Engedelmetekkel alant megosztanám a tapasztalataimat egy "fejteszttel" kapcsolatban (valójában inkább rendszerteszt volt, mint az remélhetőleg kiderül az írásomból). Korábbi írásaimból kiderült, hogy bekerült végre a kocsimba egy olyan erősítő, ami már nem csak ár-érték arányban volt jó, mint anno a GTO 75.4… Így utólag már sajnálom, hogy a rendszer az akkori állapotában finoman szólva se felelt meg a fejek színvonalának, de azért a különbségek így is jól hallhatóak voltak.

 

Megoszlanak a vélemények a JBL termékekről, van, aki azt mondta, hogy nem tudná tartósan hallgatni egyiket sem, és van, aki egész egyszerűen csak zseniálisnak minősítette a Px300.4-et... Szóval történt, hogy nagy lelkesen elvittem, és megmutattam a barátomnak az új szerzeményt. Ő meg csak úgy mellékesen odabökte, hogy egyszer majd menjek már el úgy hozzá, hogy próbáljunk be egy másik fejet is az Alpine 9856-os helyére (mert akkor még az volt bent).... Én meg ugye az új erősítő és első szett talaján gyökerező lelkesedéssel meg is indultam hozzá. Akkor még nem tudtam, hogy elvesztem...

 

Ahogy odaértem, kikotort valami szekrény aljáról egy igen öreg Alpine fejet egy CDA-7906R-t. Ez volt az Alpine első RDS-képes rádiója, szóval tényleg nem mai darab. Összességében ez az öreg Alpine volt a legnagyobb döbbenet, hiszen kinézetre olyan volt kábé, hogy hazáig is maximum azért rugdosnád, mert jó hangja van, ahogy zörög... A másik kettő közül a Sony C90R-t már hallottam korábban igazán komoly rendszerben, és tudtam, hogy nagyon jó, a Nakamichiről meg tudtam, hogy valahol a non plus ultra környékén tanyázik az autóhifi világában...

 

Az Alpine nagyjából akkora vehemenciával szólalt meg, hogy táncolt nemcsak a két külső meg a belső tükör, hanem az első ülés, meg alattam a padló is. Hozzáteszem nem rappel, vagy RNB-vel hallgattam, ami ezt indokolta volna, hanem Nightwish-sel, meg Tankcsapdával. Mondta a barátom, hogy le kellett volna fényképezni az arcom, ahogy kiült rá a döbbenet. Teljesen új élmény volt, más, mint amit addig Alpine-tól hallottam, és valami olyan, amire a saját rendszeremben nem is számítottam, és őszintén szólva addig nem sejtettem, hogy nálam ilyen rendszer van. A magasak hirtelen magukra találtak, beilleszkedtek a rendszerbe, beálltak a sorba, nem tolakodtak úgy előre. A Morel láda nem tudom, mit művelt hátul, én még ilyet sosem tapasztaltam tőle. Addig is szépen zenélt, de most egész máshogy. Pontosan, artikuláltan, kiegyensúlyozottan, és a zene hangulatának megfelelően. Akkor értettem meg, hogy miért nem nézik sokba a „mai” Alpine-okat (a 7939-est és 7944-est is beleértve!) azok, akik ilyet hallottak…

 

Bár teljesen meg voltam döbbenve, azért figyelmeztettek, hogy tartogassak belőle a következőre is, mert van mire. A következő fej a Sony volt. Ezt mint mondtam, hallottam már korábban rendszerben, de a kétcsatornás Px600.2-vel, meg BPx1100.1 monoblokkal (igen, a számok ezúttal valódi Wattok), Siltech kábelekkel, JBL C608GTI szettel és a 30 centis JBL W12GTI szubbal... Na de betettük, és akkor jött a következő döbbenet. Szinte ugyanazt produkálta ez a fej, mint az Alpine, egy árnyalatnyival visszafogottabb mélytartománnyal, viszont elképesztő felbontással és pontossággal. Ott jött ki csak az öreg Alpine hátránya, a melegebb, kifejezettebb mélytartományért cserébe kisebb felbontás, illetve viszonylagos (a másik kettőhöz képesti) pontatlanság és szűkebb dinamikatartomány.

 

A Nakamichi szinte már csak hab volt a tortán, afféle ingerlés. Először nagyon nem voltam hanyatt vágódva tőle, úgy vettem észre, hogy a Sony szégyen-nem szégyen, de jobb. Mondtam is a barátomnak, mire csak annyi volt a válasz sejtelmesen, hogy várjak egy kicsit, míg megmelegszik. Hát vártam-vártam, de nálam mégis a Sony vitte a pálmát...... míg el nem telt kb. 20 perc, és nem éreztem, hogy a ház kézmeleg (hozzáteszem a Sonyt akkor nem vártam meg, míg rendesen megmelegszik, mert annak ma már tudom, hogy 10-15 fok környékén egy órára van kábé szüksége, mire üzemmeleg lesz…). Mert akkor valami egészen furcsa dolog történt. Olyan hangokat kezdett kiadni magából a hifim, amiről sose gondoltam volna, hogy képes rá. És nem csak a magasak, nem csak a mélyközepek, hanem a mélyláda is. Ismét valami újat. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy az egyébként ugye alig hallható mélyeknél ekkora változást tud okozni valami felbontásban és dinamikában. És sosem gondoltam volna, hogy reflex felépítésű mélyláda (ami ugye állítólag késik) ilyenre képes pontosságban.

 

Azt vettem észre vissza-visszatérően, hogy a térdemet csapkodva hangosan röhögök. Ha valaki látott volna, biztos muszájkabátban végzem, hiszen ki az az őrült, aki egy szétbombázott középkonzolú autóban üvölteti a zenét, és közben hangosan röhög...? Még most is áll a szőr a karomon, ha arra gondolok, hogyan hallottam újra általam jól ismertnek titulált CD-ket, zenéket. Ezt mindenkinek meg kellene tapasztalni... A korábbi 9856-os Alpine fejem sokkal jobban zenélt a régi GTO erősítőmmel, ebben a rendszerben viszont csak kókadozott szegény. És egyre kevésbé volt kedvem elherdálni a Morel ládát, ami a kocsiban volt. Kezdtem kapisgálni, miért is mondják rá egyesek, hogy high end szub: kimutatta a foga fehérjét az is, meg a szett is. Az erősítőről már nem is beszélve.... Akkora energia van benne, hogy az akkor vadiúj akksim nem bírta velük tartani a lépést, és bizonyos hangerőnél egész egyszerűen lekoppant. Nem betorzított, hanem jól lehetett hallani, hogy elfogyott alóla a szufla. De egy kicsit visszavéve tökéletes volt......és jóval fölötte bármilyen épeszű hangerő-beli határnak. Biztos örültek nekem a szomszédok.... Ez alatt a rövid próba alatt úgy általában, testközelből megtapasztalhattam, mit is jelent a high end szó. Hogy akik a mindennapos, bemegyek-a-boltba-aszt-megveszem-elektronikákat high endként kínálgatóknak-ajánlgatóknak mennyire hallani kellene ezt, hogy megértsék: hülyeség, amit mondanak. Ja, és az Alpine-t aztán megkaptam kölcsönbe. :o) Aztán - mivel nem lehetett beépíteni a rack rendszere miatt - megkaptam a C90R-t is. A durva meglepetés az volt, amikor rájöttem, hogy a C90R-nek kell vagy két óra, mire bemelegszik, és csak akkor lesz igazán jó hangja.

 

Mutattam a rendszert pár ismerősömnek. Két és fél óra múlva voltak hajlandóak kikászálódni a kocsimból, vigyorogva. Persze szó nincs arról, hogy hirtelen meghájendesedett a rendszerem, meg hogy lehetne menni vele SQ versenyre, én nem vágyom ilyen babérokra (talán majd egyszer, hogy megtudjam, mégis hol a helye a rendszernek). Csak valami olyasmit hallottam, amit ettől a rendszertől elvártam. Illetve pontosabban remélni sem nagyon mertem, még annak ellenére sem, hogy milyen durva minőségbeli változást okozott csak az erősítő cseréje a rendszerben.

 

Illetve hozzátartozik még az igazsághoz az is, hogy ezek a fejek azért messze túlmutattak a rendszerem akkori képességein - barátom szerint leginkább az RCA dugók miatt -, nem tudták hozni a képességük legjavát, csak megmutatták a rendszerben rejlő potenciált. Megdöbbentő volt. A C90R-t egyébként viszonylag sokáig használtam, vagy egy hónapig is, sőt, a történetnek lett folytatása, úgyhogy még említést teszek róla.

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!