Tuning. Egy különös dolog, talán irányzatnak nem nevezhető, egy szenvedély, egy mánia, egy hobbi. Ha egyszer megfertőz, nincs megállás. Kemény munka, évek, pénz, és mégis, ott van, ami hajt, a vágyódás a szépre, az erősre, a jóra.. Csalódások, öröm, bánat, sikerek és sikertelenség, ezek, amik az autóépítés rögös útján végigkísérnek bennünket, „fanatikusokat”…

  Azt hiszem olyan 6 éve kezdődhetett, amikor elkapott az a furcsa érzés. Miután megcsodáltuk a Halálos Iramban c. filmet , amit teljes átéléssel néztem végig, egy teljesen új érzés járt át: csillogó-villogó, színes gépcsodák, nagyon jó filmzene..- a film végeztét egy nagy sóhajtással és egy „Én soha nem fogok ilyeneket látni” – kijelentéssel nyugtáztam..
Nos, a filmet követően páran beültünk az autóba és elindultunk az M3 –as autópálya felé. Haver, úticélunkról való érdeklődésemre csak ennyit mondott: „Gyorsulási versenyre megyünk.” Kíváncsian vártam a továbbiakat, igazából hirtelen nem is nagyon tudtam hova tenni a dolgot, nem tudtam mit várjak.. Aztán megérkeztünk.. Szebbnél szebb autók, rengeteg ember, csak néztem, mint a moziban, és akkor az orromat egy furcsa illat érintette meg.. „Mi ez a szag?” – kérdeztem a többieket. „Az égett gumi szaga.” – válaszolták.
Azt hiszem itt kezdődött minden….

Sajnos akkoriban a saját autó még nem volt megoldható. Édesanyámmal való nagy harcok árán néha-néha sikerült egy-egy estére elrabolni az autót, és nem sokkal később belekeveredtem életem első gyorsulásába is.. egy új és felemelő érzés kerített hatalmába.. a teljes felszabadultság érzése, megszűnt az idő, nem maradt semmi és senki, csak az autó, én és az út, a tökéletes pillanat mely a való élet összes problémáját kizárta magából. Aztán hirtelen ebből a „másvilágból” csodálkozó és elismerő pillantások tömege rántott ki, és akkor eszméltem rá: igen! az Astra előbb ért célba! Akkor azt hittem, életem legjobb napját tudhatom magaménak. Aztán jött a következő, a következő, a következő, és a függőség..

2005 őszén sikerült beszereznem életem első „tuningholmiját”: kék helyzetjelző ledeket.. iszonyú dögösnek éreztem akkor az autót.. Aztán a nem tudás és a rajongás hála Istennek tudássá fejlődött, és jöttek a kicsivel komolyabb dolgok, kipufogó, direktszűrő és kisebb nagyobb optikai módosítások.
Másfél év a hátam mögött, mostanra jutottam el oda, hogy kezdek elégedett lenni. Noha az autó átalakítása még csak most kezdődik igazán, rengeteg elismerő pillantást és megjegyzést kap.

De akkor kezdjük is az alapoknál:
Másfél éve a gyári dob egy Powerful sportdobra cserélődött, kellemes, dörmögő hangot kölcsönözve az autónak. A műhelyben egy gyorsszervízelést is véghezvittünk, leszedtük a sárfogó gumikat, ezzel picit jobb megjelenést adva a hátsó lökhárítónak. Nem sokkal később a sportkipufogóhoz dukált a direktszűrő, mely azóta rengeteg átalakításon átesett, jelenleg is átépítés alatt áll. Köszönhetően a dobnak és a szűrőnek, a gyári EcoTec motor érezhetően pörgősebb és nyomatékosabb lett. Természetesen nincs tuning karbantartás nélkül, így az autó átesett egy teljes ellenőrzésen és felújításon, ami tartalmazta az olaj- és szűrő, az ékszíj, a vezérműszíj, a vízpumpa, a fékbetétek és a gumiabroncsok cseréjét. Mivel egy meggondolatlan teherautós úgy döntött rossz időben, de sávot vált, a hátsó sárvédőn egy csúnya sérülés volt, természetesen ennek lakatolása és fényezése is hozzátartozott a renováláshoz.
A felújítást követően az autó sajnos három hónapos kényszerpihenőre ítéltetett, kisebb családi okok miatt. A pihenő után autó és gazdája belecsöppentek a pörgős nyári esték világába, versenyt verseny követett, így telt el a nyár, az ősz, sajnos pillanatok alatt.
A 2006/07-es tél sajnos nem hozott új dolgokat, aprócska optikai változásokat eszközöltünk, amelyek kis költségvetésből megvalósíthatók voltak. 
Sajnos a tél végén egy kisebb baleset miatt újabb kiadásra kényszerültem, a padka erősebbnek bizonyult a lengőkarnál..
A problémát egy jó barátnak köszönhetően gyorsan orvosoltuk, és az autó újra száguldhatott. Aztán a száguldással együtt jött a jóidő, és elkezdődött a csinosítás.  
Természetesen a gyári hifi sem maradt érintetlen állapotában, a gyári kazettás Philipset egy MP3, WMA kompatibilis Alpine fejegység váltotta fel, majd a rendszer kiegészítésképp egy MacAudio Macattack erősítőt és egy MacFire 301 Free Air mélynyomót kapott.A gyárilag fekete műanyag díszléceket és küszöböket az autó színére fényeztük, a régi, kopottas hűtőrácsot egy Bertone Coupe rácsra cseréltük.
Az autó ezen állapotában a szegedi Carstyling Show-n „debütált”.

A kiállítás után nem sokkal egy régóta vágyott álom vált valóra; az autó megkapta az új, 16” felniket. A választás jól sikerült, jó pénzből szép látványt sikerült teremteni. A felnivásárlással pedig elindult valami, valami várakozással teli hosszú folyamat, ami már tart évek óta, de csak most fordult igazán komolyra. 
   
  Ötletekkel teli várakozás, munka és elégedettség időszaka következik most.. elismerő pillantások, begyűjtött kupák a polcon és hátbaveregetések fogják jutalmazni az évekig tartó munkát. Legalábbis ez a célunk.. a cél, mindig újat mutatni, megmutatni és bizonyítani.. és a könny amikor megcsillan a szemünkben, visszagondolva egy-egy kiállításra, érezni, tudni, büszkének lenni…

-------------------------------------------------------------------------------------------

 

......aztán eltelt pár hónap, pár találkozó.. Megváltozott egy két dolog, már más vonz, más érdekel, másfelé tekintünk...

Sajnos elérkezetté vált a megválás a szeretett kis fehértől, igy került Gáborhoz, aki azóta szerető új "gazdija" a kisautónak :)

Ilyenkor elgondolkodik az ember lánya, és nagyon sok régi emlék tör a felszinre:  az első reg a stylingon, az első retek, az első zsír, és aztán az itt szerzett barátokkal való első közös emlékek, a gyorsulások, a játszadozások a közutakon, amikor még minden nyári  éjszakánkat az aszfalton töltöttük benzinkutakon megpihenve ...  A megannyi találkozó, az elismerő vagy éppen a nemtetsző tekintetek és megjegyzések. Az új ötletek és elhatározások, a tervek, a célok...

Aztán jön valami egészen más... egy fájdalmas , furcsa érzés amikor már más  száguld el a szeretett autóval, és valami jónak a vége, egyben egy érdekesen jó érzés, tudni hogy valami  új készül...

Gondolkodás, variálás eredményeképp találkozás az  új jövevénnyel, és ahogy meglátjuk, már el is kezd járni az agyunk, hogy hogyan is építsük át .... aztán bevillan a felismerés : ez már nem az! nem az a gyermeteg lelkesedés, a mindenek feletti és mindennél előrébb való tervezgetés... azon  kapom magam hogy már az autót magát látom szépnek, nem a szárnyat, a fényezést,  a sárvédőszélesítést... Egyben látom szépnek a gépet, és tudom hogy egy felnivel még szebbé lehet varázsolni... Nevezhetjük ezt talán meg -vagy kiöregedésnek? Megkomolyodásnak? Ki tudja... egy biztos... akit egyszer magával ragadott ez a láz, sohasem nő ki belőle.... mert legyünk akármennyire öregek, komolyak és megfontoltak, az a gyermek mindig bennünk marad aki csakazértis "elnyomja" egy egy lámpánál és csakazértis ráteszi a nagyobb kereket és lejjebb ülteti az autót, hiszen úgy "mutat"...

 

Dehát ezek vagyunk "mi".... :)

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!