Szóval az a helyzet, hogy két és fél év után úgy döntöttem, megválok az E34-től. A 93-as 525i remekül teljesített, imádtam is, hiszen a 192 lóerő, a bőrbelső és az egyéb kényelmi funkciók, valamint az autó mérete, tökéletesen kiszolgálták az igényeimet, de valami hiányzott. Aki ismeri az autót, az tudja, hogy le volt ültetve, egyedi 3 részes felnik voltak alatta és alapvetően a letisztult, gyárias vonalat képviselte. Tényleg nagyon szerettem, de nálam alapvetően két évig van meg egy autó. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert egyszerűen nem találtam meg az igazit, vagy csak mert szeretem az őúj kihívásokat, de itt is bekövetkezett ez a dolog, és ráadásul jött rá egy érdeklődő, aki meg akarta venni. Egy darabig agyaltam a dolgon, de végül úgy döntöttem, hogy belevágok valami másba, valami újba. A történethez tudni kell, hogy a feleségemnek vásároltunk kb. fél éve egy E46 Comapctot, ami ugyan 316ti, de így is nagyon szerethető kisautó. Szeretem is használni, annak ellenére, hogy a 116 lóerő nem forgatja meg a bolygót maga alatt. Régi vágyam volt egy E46 kupé, de az a helyzet, hogy abban az árban, ami rendelkezésemre állt, nem találtam használható példányt. Természetesen voltak kikötések is: Fekete, napfénytetős, combtámaszos félbőr ülések és lehetőség szerint legalább 2.5-es motor. Mondanom sem kell, hogy mindig volt olyan, ami nem valósult meg az elképzelések közül, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb kupé egy igazi lefosott kilométerkő volt, köszönhetően a hülyegyerekeknek, akik egészen addig ütötték-verték az autót, amíg nem kellett nagyon költeni rá. Úgyhogy a legtöbb szétfingott üléssel, hibakódokkal túlzsúfolva, szétrohadt bódéval van hirdetve. Ami már jobb állapotban van, az legalább 2 millió forint, ami viszont nem fért bele a keretbe, ja és persze az sem garancia arra, hogy jó lesz. Szóval elkezdtem nézegetni a Comapctokat is, ezek közül is a 25ti-ket. 1 millió körül már lehet találni külfoldi papíros példányokat, amik ráadásul jól felszereltek, nem rohadnak. Amit először megnéztem, egy leszakadt ólajtó volt, pedig a legelső alkalommal még tetszett is. Aztán elvittük próbakörre és bizony nem okozott túl sok boldogságot. Úgyhogy még aznap megnéztünk egy kicsit drágább autót, ami viszont elég jól nézett ki mind a képeken, mind élőben. A helyszínen kiderült, hogy egy igazi BMW fan vette magának, de mivel több autó is van már otthon, ezért nem tarthatta meg, mert az asszony kicsit furán nézett, hogy 5 autó mellé még egy hatodikat is haza akar vinni. Viszont még korábban annyira nagy volt a lelkesedés, hogy elég sok mindent felújított és megjavított a kocsin. Én pedig rárepültem. Mivel külföldi papíros volt az autó, ezért két hetet kellett várni, hogy minden elintéződjön és már elég nehezen viseltem a várakozást, de azt mondom megérte! Ma volt az első igazi egész napos próba. Először is azt kell, hogy mondjam, aki viszolyog a Compact-tól, mert nem tartja szépnek, nézze meg kicsit jobban! Valóban nem olyan vagány mint egy sima E46, M3 cuccokkal, de van benne valami mokányság, sportosság és semmivel sem rosszabb mint egy kupé. Egyébként 22 centivel rövidebb a két ajtós változatnál és beül tök ugynakkora mint bármelyik E46. A felszereltségi lista is elég bőséges: M-es multikormány, tempomat, xenon, automata világítás, napfénytető, esőszenzor, félbőrös sportbelső, fényre sötétdeő visszapillantó, digit klíma, ülésfűtés, központi zár el. ablak. (Mondjuk az utóbbiak már nem számítanak különlegességnek, de azért leírom, mert így teljes a lista.) Na és ezek mellé ott van az M54B25, a maga 192 lóerejével. És ettől válik igazán izgalmassá a gép! Nagyon jól húz! Egy bizonyos fordulatszám felett pedig iszonyat jó hangja van, pedig tök gyári az egész rendszer. Meglepően jót lép és a kipörgésgátló is pont úgy avatkozik be, hogy  még pont nem veszi el az élményt. Ha visszanézek a korábbi autóimra, akkor ezt is le kéne ültetnem, meg valami széles kereket alábaszni, hogy aztán lehessen szétperemezni az íveket, de megmondom a frankót, nem ez a terv. jelenleg az élvezeti része az, ami izgalomban tart. Kicsit elegem van a stancekurva gépekből, amik remekül néznek egy parkolóban, de menni nem lehet velük, mert jaj mindjárt leütöm a kartert, vagy odalesz a méregdrága kerék. volt ilyen is, olyan is. Szeretme a szép kocsikat, de most valami másra vágyik a szívem és ettől a kocsitól most folyamatosan vigyorgok. A BMW-s társadalom elég vaskalpos és korlátolt. Ők lenézik ezeket a modelleket. Én pedig most azon vagyok, hogy bebizonyítsam, igenis jó autók ezek is és óriási élményt tudnak nyújtani. Ez a blog ezért íródik és a következő részekben a különböző változtatásokról, módosításokról fogok ide írni. >