Az öreg csigazabáló

Pont a születésnapomon történt, mikor is megvettem életem első saját autóját. Életem addigi legboldogabb, de egyben legszomorúbb napjává is vált. Itt kezdődött minden...

Sokan kérdezték, miért pont francia, miért pont ilyen öreg, miért pont ilyen blabla...megmondom őszintén, eddigi életem során német- és japánpárti voltam, mint ahogy most is. A franciát, meg a többi moslékot ki nem állhattam. Lehet, hogy mazohista vagyok, azért vettem pont Őt. Már pár éve ment a nézegetés, mivel mióta az eszemet tudom, autóbuzi vagyok. Néztem sok mindent, volt a listán Primera, B Vectra, Mégane Coupé, G3, Vento, Civic 5-6gen, még 120as Škodi is. Végül rá esett a választás. Előtte még megnéztünk egy Sierrat, nem volt rossz igazából, 2.0i DOHC 120 lóval, szerintem elég is lett volna. A legnagyobb bibi az volt vele, hogy 2 hónap műszakival adta volna a srác, plusz a hátsó sárvédőíveket konkrétan meg tudtam volna öklözni, úgy szét voltak rohadva. Mivel pénzszűkében voltam, így szinte kizárt volt hogy azonnal meg tudok rajta mindent csinálni, ezért le kellett róla mondanom. Néha azt mondom, kár volt, néha azt mondom, jobb így.

Másodjára néztük meg az Elsa névre hallgató kishölgyet. A férfi, akitől vettem, a nagyapjától örökölte meg, mivel az öreg elhunyt pár éve. Állítása szerint a vége fele már csak templomba meg vissza járt vele. Viszont az unoka keveset használta, pont ezért is került eladósorba, nem volt rá ideje. Ami később sajnos fel is ütötte fejét. Aznap, mikor megnéztük, igazából kb. minden rendben volt, az egyetlen nagyobb gond azzal volt, hogy nem testelt a műszerfal, így ha a fényszórókat felkapcsoltam, a sebességen kívül semmit nem mutatott jól, illetve világításom se volt rajta (részben emiatt is kaptam meg két nappal később az első büntimet). A két év műszaki is egész csábító volt (igen, tudom, azt akárki elintézi...), plusz képek alapján és élőben is egész pofásan festett, rozsda is csak a jobb hátsó íven virágzott, de egyáltalán nem vészes. Körbenéztük, próbakör, adásvételi aláírása, hazamenetel.

Két nappal később már 15ös nyári felniken gurultunk, nem tétlenkedtem. Kapott új magnót és négy új hangszórót is. Megfigyeltem viszont, hogy azért vannak problémák, jobb első elektromos ablak nem működik, az ablakspricni is meghalt később, csomagtér-, belső-, illetve helyzetjelző fényeim nem működtek, tipikusan retek francia elektronika, 19eseknél típushiba. Egyből olajcsere, szűrők cseréje, szokásos dolgok. Vettem bele LED-es izzókat is (hisz fontosabb, mint az, hogy működjön az autó, nemde?), meg pár kisebb, ráadásul haszontalan dolgot. Ami viszont feltűnő volt, hogy folyamatosan fogyott belőle a víz...forralni nem forraltam, víz és olaj is fajtiszta volt, nem keverdedtek. Vízpumpa nem folyik, vízcsövek rendben vannak, mi lehet a gond? Nem tudtam kisilabizálni...pár héttel később megjött a zsírúj TA-Technix fix futóművem is, ami igaz, hogy csak az elejét rakta lejjebb, de így nagyjából szintben volt. Mondjuk kezdettől fogva gyanús volt a lógó farrész...

Ahogy a nevemre lett íratva, meg is kaptam életem első büntetését...mivel nem volt műszerfalvilágításom, így nem láttam, mennyivel megyek előzés közben...persze irányjelző nuku, hisz minek az :D Csak sajnos a mögöttem sunnyogó járőrautót nem vettem észre...

Na, visszatérve a futóműhöz, elmentem beszereltetni, mivel rugóösszehúzóm nem volt kéznél, így sajnos én nem tudtam megcsinálni, pedig tudás volt...persze az sem ment egyből csak úgy simán, mivel nem vettem új toronycsapágyat...végül az is megjött, készen álltam a beszerelésre. Kicsit gyanús volt, hogy ültetés után nem jött ki alóla az emelő (nem, nem amiatt mert alacsony, hanem mert régebbi típusú, mozgatható emelővel lett emelve), de csak a jobb felén. Aztán megcsináltam a fent említett olaj- és szűrőcserét, ekkor jött a hidegzuhany. Megvan, honnan folyik a víz...fagydugók a blokk tűzfal felőli oldalán. Nem egy nagy wasistdas, csak a vele járó munka az, főleg ha az ember egy kis udvarban, téglára bakolva, kb 40 centi magasságú helyen dolgozik. Nem vagyok egy nagy darab, az tény, viszont nem volt kényelmes alatta.

Jártam még pár napig kirohadt fagydugókkal, de aztán gyanússá vált, hogy mikor többet áll az autó, illetve ha hidegebb van éjszaka, nem nagyon akar az egyik henger beindulni. Azt hittem nem nagy gáz, valami kicsinység, gyertyakábel, ilyesmi. Kár, hogy hinni a templomban kell. Elkezdődött a suli, bementem kicsit hesszelni a talicskával, negyedik nap dél körül már nagyon alacsonyan volt a segge, legalábbis az első emeletről nézve. Közelebbről megnézve viszont jött a meglepi: a pótkeréktartó illetve a benzintartály pár centire a földtől (#slammedlife, mi?), kemény a segge, mint a deszka. Hátsó hídnak lefőtt a kávé...nagynehezen hazajöttem vele, szerencsére másnapra el tudtam intézni a másik hátsó hidat, ami egy 16v alól volt (az R19 csúcsmodellje), tárcsafékkel. Meg is tetszett az ötlet, nekiálltam leszedni a sallangokat, minél előbb legyen kész. Aztán ahogy nekiálltam, úgy el is húzódott az egész, nagyjából 1 hónapot állt az autó: nem csak a híd miatt, ha már szétszedem, fagydugókat is cserélek. Először a hátsó híd lett kész, azzal is volt macera. A féknyergekbe beletört a légtelenítő csavar, mi meg nagy elánnal nekiálltunk, hogy majd kiszedjük. Nos, nem jött össze. Elkezdtem másik nyergek után kajtatni, időközben viszont eszembe jutott, hogy az első fékeket is kellene cserélni a 16v modellére, hiszen nagyobbak, és hűtött tárcsásak.

Meglettek a féknyergek elölre-hátra, meg még pár egyéb cuccos. Hazahoztam mindent, végre nekiállhatok! Sikeresen beletörtem elöl is és hátul is egy-egy légtelenítőt ismét, de ezt már nem hagyhattam annyiban. Elmentem kiszedetni, azóta is jó (remélem megtartja jó szokását). Ja, de akkor kellene még másik fékcső is hátra, stb. Megvolt minden, összeállt a hátsó híd, az egész hátsó futómű új az autón, újra gyári magas a hátulja. Végre, hetek elteltével beindíthatom megint! Ja, nem. Vagy harmincszor rá kellett indítani, mire elkapta a ritmust, akkor is csak 3 hengeren. Gyanús volt, nagyon. Na de, akkor álljunk neki a fagydugóknak. Itt a féltengelyt biztosító kis pöcök akasztott ki nagyon. El volt törve, de azt nyilván nem látni. Sehogy se tudtam kiütni, pár napig eltartott az is, mondjuk hamarabb át kellett volna mennem az egyik utcaszomszédomhoz, aki aztán a megoldás kulcsa lett. Fagydugók kicserélve, minden oké, menjünk már egy kört.

Ó, hogy a rák vigye el! Megint csak 3 henger...de azért próbáljuk már ki, felmelegszik, beindul mind a 4 henger. Kipufogóm se volt akkoriban, mivel a hátsó dobom lyukas volt mikor vettem az autót, így gyakorlatilag középdobtól volt egy csövem, szóval csak okosan kellett játszanom. A víz pedig még mindig fogyott. Pár nappal rá meglett a tuNNing 90es kidörgő is (ne kérdezd, minek akkora). Ezt követően megnézettem autószerelő ismerősömmel (személy szerint én is annak vagyok kitanulva, csak a gyakorlatos helyemen nem sok minden érdemleges dolgot tanultam, na meg aztán ő nem ma kezdte...), következő az észrevétel: a vezérlésnél, meg úgy körbe a blokkon tolja ki a vizet. A diagnózis: hengerfejes. Remek, még több gond. Még azon a héten szét is kaptam, megfelelő cuccokat megrendeltem, hengerfejet elvittem sikoltatni. Az ingadozó alapjárat miatt a szívósort és a fojtószelepet is kipucoltam, hátha. Kész a hengerfej, nagy örömmel hozom haza, persze azon is ki voltak rohadva a fagydugók, kettővel számoltam. Csak kicsivel több volt benne. Azt hittem, a guta megüt, futás vissza, 5 pici fagydugó rendel. Napok múltán meglett ez is, rá kellett a fejet pakolni. Hosszú hétvégém volt épp, volt is időm összerakni. Minden passzentos, összeáll, mígnem...pár csavar szőrén-szálán eltűnt, fogalmam sincs hova. Meg pár tartó helye nem lett meg, de az úgyse lényeges.

Mindezek után végre lecsuktam a motorháztetőt. Érdekes módon, elsőre beindult, viszont kellett még picit finomítani, de így is fülig ért a szám. Be lett hangolva, próbakör. Egész jót lép, főleg az eddigiekhez képest, csak kicsit nagy az étvágya, amivel nem lenne baj, de nagyobb, mint amit ezek a motorok kérnek. Az alapjárat még mindig ingadozik, majd meglesz az is, van fontosabb. Hangja is egész jó, megyeget ahogy kell, mondanám, hogy meg vagyok vele elégedve, de az is hamis vád. Amíg fel volt emelve az autó, rámjött az 5 perc, mondván, hogy én akkor felrakom a téli kerekeket. Neki is indultam, fogom az elsőt, próbálgatom, nem megy fel. Megvan a bűnös, nagyobbak a fékek, minimum 14-es felni kell. Én pedig ott álltam a 13as kis fánkokkal, arcomra fagyott mosollyal. Hál'Istennek sikerült a téli szettet két nappal később elpasszolni, indulhatott az alufelnikre való téli gumik vadászata. Mondanám, hogy jól is ment, de mégse. Lett gumi, ma voltam áthúzatni, ahol is közölték velem azt, amit sejtettem a tegnapi átvétel óta: két gumi kuka, mert a kedves eladó úgy gondolta, rám sózza 'jóvanazúgy ennek a parasztnak' néven, nem kis örömömre. Mindennek a teteje már csak az, hogy a felnikről is pattog le a festék.

Igazából mindezek, meg főleg a belelapátolt pénzmennyiség után meg kéne gondolnom, tényleg egymásnak szántak-e minket. Hisz igyekszem minden gondját-baját ellátni, pátyolgatom (bár okoztam pár sebet neki), szeretgetem, erre ez a hála, mindig hiszti van valamin. Jelenleg ott állok, hogy gyakorlatilag nulla vagyok pénzügyileg, ez még nem is zavarna, ha nem suliznék, hanem lenne meló. Volt suli mellett, de sajnos csak szezonális, egy Kis-Duna partján fekvő étteremnek télen nem nagyon van forgalma...Szóval ebben a pillanatban azon agyalok, honnan tudnék pénzt teremteni két másik hátsó gumira, közben meg hallgathatom szüleimtől a 'mer' én megmondtam' szöveget...végülis igazuk van, ezt belátom. Ahogy sokan mondták, egy autót nem megvenni nehéz, hanem fenntartani. Igyekszem a legjobbra törekedni, ami tőlem telhető, de a folyamatos hátralépések és a pénz hiánya miatt nem olyan egyszerű. Megmondom őszintén, valójában egy kihívásként tekintek erre is. feladni pedig nem fogom. Csak kicsit idegesítő, hogy mindig minden szar nálam üt be. Igen, belátom, hogy öreg autó, ráadásul már nem is olyan gyakori, meg még francia is. De én szeretem.

Emberek kérdezik: "Nem bántad meg?" "Megérte ennyit belefektetni?" "Minek költesz arra az öreg szarra ennyit?" "Miért nem vettél újabbat?" "Miért pont ezt vetted?" Általában a válaszaim összesítése valahogy úgy hangzik, hogy nem érdekel, mennyi energia, idő és pénz ment bele, vagy még mennyi fog. A lényeg (legalábbis szerintem), hogy én dolgoztam meg érte, az én érdemem, így szeretem, ahogy van, a maga hibáival. Másik dolog meg, fiatal vagyok még, és az ember általában nem a más, hanem a saját hibáiból, bukásából tanul. Majd egyszer nekem is benő a fejem lágya. Meg amúgy is, szeretem a régebbi autókat, '80-'90-es évek a kedvenc érám ilyen térem, biztos elmaradott vagyok, vagy mi. Sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy keveset tudjak...

Tervek és célok vannak, csak sajnos elég messze, de eljön majd az új kezdet egyszer...