Nos hát. A helyzet az, hogy nemrég végre valóra vált a tavaly november óta dédelgetett tervem.

 

Merthogy elégedett voltam én (nagyjából) a rendszerem képességeivel, és járható, élhető kompromisszumnak tartottam a viszonylag jó (valós) teljesítményű négycsatornás erősítőről hajtott rendszert… de azért mégiscsak furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lenne, ha ezt egy szuberősítővel egészíteném ki. Persze elvben nagyjából már tisztában voltam vele: ha a rendszer legnagyobb fogyasztóját külön erőmű táplálja, az jót fog tenni a mind a bizonyos nagyfogyasztónak – a szubnak –, mind pedig a hangszórószettnek. Azt is sejtettem, hogy ez hangerőben mindenképpen meg fog mutatkozni, de abban a tekintetben, hogy esetleg még mi másban, csak találgatni tudtam.

 

Lényeg a lényeg, hogy szöget ütött a gondolat a fejembe, úgyhogy latolgattam, számolgattam. Tekintve, hogy a rendszerem eddigi elemei a JBL-nek ugyanazon szériájából kerültek ki, értelemszerű volt, hogy a szuberősítő tájékán is ezt a szériát fogom megcélozni. Viszont a nagykutyák – a BPx1100.1 és a BPx2200.1 – erős túlzásnak tűntek a 25 cm-s Power szubhoz mind árban, mind képességben. Volt viszont egy remeknek tűnő megoldás, ami a tapasztaltabbak szerint az én kis zárt szubomnak épp elég, ez pedig a Px500.1-es.

 

A véletlen úgy hozta, hogy pont találtam is egyet eladót, ráadásul a tulajdonos volt olyan rendes, hogy beleegyezett abba, hogy több részletben vegyem meg és az utolsó kifizetésekor hozzam el az egyébként beépítetlen darabot. Hát igen, ez az a bizalmi alap, ami ma már nagyon ritkán szokott létre jönni. Ezúton is köszönet érte.

 

A projekt tehát lassan indult meg még tavaly novemberben figyelembe véve, hogy nem vagyok Csekonics báró egyenesági leszármazottja. :o) Jóval nagyobb volumenű volt, mint csupán az erősítőt megvenni, hiszen meg kellett oldani a tápellátását is, ami ugyancsak nem kis összeg, ha normális minőségben gondolkodik az ember.

 

Lényeg, hogy mostanra összeállt, és egy hétvége alatt meg lehetett oldani az autóba kerülését is. Viszont úgy voltam vele, hogy ha már tehermentesítem a szubtól az első szettet hajtó négycsatornásat, és a lehetőségem megvan rá, miért ne hajtsam hidalva…? Kicsit tartottam a bekötésétől, de a panelra ránézve kiderült, hogy alaptalanul, mert a módja magától értetődő.

 

Hogy mi változott? Hát, ismét fenekestül felfordult az egész rendszer. Először is az első szett erősítőjét immár oldalanként kell szabályozni, ami jó móka, ha netán van eltérés a potméterek helyzete és a beállított érzékenység között oldalanként, mert akkor ugye szemre már nem is lehet állítani. Ugyanez a helyzet a vágásokkal. És mindehhez egy teljesen külön erősítőn kell hozzáállítani a szubot…

 

Hmmm. Nem olyan egyszerű feladat, de meghálálja a türelmet. Hogy mivel? Hát először is – mint azt sejtettem – hangerővel. Jóval nagyobb hangerővel és stabilitással minden szempontból: nem lesz kiabálós, nem bizonytalanodik el, nem mosódik össze a színpad nagy hangerőn, és nem kell odafigyelni, hogy csak addig tekerje fel az ember, hogy be ne „omoljon” a hangkép a mélyeknél, és klippelésbe ne kezdjen az erősítő.

 

Ez az, ami először észre vehető, és az ember pár napig óhatatlanul vigyorogva próbálgatja a határokat. Aztán kiderül, hogy más is változott ám: megnőtt a színpad mélysége és szélessége, a zene lenyugszik, kiegyensúlyozottabbá válik, megint veszít a kiabálósságra való hajlamból (kéretik itt figyelembe venni, hogy nálam a régi szériás Power szett dolgozik fém magasakkal), és valóban egy stabil, élő jelenlétérzet marad a helyén. Nem sokat kellett gondolkozni rajta, mi lehet a magyarázata, pár zeneszám után nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a szubnak lett több energia, hanem a szettnek is több maradt, ennek megfelelően a magas tartomány mögé „felzárkózott” a közép és a mélyközép, kiegyensúlyozva az összképet. És ez alá jön a szuberősítő „vadiúj” mélytartománya, ami a négycsatornás hídban hajtott hátsó kettőjéhez képest elementáris erejű, de itt is van persze más változás is, természetesen: mindamellett – vagy annak ellénre? –, hogy a szub elsőre ijesztő mértékű kitérésekkel kezdett el dolgozni az egész mélytartomány sokkal lágyabb, selymesebb lett, érezhetően megnőtt a szubtartomány felbontása is, nem csak az ereje. Akik huzamosabban hallgatták a Morel ládámat azt mondják, olyan, mintha ismét az lenne bent.

 

Összefoglalva szigorúan hifis szempontból és nem az anyagi kompromisszumokat figyelembe véve – talán nem lesz meglepő a végkövetkeztetés – sokkal jobb, ha a szubot külön erősítő hajtja mind a szubnak, mind pedig az elöl dolgozó szettnek. Persze nem elhanyagolandó az anyagi szempont sem, figyelembe kell venni, hogy azt a plusz erősítőt be is kell építeni és kötni ami összességében könnyen még egyszer felemésztheti a kedvenc szuberősítőnk árát.