Péntek, start ceremónia! Már közel másfél hete h rendszeres az éjszakázás a bontószökevény körül, így tán az sem csoda h nem megy gyorsan az ébredés! A cuccok egy része még szerte szét vannak a szobában. Jó ég mi lesz itt - fogom a fejem - káosz?

Még pénteken rohantunk Eurót váltani, ásót és gyorskötözőt venni! Meg egy csomó apró vackot (sz@rokat), amit akkor még fontosnak gondoltunk, de már tudjuk, hogy a kutyát sem fogja érdekelni, pláne nem Afrikában, de így legalább nehezebb lett a kocsi és kevesebb a hely! Ebéd a Lurdyban, de inkább csak tologattuk az ételt a tányérban ide-oda! De hagyjuk is ezt az ebéd dolgot, húzzunk le a csapatokhoz - mondta Viktor! Beszélgetés a srácokkal, barátokkal - akik ki tudtak jönni, azoknak különös is nagy köszönet és hála ezért - szponzorok képviselőivel, szülőkkel amièrt kitartanak melletünk!

Eddigi átlag 8,5 l/100 km!

Óriási a felhajtás az autó(k) körül, mint egy falusi búcsúban, csak itt nincs kakasos nyalóka stand és a levegőben sem terjeng sült kolbi szag! A lufik helyett pedig az emberek a kezükben fényképezőgéppel rohangálnak fel- alá, mint, akik megőrültek! Szabó Gaben és Bence Zoli - fotósaink - ellopják Villám Géza elől a show-t, mert akkora drónnal szálltak fel a magasba légifelvételeket készíteni, amivel a Mitshubishi Pajo-t a színpadra lehetett volna tenni!

Egyszer csak szólítanak - gépátvétel (minden ok) majd rajthoz, hűű na bazz - mindenkit lassan kiterelnek a kocsik közül, mi pedig egyre jobban remegő gyomorral, mint valami nyamvadt elázott verebek a sasfióka fészkében a végső percre várva csak azon jár az agyunk, h mekkora égés lenne, ha nem tudnák felmenni a vassal a színpadra... elképesztő!

Minden jól ment, elindultunk! A másik két csapat - akik korábban indultak - megvártak bennünket az M7-n! CB-rádión megy a matek, számolgatjuk, hogy kb 40 órán át kellen nyomni a gázt folyamatosan, mert mindenhol visszamondták a kompfoglalást! Jól indul a verseny, már is nincs mivel átkelni a nagy vízen.... Óriási szervezés a hajózás körül, ami magában is megérne itt egy külön misét!

Reggelre már olaszban voltunk, gyönyörű Riviéra rész mellett autózunk és a hely olyan, hogy a csajok bugyija azonnal bokáig csúszna tőle. Jobbra a tenger égkék hullámai és azok habjain verődik be a kocsiba a szikrázó napfény, amikor valami akkorát durrant a kocsin, hogy a sportszeletet az ijedtségtől az orromba nyomdtam!

Jobb első gumi elszállt egy viadukt jobbos kanyarban két alagút között! A 11-es rajtszámmal induló Nissan Navarra majdnem belénk rohant háturól! A kormányt a lapos terepes abroncs majd kitépte a kezemből a robbanás után! Félreállunk, jó nagy repedés a futófelületen, kezdődhet a gumicsere ceremónia!

Sajnos a váltó hangja az éjjel megváltozott! Valami fura zakatóló zaj szűrődik fel lentről az utastérbe! Nem kicsi az aggodalom, de menni kell, nincs mese, majd ha megállunk ránézünk! Így is lett, csak annyit tudtunk kívülről leszűrni az egészből h olaj szovárgás van! Ok, töltünk rá olajat, húztam a leeresztőn is hátha onnan van a szivárgás, de már indulunk is tovább! De a zaj csak nem szűnik és egyre erősebb, már-már elviselhetetlen és tudjuk jól h ez nem jó ómen, ez így nem lesz jó, nagyon nem! Egyéb kisebb műszaki problémákkal is küzdünk, de még lelkesek vagyunk!!!

Nagyon kemény az Európai szakasz, sokkal keményebb mint azt gondoltuk, vagy vártuk volna..., rengeteg a feladat és ez csak egyre több lesz! Ami külön öröm volt, h bár merre is jártunk Európában, a magyar kamionosok ezerrel dudáltak, villogtak nekünk! Szlovák és olasz kamionsofőrökkel is CB rádióztunk és nem akarták elhinni h tényleg Afrikába megyünk!

Vasárnap reggel Barcelonában ébredtünk, az első és uccsó szállodai ágyban alvás letudva! A terv h vasárnap Barcelonában le nyomunk egy szervizt, átnézetjük még egyszer a kicsit és délután, vagy inkább este kompolunk át Afrikába, ha minden jól megy!

Budapest-Bamako. Ki ne gondolkozott volna még el, milyen lehet csak magadra számítva két hetet csapatni a sivatagban? Nos, mi rendesen bevállaltuk! Az előzményekről itt olvashatsz!