amit nem ismernek. Ráadásul elfogulatlanul.

 

Mert ha azt mondom, Alpine F#1 Status, vagy Pioneer DEX-P9, vagy Nakamichi CD700, tudják, miről van szó, azonnal csillognak a szemek, távolba réved a tekintet és keserédes sóhaj hagyja el az ajkakat. De ha azt mondom, Sony C90R, maximum üveges tekintetet lehet látni, meg némi bólintást, ami inkább annak szól, ahogy a típus elhangzott, nem annak, ami.

 

No de mindegy, tegyünk egy próbát. Szóval 1997-et írunk, a Sony akkori legmagasabb kategóriás (XES) darabjai már kifutó szériások, kell hát mellé (utána? alá?) valami, ami a nevet továbbviszi, amire aztán méltán lehet hivatkozni… esetleg unatkozó tervezőmérnökök megmutatták, hogy így is lehet autóhifit csinálni. Talán mindegy is, mi okból, de a Sony piacra bocsátotta a Mobile ES rendszer zászlóshajóját, a CDX-C90R fejegységet.

 

És mit kapott a vásárló az akkori áron mintegy 450.000.- Forintjáért? Hát, mondhatnánk, hogy szinte semmit. Se egy jobbacska háttérkép, vagy képernyőkímélő, se MP3-lejátszási képesség (USB-ről ne is beszéljünk), se különösebben vonzó, utolsó divat szerinti dizájn, semmi olyan, ami a felületes szemlélők számára kívánatossá tette volna a gépet. Szó se róla, kiegészítőkkel azért el volt látva, hiszen alapból járt hozzá infravörös és vezetékes távirányító, ez utóbbi természetesen levehető, és - figyelem! - ahol szükséges a minőségérzet szempontjából, ott bizony tömör fém. Itt azért már elkezdhetünk gyanút fogni...

 

A csomagolás mélyére ásva előbukkant a levehető előlap is, no meg maga a készülék. Még normális ISO csatlakozót sem tartalmazott, a vezetékköteg végei a levegőben, szabadon árválkodtak. Aztán még mi ezen a furcsa? Hát az, hogy hiába keresünk rajta hangszórókimeneteket, nem találunk. Ezen ugyanis nincs, lévén nem tartalmaz végfokot az egység, erősítő nélkül nem használható. Van viszont rajta 3 pár lengő RCA-kimenet, optikai kimenet DSP egység számára, bemenet CD-váltónak és ott fityeg még egy furcsa kis fémdoboz, mintha valami nem fért volna el a házban... ami nem a megszokott egérszürke, hanem sárga. Merthogy réz. A kis fityegő doboz pedig nem más, mint egy külső DC-DC konverter, ami csak azért került ki a szabadba, hogy a rézházon belül ne zavarja meg elektromos impulzusokkal, interferenciákkal a jelátvitelt.

 

Bizony, ez nem a megszokott, mindennapi elektronika. Aki látott már más gyártótól komolyabb darabokat, annak mindez ismerős lehet, de nem csodálkozom, ha felvonja a szemöldökét: jé, a Sony is gyártott high endet...? Bizony gyártott, csak itthon nem túl ismert. Hivatalosan összesen kettő darabot adtak el belőle...

 

Tekintettel arra, hogy hangminőségi megfontolásból "lespórolták" róla a szabvány csatlakozót, az üzembe helyezése nem túl egyszerű: vagy ISO csatlakozót kell rá fabrikálni, vagy pedig a gyártó elképzelése szerint, közvetlenül akkumulátorról kell megtáplálni.

 

Ha ezen túl vagyunk, már csak megfelelő színvonalú elektronikákat kell mögé válogatni, hogy megismerkedhessünk vele. Nem lesz könnyű dolgunk, egy ilyen fejet nem könnyű kiszolgálni: az odafigyeléssel végrehajtott tervezés, a garantáltan japán gyártás maximum európai (figyelem! Európai! Nem kínai, nem taiwani, nem valami harmadik országbeli) összeszereléssel párosítva, no meg a bele szerelt 4 db 20 bites high end DAC feladja a leckét bárminek, ami mögötte van...

 

Első ismerkedésünk alkalmával szembesülhetünk az első bosszantó körülménnyel (van még, bár nem hosszú a lista): a fej távirányító nélkül nem használható teljes körűen, nem állítható be. Ne kérdezzétek az okát, a Sonynál így gondolták jónak. Más gyártó hig end termékeinél más a mai szemmel nézett hiányosság (nincs RDS a rádióban, nem levehető az előlap stb...). Ahhoz képest, hogy az előd XES "előlapja" nem tartalmazott semmiféle gombot a kikapcsolón és a kioldón kívül azt hiszem, már ez is komoly előre lépés...

 

A külsőn végigzongorázva feltűnik, hogy a megszokottól eltérően nem hat, hanem tíz állomástároló nyomógomb található a kijelző alatt, valamint hogy léptető gombok helyett léptető karikát alkalmaztak a hangerőgomb körül. A kijelző jobb oldalán három változó-változtatható funkciójú gomb kapott helyet Pár további funkciógombot, valamint a bal alsó sarokban található mechanikus kioldó gombot áttekintve végére is érünk a gomberdőnek. A szálhúzott alumínium előlapot egy plexi előtét védi, ez alól csak az alsó nyomógomboknál lóg ki a csupasz fém.

 

A gép pontmátrixos kijelző segítésével közli velünk a legfontosabb információkat - amennyiben igényt tartunk rá. Ha nem, akár teljes egészében ki is kapcsolhatjuk. Szerencsés választás, mert a bekapcsolt állapotban hangja van. Mint mondtam, háttérképek, ugró delfinek, rövid videók, bikinis lányok nem varázsolhatók a kijelzőre, ebben a kategóriában ez inkább taszítónak hat, mint vonzónak. Egyedül azt határozhatjuk meg, hogy a kijelző normál, vagy inverz módban működjön és milyen szögben forduljon fölfelé, semmi többet.

 

Képes audio CD-t olvasni, és rádióadást közvetíteni. Slussz. Jó zenehallgatáshoz nem is kell több. A gyártó érezhetően a CD-szekcióra koncentrált, a rádió rész határozottan gyengébb hangminőséget produkál, hallgatva olyan érzése van az embernek a CD-hez képest, mintha nem lenne normális vétel: a képzeletbeli színpad össze-összeomlik, sőt, néha mintha átváltana mono vételre. Ez talán a második bosszantó tulajdonsága. Hozzáteszem vidéken jóval kevésbé jelentkezik, mint a fővárosban, de manapság alacsonyabb kategóriában is kiegyensúlyozottabb rádiós képességekkel ellátott egységek kerülnek piacra. Maga a rádió teljes körű RDS-funkciókkal ellátott, 20 analóg csatorna tárolására van felkészítve, valamint külön egység csatlakoztatását (XT-100DAB) követően digitális rádióadók fogására is alkalmas - lenne, ha kis hazánkban ilyen lenne. Ennek hiányában sajnos ezzel kapcsolatban nem tudok információkkal szolgálni, pedig lehet, hogy éppen a DAB-adás az, amiben nagyot domborít. Messze van még Európa…

 

Nem tudom megállni, hogy ne szenteljek egy külön bekezdést egy igen hasznos funkciónak, mely RDS alapon működik: ez a fej képes arra, hogy minden nap kétszer, meghatározott időtartamban pásztázza a beállított hullámsávot, és amennyiben ott közlekedési infó hangzik el, azt képes (kikapcsolt állapotban, előlap nélkül is) rögzíteni. A munkába igyekvő, vagy onnan hazatérő autós indulás előtt-közben így meghallgathatja az utolsó közlekedési információkat, és ehhez képest tud útvonalat tervezni. Csaknem olyan, mint a GPS-navigációknál a közlekedési infók vétele. Csak ez működik... Érdekes, és sokat közlekedőknek valóban hasznos funkció. Nem tudom, hogy a mai fejek tudnak-e ilyet, de nem hiszem...

 

Lassan elérkezünk a legnehezebb részhez, a CD-hallgatáshoz. A motorosan lebukó előlap mögötti nyílásba lemezt helyezve nyugodtan hátra is dőlhetünk. Ha a hifirendszerünket kellő gondossággal állítottuk össze, nemsokára úgyis szélesen mosolyogni fogunk, mert nem számít, milyen rég óta van meg a gép, mosolyt csal az ember arcára…

 

Hogy miért? Hát azért, mert ebben a rendszerben a páratlan felbontás döbbenetes dinamikával és pontossággal párosul. Persze, mondjátok, ettől még nem lesz egy előadás valósághű... Nem lehet erre megfelelő szavakat találni, talán annak van a legkönnyebb dolga, aki járt mondjuk komolyzenei élő koncerten, vagy hallott különféle hangszereket szólóban. Az tudja, hogy a vonósok gyantás lószőrrel „üzemelnek”, hogy a fúvósok szájjal képeznek hangot. És ahogy visszahallja a CD lemezen, ezt azonnal maga elé is tudja képzelni. Hallatszik a szőr rezgése a vonón, hallatszik, hogy egy trombita hangja mintha ezer hangból állna össze és mégis egy hang. Hallatszik, ahogy a fuvola nyílása fölött elsüvít a kifújt levegő….

 

De nem csak a komolyzenei hangszerek visszaadása élethű. Ha elektromos gitár kell, torzítással, dobokkal, eszement zúzással, elég csak a CD-t behelyezni, és lehet is készülni a sárga csekkre Vas megyétől. Autóhifiről lévén szó a szűk helyen egy zúzós, dallamos rockzenénél úgysem lehet majd máshol kiteljesedni, mint a gázpedálon. Ha dögös fekete zene kell, CD-t cserélve meghallgathatjuk, ahogy a testvérek iszonyú mélységből előtörő basszusok kíséretében csak nekünk mondják el a világ folyását, miközben lassan, lehúzott ablakkal gurulunk a külső sávban….

 

Minden zenét a zenének megfelelő stílusban ad elő, mindegy, mit kap. Komolyzenénél szofisztikált, kultúrált. A leghalkabb piano pianissimotól a leghangosabb forte fortissimoig jól hallható és elkülöníthető a teljes skála, és ha közben beesik egy-egy kihangsúlyozás, vagy lehalkítás, hát az is benne van, ahogy kell. Minden rezzenést jól lehet hallani, sőt, ha netán valaki kényelmetlenül izeg-mozog a felvétel közben az előadók közül, azt is…

 Úgy vettem észre, a komolyzene levegősségét a komoly rendszerekjól és viszonylag könnyen visszaadják, igazi élvezetes muzsikát közvetítve. Más a helyzet egy durva rockzenével. Eleve hangos énekesek és nagyon hangos, sokszor torzított hangszerek, nagy hangsűrűség, ezek a megfelelő mennyiségben óriási hangtömeget képesek létrehozni. Itt sokszor jóval nehezebb a dolga egy rendszernek, itt egy élethű előadásba még komolyabb installációk is meg tudnak roppanni. Ennél a fejnél pedig csak azt veszi észre az ember, hogy egyszerűen ellenállhatatlan késztetést érez, hogy hangosítson, még, még, még, mert ez egyre jobban szól…. Ezt hallgatva érthetővé válik: a jó hifi igenis neveli az embert. És a szó jó értelmében. Elvétve tapasztaltam csak hasonlót más fejektől, azok is inkább csak máshogy voltak nagyon jók. Ízlés kérdése, ki melyiket részesíti előnyben.

 

Apropó, ízlés. Majdnem elfelejtettem említeni, hogy a DAC karakterisztikája állítható, attól függően, hogy a hallgató fülének mi esik a legjobban. A standardon kívül még háromféle beállítás, vagy számítási mód létezik. A karakterisztikák között váltogatva szinte semmi nem változik, a végeredmény mégis más lesz. Nem tudom ennél pontosabban leírni. Véletlenül sem előre beállított hangképekre, ekvalizátor beállításokra gondoljatok, hiszen ez nem az. Megkockáztatom, hogy kellően érzékeny rendszer hiányában meg sem lehet hallani a különbséget, de tény, hogy ott van, létezik.

 

Hangszínszabályzás. Nos hmmm, hát igen. Tud magasat, meg mélyet szabályozni, plusz a szub jelszintje állítható. Szerencsére ez (mármint a magasat és a mélyet szabályzó áramkör) is kikapcsolható, így pár gombnyomást követően ez sem áll a hang útjába.

 

Digitális beállításokra, időkorrekcióra, ekvalizerre, fázisforgatásra áhítozó olvasótársaimat ki kell ábrándítanom: ez a készülék nem tartalmaz DSP egységet. Utólag, igényszinttől függően azonban a családon belül többféle készülék vásárolható hozzá: van alapkategóriás, amelyiket be lehet állítani a fejről is (XDP-U50D), és van, amelyiket külön laptoppal lehet igazán egyénileg testre szabni (XDP-4000X). De azt hiszem, ez ebben a kategóriában nem meglepő. Hogy milyen? Erről sajnos nem tudok beszámolni, figyelemmel arra, hogy a készüléket passzív üzemmódban hallottam. De hogy milyen lenne…? A beszámolók szerint kategóriától függ. Ha „olcsó” készülékkel párosítja az ember, elvesz az élményből. Ha drágával, az eredmény egy vállalható kompromisszum még a leginkább kritikus fülek számára is.

 

Sajnos az idő előrehaladtával egyre kisebb az esély arra, hogy ilyen fejet épségben találjon az ember. Ha netán mégis, bontatlan csomagolásban még mindig 1000-1400 USD között cserélnek gazdát a szerencsésebb darabok. A kevésbé szerencséseket, akik az elmúlt tizenévet robottal töltötték, utolérte a korabeli csúcs Sonyk rákfenéje: a fokozatosan elhalványuló kijelző és a megkopó, elérő gumijú hangerőszabályzó. De ezt leszámítva teszik a dolgukat. Ideig-óráig segíteni lehet rajtuk a változtatható szögű kijelzővel, végül nappal gyakorlatilag olvashatatlanná válnak (nem mintha a jólnevelt C90 tulaj bekapcsolva hagyná a kijelzőt…). Szerencsére ezen ma már lehet segíteni, és van is, aki kifejezetten szakosodott erre. No nem hiszem, hogy a magyar piacból fog megélni… :o)

 

Talán még annyi amit észrevettem, hogy a mai viszonylatokban egy gondolatnyival tovább tart, míg a CD-lemez körül kényelmesen elhelyezkedik, ez a gondolatnyi nagyjából plusz 2 mp-t jelent. Azt hiszem nem nagy kompromisszum egy nem mindennapi élményért cserébe. Téli viszonyok közepette viszonylag nehezen melegszik fel üzemi hőfokra, és ez hallható a hangján is: hidegen kopogós, barátságtalan hangja van, olyan érzése támad a hallgatónak, mintha kelletlenül dobálná elé a hangokat, de a felbontása, dinamikája ekkor sem változik. Meg kell várni, míg megmelegszik egy kicsit, nincs mese. Kb. 20 perc után már érezhetően szebben muzsikál, de a csúnya mínuszokban, fűtetlen utastérben előfordult, hogy másfél-két óra kellett, mire elkezdett igazán szépen zenélni.

 

Ez a méltatlanul ismeretlen fej számomra nem kevés kellemes percet, órát okozott, míg együtt róttuk az utakat. Nagyon hálás vagyok érte a barátomnak, Bakai Gábornak, amiért lehetővé tette, hogy közelebbről is megismerhessem (igen tudom, kevés szó esett a hangjáról. Majd igyekszem tágítani a tudásom… :o) ), és egyúttal szívem szerint haragudnék is kicsit, mert ezzel a fejjel feladta a leckét. Ez után hallgatózva igen kevés az a rendszer, aminek hallatán elfogna a birtoklási vágy. Pontosabban igen kevés az olyan fej, amit ezzel elcserélnék. Eddig konkrétan nem is találtam ilyet…

 

És hogy miért csak haragudnék? Nem mondtam volna? Van egy ilyenem… :o)

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!